Gyakornokság, szakmai gyakorlat, diákmunka, alkalmi munka, időszakos kisegítés, nyári munka, pályakezdő pozíció. Hogy melyik mit takar, azt csak kevesen tudják pontosan. Utánajártunk, mi a helyzet a gyakornokság terén. Meglepődnél: nem sok!

Gyakornok lehet az ember gyakornoki program nélkül is ezt a most pályakezdő vagy friss diplomás korosztály majdnem minden tagja tudja igazolni. Ugyanakkor klasszikus értelemben véve a gyakornokság alatt azt az idealista és kicsit naiv állapotot értjük, amikor a még tanuló jogviszonnyal rendelkező, de már lassan diplomás egyetemisták munkatapasztalatot szereznek szervezett körülmények között. És itt az utóbbin van a hangsúly: szervezett körülmények között. Mentoringgal, fejlesztéssel, képzésekkel, tiszta és világos karrierutakkal, lehetőségekkel és kidolgozott programmal. Semmi kávéfőzés vagy csak saját fogyasztásra , semmi mosogatás, postára vagy tisztítóba rohangálás, vagy akár a felettes gyerekéért az oviba. Kicsit idealisztikusnak hangzik, habár nem lehetetlen. Számos, Magyarországon is tevékenykedő multinacionális vállalat rendelkezik kidolgozott mentorprogrammal és gyakornoki lehetőségekkel. Ennek ellenére a magyar fiatalok többségét még mindig nem ez várja gyakornoki helyén. Az pedig, hogy miért és mégis hogyan működik mindez, bizony sok kérdést felvet az emberben.

A gyakornokok tényleg kitúrják a pályakezdőket?

Igen. De nem a szó szoros értelmében véve. Miről van ugyanis szó? Egyrészt az egyetemisták egyre kevésbé engedhetik meg maguknak, hogy az intézményben lábat lógatva éljenek szüleik pénzéből. Ez egy elég lesarkított általánosítás, és számos problémát felvet, például, hogy mi történik azokkal, akik éjjel-nappal a suliban vannak? Gondoljunk itt az orvosokra vagy például a művészeti képzésben részesülő zenészekre, színészekre. Ha ezt a nem mellékes irányt kicsit félretesszük és elméleti síkon maradunk, szinte lehetetlenség tanulmányi (és szociális, már ha jár) ösztöndíjból kifizetni a kollégiumot, ahova nem is biztos hogy felvesznek, vagy az albérletet, illetve közlekedni és eltartani magadat. Ezért hát marad a munka.

Egyre több diák és tapasztalattal nem rendelkező hallgató lép tehát a munkaerőpiacra, természetesen erős megszorításokkal, hiszen a tanulói jogviszony számít a fő állásnak. Illetve kellene, hogy számítson. Ezt a nagy munkaerő tömeget pedig a piac megpróbálja hasznosítani. Ki így, ki úgy, de a cégek lassan kezdik belátni, hogy érdemes a fiatalokra építeni. Hova tűnnek ilyenkor azok a pályakezdők, akik nem rendelkeznek előzetes tapasztalattal? Talán már nincs is ilyen réteg, hiszen mielőtt elkezdhetnéd a pályádat már lehúztál jó pár évet egy multinál, tehát jócskán rendelkezel munkatapasztalattal. Visszatérve a címben felvetett kérdésre: igen, a gyakornokok kitúrják azokat a pályakezdőket, akik előzetes tapasztalatok nélkül pályáznak, de igazából ez már nem számít, hiszen ez a réteg lassan teljesen kikopott a versenyszférából. És itt fontos megjegyezni, a közszférában még élő fogalom a pályakezdés.

Mit is jelent pályakezdőnek lenni?

Érdemes kitérni magára a pályakezdő fogalmára, hiszen a jogszabályok és a köztudatban élő pályakezdő fogalom ha nem is zárja ki egymást, használatukban különbözik. A pályakezdők álláskeresését nagyban megkönnyítő START kártya igénylésekor az számít pályakezdőnek, aki 25. vagy felsőfokú végzettség esetén 30. életévét nem töltötte be, valamint a tanulmányainak befejezését követően első ízben létesít foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt vagy ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyt, és e jogviszony létesítését megelőzően megbízási szerződés, vállalkozási szerződés alapján vagy egyéni vállalkozóként sem végzett munkát.

A köztudatban ezzel szemben pályakezdő pozíciókon rendszerint azokat értik, ahol nem feltétel, de előny az előzetes tapasztalat az adott területen. Éppen ezért kiváló belépő szint azoknak, akik éppen pályát módosítottak vagy gyakornokként, diákmunkásként szerzett tapasztalatukat szeretnék gyarapítani. Viszont nagyban megnehezíti azoknak a dolgát, akik teljesen tiszta lappal, valamint csupán a végzettséget igazoló dokumentummal lépnek be az álláskeresők világába.

Kell egyáltalán diploma?

Ez a kérdés önmagában nagyon messzire mutat, így meg sem próbálkozunk elkezdeni a mélyebb fejtegetését. A teljesség igénye nélkül viszont ez egy valid kérdés, amely egyre több fiatalban felmerül. Minek fejezzem be az egyetemet, ha így is dolgoznom kell? Sokkal könnyebb elhelyezkedni diákként, miért akarjak magamnak rosszat? Kell ez a papír, hogy aztán ne is azt csináljam, amit tanultam? Hiszen most sem azzal foglalkozom.

