Kultúrsokk az egyetemen – gólyatippek, I. rész

0

Mozgalmas nyár áll mögötted. A tinta éppen csak megszáradt az érettségiden, a friss, ropogós felvételi értesítővel a kezedben már robogtál is a gólyatáborba, hogy végül átadd magad a nyár végi dobozolásnak, költözködésnek, majd a hivatali ügyintézéseknek. Az egyetemi tanulmányok megkezdésével hamarosan a kulturális sokk jelenségével is közelebbi ismeretségbe kerülhetsz. Sorozatunk első részében az egyetemi kultúrsokk világába pillantunk be.

Az elmúlt néhány hónap rendesen felültetett az érzelmi hullámvasútra, búcsúkkal és kezdődésekkel, vizsgadrukkal és lazítással, fesztiválokkal és készülődéssel. Mit, mikor, hol, hogyan – cikáznak sorban a kérdések, miközben

versenyt licitálnak fejedben a carpe diem és a tudatos jövőépítés szólamai.

Belevetnéd magad az új kalandokba, ugyanakkor fel-feltörnek negatív érzések is ebben az információs kavalkádban.

A jó hír, hogy nem vagy egyedül. Új közegbe csöppenve mindenki találkozik az úgynevezett kulturális sokk jelenségével, amely leginkább a hosszabb külföldi tartózkodás kapcsán lehet ismerős. Akár itthon, akár külföldön kezded meg egyetemi tanulmányaidat, az eddig megszokotthoz képest merőben újszerű élmények várnak rád. Elsőként ahhoz gyűjtöttünk össze néhány szempontot, hogyan ismerd fel, hogyan éld túl az egyetemi kultúrsokkot.

Kulturális sokk

A kifejezés Kalvero Obergtől származik. Ő olyan amerikaiak beilleszkedési zavarainak leírására használta, akik távol otthonuktól, Brazíliában dolgoztak. Ma már átfogóbb értelemben ide soroljuk mindazon fizikai és lelki alkalmazkodási nehézségeket, amin

az új kulturális, társadalmi közegbe kerülők

esnek át, így hasonló dolgokat tapasztalhatnak eleinte az egyetemre kerülő gólyák is. Eltérő, hogy ez a hosszabb közegváltási folyamat kinek mennyire zökkenőmentes vagy megterhelő. Ugyanakkor többségünknél három tényező mentén érhető tetten: a korábbi kapaszkodók elvesztése, a kommunikációs nehézségek és az identitáskrízis.

Kapaszkodók elvesztése

Nem nagyképűség azt állítanunk, hogy a középiskola végére mindannyian jól kiismertük magunkat az oktatás világában. Mindez biztonságérzetet nyújtott számunkra. Az egyetemre kerülve ez a komfortérzet és kiszámíthatóság illan el, hiszen a korábbi tapasztalataink jó része érvényét veszti. Megváltoznak a dolgok, az ügyintézések menete és a hivatali nyelvezet is szokatlan lehet. Több olyan új kihívással szembesülhetünk, amelyet nem is mindig tudunk önállóan megoldani.

A másokra utaltság, a tehetetlenség, az inkompetencia vagy a magányosság érzése teljesen normális ebben a kezdeti időszakban. A közegváltás során fellépő bizonytalanság, az érzések változékonysága természetes ilyenkor, még akkor is, ha sokan meg sem tudják maguknak fogalmazni, mit is éreznek. Valóban furán hangozhat, hogy a várva várt egyetemista létben, a lehetőségek kapujában mégis mit keres a magárahagyottság, az elkeseredettség vagy a talajvesztettség érzése.

Kommunikációs nehézségek

A megszokott környezetben jól tájékozódtunk a szerepeket és az erőviszonyokat illetően is. Ismertük a tanárok heppjeit, a felsőbb éveseket, a kosárcsapatot. Tisztában voltunk a kommunikációs és viselkedéses normákkal, megtanultunk könnyedén alkalmazkodni hozzájuk. Hamarosan azonban mindezt újra kell tanulnunk. Fel kell újra térképeznünk, mik az elfogadott, elvárt, helyes és helytelen viselkedések. El kell sajátítanunk, hogyan kommunikálhatunk hatékonyan a többiekkel. Ráadásul, az új környezet tagjai is furán vagy türelmetlenül reagálhatnak eleinte a számtalan kérdésünkre, amíg belerázódunk.

