Hirdetés

Amikor a gondolatolvasás témáján belül a hazugságok tettenéréséről beszélünk előtérbe kerülnek a mentalisták, illuzionisták vagy olyan karakterek, mint Sherlock Holmes vagy Cal Lightman a Hazudj, ha tudsz című sorozatból. A hétköznapokban mi is alkalmazzuk a hazugság észlelésével kapcsolatos technikákat, meglehet, nem olyan pontosan vagy gyakorlottan, mint a fent említett személyek. De mire lehet és mire tudunk figyelmet fordítani a hazugságészlelés szempontjából?

Hirdetés

A gondolatolvasás nem teljesen helyes kifejezés arra vonatkoztatva, hogy a gyakorlatban mit is értünk ezen szó alatt. Itt

nem valamilyen „szuperképességről” van szó,

melynek birtokában az egyén belelát mások gondolataiba, emlékeibe. Többnyire a gondolatolvasás arra a folyamatra vonatkozik jelen keretek között, amikor bizonyos gondolatok, emlékek, érzelmeket váltanak ki belőlünk, és ezek az érzelmek bizonyos fiziológiai és motoros reakciókban manifesztálódnak, melyeket a „gondolatolvasó” kellő ismeretek révén képes az átlagnál jobban érzékelni, majd abból következtetéseket levonni. Többnyire (de nem kizárólagosan) ezek olyan fiziológiai és motoros jelek, mint a test és a kezek tartása, a mimika, az arcon megnövekedett véráramlás, az izzadás, az emelkedett pulzus, az ujjak tördelése stb. De nemcsak fiziológiai és motoros reakciókról beszélhetünk, hanem számos olyan egyéb tényezőről is, melyek az adott viselkedéses reakció magyarázatában szintén szerepet játszhatnak. Ilyen például a hanglejtés, a mondandó (pl. hazugság) megfogalmazása, az ahhoz felhasznált szavak, az egyén ruházata és számos más apró jel, melyek jelentéssel bírhatnak a gondolatolvasás tekintetében.

A következő videóban Colin Cloud mutatja be számunkra, hogy a mai világban hogyan is képzelhetnénk el egy valódi Sherlock Holmes képességeit, készségeit a gondolatolvasást illetően:

Az ilyesfajta reakciók detektálásnak képessége révén a gondolatolvasás első látásra tanulható készségek halmazának tűnhet, de:

alapvető tényezőt is megállapíthatunk a gondolatolvasás tekintetében.

Az egyik legalapvetőbb tényezőt, mely a gondolatolvasáshoz mindenképpen szükséges, és mely az érés során minden egyénnél kialakul, az elmeteória elmélete foglalja magába. Itt arról a készségről beszélhetünk, hogy másoknak különböző mentális állapotokat tulajdonítunk, azaz tudjuk, hogy mások tőlünk függetlenül másképp látják a világot. Tudatában vagyunk annak, hogy másoknak eltérő a percepciójuk, különbözőek az ismereteik, attitűdjeik, vágyaik és szándékaik.

Hazudj, ha tudsz!

Ha az elmeteória keretein belül maradunk, az hogy tisztában vagyunk a mentális állapotunk és mások mentális állapota között lévő különbségekkel, nemcsak a gondolatolvasásban segít minket, hanem ezzel ellentétben a hazugságképzésnek is az alapjául szolgál. Egy kutató, Kang Lee úgy fogalmaz, hogy

„a hazugság alapja, hogy én tudom, hogy a másik nem tudja, amit én tudok.”

Ezért vagyunk képesek hazudni. Ezen kívül Lee kiemel még egy aspektust, mely lényeges a hazugságképzés szempontjából, ez pedig az önkontroll. A hazug embernek önkontrollal kell rendelkeznie, hogy megpróbálja visszafogni azokat a jeleket (pl. mimika, beszéd, testbeszéd), melyek esetleg leleplezhetik a hazugságot.

Milyen szemmel látható jelek leplezhetik le a hazugságot?

A gyakorlatban a hazugságvizsgálat kapcsán már évtizedek óta használják a poligráfot. Ez a segédeszköz többnyire a hazugságtól keletkező érzelmek, fiziológiai reakciókban való manifesztációját méri, azaz a kardiovaszkuláris aktivitást, légzésfunkciókat, illetve az elektrodermális aktvitiást. Jelen esetben mi nagyobb hangsúlyt helyezünk az egyszerű szemlélő által is megfigyelhető jelekre, azok közül is csak néhányra:

  • Többnyire a hamis mosolyokat jelzi a szem alatt és mellett megjelenő kevesebb ránc.
  • A leeresztett szemöldök, többnyire dühre, míg a felemelt szemöldök többnyire félelemérzetre utal.
  • A hazugokra jellemző a hazugságok védelmében alkalmazott formális nyelvhasználat, illetve a hazugság alanyával kapcsolatos távolító megfogalmazás (pl. azzal a nővel).
  • Hazugságra utalhat, ha az egyén teljes mértékben megismétli a feltett kérdést, vagy ha túl sok részletet sorol fel.
  • Testtartás szempontjából jellemző a hazug egyénekre ülő pozícióban a keresztbe tett láb, a székben való fészkelődés, esetlegesen a kezek tördelése, mely egyben idegességre is utalhat.
  • A hazugság terén gyakran kérdéses, hogy a szemkontaktus kevesebb vagy fokozottabb jelenléte lehet-e a hazugság előjele? Hiába szokták mondani, hogy a szem a lélek tükre, mivel a csökkent szemkontaktus az egyik legelterjedtebb, legalapvetőbb jele a hazugságok észlelésének, ezért gyakorlott hazudozók már ezt a problémát kiküszöbölve igyekeznek megvédeni saját hazugságaikat.
A hazugság számos verbális/nonverbális jellel jár együtt.

De kik tudják leginkább észlelni a hazugságokat, és hány éves kortól hazudunk?

Ha csak szimpla kérdést tennénk fel, hogy kik azok, akik legjobban észlelhetik, olvashatják hazugságainkat, akkor arra a következtetésre jutnánk, hogy azok, akik a legközelebb állnak hozzánk. Például a szüleink. Kang Lee gyermekek hazugságra való képességeit vizsgálta, mely kutatás során azt találta, hogy

a legtöbb szülő csak ötven százalékos eséllyel találta el, hogy  gyermeke mikor hazudott, mikor nem.

Lee egy vizsgálatában azt is felmérte, hogy a gyerekek hány éves kortól kezdenek el hazudni. Ezt egy olyan vizsgálati szituációban mérte, ahol a vizsgálatvezető és a gyermek egy szobában voltak. A gyermek előtt az asztalon volt két kártya, de nem szabadott megnéznie. A vizsgálat folyamán a vizsgálatvezető egy időre kiment a szobából, egyedül hagyva a gyermeket, akinek így esélye nyílt meglesni a kártyát, habár az még mindig meg volt tiltva a számára. Amikor a vizsgálatvezető visszatért, megkérdezte a gyerekeket, hogy meglesték-e a kártyákat. Lee arra az eredményre jutott, hogy a kétéves gyerekek csupán harminc százaléka hazudott, míg a hároméveseknek az ötven százaléka. Ugyanakkor a négyéveseknek már nyolcvan százaléka hazudott a lapok megleséséről. Ez a fejlődési tendencia többnyire egybeesik a mentalizációs képesség (elmeteória) kialakulásának idejével.

Hogyan váljunk gondolatolvasókká?

  • Első körben az embernek tisztában kell lennie az alapvető nonverbális és verbális jelekben bekövetkező legapróbb változásokkal és azoknak a magyarázatával is. Ezekből a kisebb nonverbális jelekből kell kiszűrnie az érzelmeket, információkat. A gyakorlott gondolatolvasók gyakran tesznek fel nyitott kérdéseket, pl. „Volt, olyan Önök közül, aki nemrég vesztette el egy szerettét?”, melyek segítségével próbálják előhívni a nonverbális és verbális olvasható jeleket.
  • A második, hogy egy gondolatolvasónak mindig figyelembe kell vennie a környezet szerepét, mivel ugyanazon nonverbális jel más környezetben, közegben mást is jelenthet.
  • A harmadik a megtévesztéssel szembeni stratégiák alkalmazása, mely azt foglalja össze, hogy az egyén képes legyen a nonverbális/verbális jelek és a mondanivaló (pl. hazugság) között inkonzisztenciákat, hibákat keresni, ezek alapján továbbkérdezni, majd következtetni.
  • Végül elengedhetetlen a gondolatolvasás tekintetében a különböző apróbb nonverbális/verbális jelek értelmezésének folyamatos gyakorlása.

 

Felhasznált szakirodalom:

Vrij, A., & Granhag, P. A. (2012). Eliciting cues to deception and truth: What matters are the questions asked. Journal of Applied Research in Memory and Cognition, 1, 110-117.

További források: itt, itt, itt, itt és itt

Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