Identitáskrízis

Az új környezetben a ránk zúduló impulzusokból kezdetben nehéz kiválogatnunk a lényeges és a lényeglen információkat. A kezdeti felfokozott állapotban nem könnyű eldöntenünk, mikor és hogyan cselekszünk helyesen. Csak kapkodjuk a fejünket, mindenre igyekszünk figyelni, de szelektálni egyelőre még csak az előző tapasztalataink alapján vagyunk képesek. A korábbi viszonyulási pontjainkat elveszítve orientációnk nehézségekbe ütközik, elbizonytalanodhatunk, talajvesztetté válhatunk. A beilleszkedés az új közegbe továbbá folyamatos éberséget, készenlétet igényel, amely fizikailag és szellemileg is kimerítő lehet.

Nem vagyunk már középiskolások, de még egyetemisták sem.

Beletelhet egy időbe míg önmagunkat és helyünket újra megtaláljuk.

Mit tegyünk?

Minden változás pszichológiailag megterhelő, akár pozitív, akár negatív változásról van szó. Az új környezetbe való beilleszkedés során azonban tehetünk néhány dolgot, hogy a terhelést csökkentsük, és az átállás zökkenőmentesebben valósulhasson meg.

  1. Pszichológiai, érzelmi felkészülés

Ne bagatellizáljuk a közegváltásból fakadó kihívásokat. Természetes, hogy ilyenkor elsőre nem könnyű a rengeteg új információban, élményben eligazodnunk. Tudatosítsuk magunkban, hogy normális, ha a ránk szakadó hirtelen önállóság, szabadidő, egyedüllét, felelősség súlya a sok pozitív élmény mellett negatív érzéseket is kelt bennünk. Sokat segít annak a felismerése, hogy nem vagyunk egyedül ezzel a helyzettel. Keressünk olyanokat, akikkel megoszthatjuk a bennünk kavargó érzéseket, gondolatokat. Erre jó alkalmat kínálnak a kifejezetten gólyáknak szervezett programok, tájékoztatók, bulik. Nyújtsunk mi is társas támogatást a hasonló cipőben járóknak.

  1. Operatív felkészülés

Megkönnyíti a beilleszkedést, ha igyekszünk minél sokrétűbben feltérképezni az új közeget. Próbáljuk előre felmérni, mire lehet számítani. Keressünk tapasztaltabb ismerősöket, beszélgessünk szüleinkkel, rokonainkkal, felsőbb éves barátainkkal az egyetemi élményeikről, tapasztalataikról. Tájékozódjunk több forrásból, jegyezzünk fel mindent (határidők, honlapok, szabályzatok, tantervek, olvasmánylisták). Vegyünk részt eleinte minden nagyobb információs programon, gyűjtsünk be hasznos elérhetőségeket.

  1. Otthonosság megteremtése

Az egyetemre kerülés a fizikai környezetünk megváltozásával is jár. Az épület, a tantermek, a közlekedés mindenkinél megváltozik, sokak ezen kívül még másik városba, albérletbe vagy kollégiumba kerülnek. Alapvető egy otthonos, komfortos hely megteremtése, ahonnan reggelente kipihenten és tettre készen indulhatunk és ahova a nap végén visszatérhetünk. Emellett keressük meg, mik azok régi és új szokások, azaz biztos pontok, amelyek segítenek a jól megszokott kereteket megteremtenünk a napunkban, legyen szó a reggeli kávéról vagy az esti kocogásról.

  1. Figyelem önmagunkra

Az új helyzetekben, a rengeteg új impulzus közötti eligazodás igencsak igénybe veszi a szervezetet. Éppen ezért fontos, hogy a kezdeti lépések során fokozottan figyeljünk testünk, lelkünk jelzéseire. Hagyjunk időt önmagunknak arra, hogy megtaláljuk a helyünket ebben az új világban. Ne legyünk túl türelmetlenek, szigorúak akkor sem, ha eleinte nem minden jön össze az elvárásaink szerint. Hasznos, ha élményeinket, érzéseinket, gondolatainkat feljegyezzük, hiszen ez segíti a rendszerezést, átlátást, végső soron a velük való megküzdést.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