„A diploma sokszor csak bizonyíték arra, hogy képes vagy végigcsinálni valamit, aminek semmi értelme” ­– vallja Kovács Péter, az IseeQ fejvadászcég társalapítója. A vállalatok ugyanis ­– legalábbis egyre több ­– nem tudást, hanem embereket keresnek, akik illenek a cég értékeihez, lelkesek, kreatívak és gyorsan tanulnak. A diploma egy papír, de a tudás nem abban rejlik. Egyre ritkábban van szükség arra ­– és megint a közszférát félretéve ­–, hogy egy interjún a nyelvvizsga papírokkal kelljen bizonyítani. Inkább eléd raknak egy tesztet vagy átváltanak szóban az adott nyelvre.

Miért jó, hogy megjelent a gyakornokság mint lehetőség?

Hallgatóként úgy mehetsz el dolgozni, hogy mondhatod: nem rendelkezel szaktudással, mert nem ez a fontos. Habár szeretnénk azt hinni, hogy fontos és szakmai feladatokkal bombáznak minket már az első napunkon, ez még munkavállalókként sem mindig adatik meg. A jól kidolgozott gyakornoki programok olyan általános tudást adnak át, mely bármilyen területen és akármilyen cégtípusban hasznos lehet. A rohangálós, fénymásolós, telefonálós és e-mailezős feladatok által beleláthatunk az adott szervezet működésébe, folyamataiba. Megtapasztalhatjuk, hogyan működik egy nagyvállalat, egy multinacionális cég vagy egy családi vállalkozás. Olyan alapvető munkamorál sajátítható el, ami megalapozza a további munkakapcsolatokat és lehetőségeket a szakmai fejlődésben. Gyakornokként nem kell az aluljárókban szórólapozni vagy nyolc órán át betanított munkát végezni. Már ha jól kiépített és megszervezett gyakornoki programról van szó. Az ilyen programok pedig általában számos előnnyel rendelkeznek. A szervezeti tudás mellett karrier irányú önismeretre is szert tehetünk: kipróbálhatjuk magunkat kisebb vagy nagyobb csapatban, különböző munkakörökben, és megélhetjük, mi az, amit ránk szabtak és mi az, ami nagyon nem nekünk való. Jobb programokban mentort is kapunk magunk mellé, aki egyengeti utunkat, segít fejlődni és a legjobbat kihozni ottlétünkből.

Mik a gyakornokság kellemetlen mellékhatásai?

Még a legnagyobb nevű cégek, jól kidolgozott és többéves vagy évtizedes gyakornoki program tapasztalattal is gyakran elkövetnek egy alapvető hibát: elfelejtik, hogy a kvázi olcsó pénzért vett munkaerő véges. Egyetemi hallgatókról van szó ugyanis. A legtöbb gyakornoki állás követelményeinek első pontja már olyan oximoront rejt, mellyel a legtöbb diák nem tud mit kezdeni. Ugyanis a cégek heti minimum 20-30 órát várnak el, melyet hétfőtől péntekig, reggel 8 és délután 5 között kell ledogozni. Mindezt persze aktív, nappali tagozatos hallgatói jogviszony mellett. Van ennek üzleti oldala: ha már betanítok valakit, legyen itt sokat, hogy visszajöjjön a pénz. De amíg ­– ahogy általános iskolában a napi testnevelés ­–, nem lesz kötelező egyetem első félévében a klónozás alapjai 1-2., ez az elvárás félév csúszása nélkül egyszerűen nonsense. Ha mégis, valami csoda folytán bekerül az ember és megoldja, jön a többi kérdés. Vajon befogad-e a csapat egy diákot, akit csak heti pár órában látnak az iroda környékén? Vajon az egyetem vagy a munkahely lesz rugalmasabb, ha egyszerre két helyen kell majd lenni? És persze jó pár hónap gyakornokoskodás után is felmerülhet az üvegplafon hatás, hogy hova tovább. Egy részletesen kidolgozott és szervezett gyakornoki pozíció megfelelő támogatórendszerekkel és támogató céges kultúrával persze sokat segít, hiszen mind a gyakornokok, mind a többi munkavállaló számára egyértelműen elhelyezi a cégben a gyakornokokat, és segít megoldani a nehezen vagy egyáltalán nem kezelhető helyzeteket, hozzájárulva ezzel is a tapasztalatok érett egésszé való személyes integrálásába. Ettől függetlenül az, hogy kidolgozott mentoring és gyakornoki támogatás is van a cégnél, még nem garancia arra, hogy tiszta karrierút is áll a régi motoros gyakornokok előtt.

És talán a legfontosabb kérdés: Mennyire kötelező és/vagy elkerülhetetlen a gyakornokság a versenyszférában?

Friss diplomásként nehezebben hívnak állásinterjúra, ha nem rendelkezel releváns, szakmai tapasztalattal. A munkaerőhiány miatt talán a relevánstól eltekintenek néhol, de alapvetően munkatapasztalat nélkül munkát keresni szinte lehetetlen. Ha jobban belegondolunk, ez tipikusan a 22-es csapdája, hiszen ha nincs munkatapasztalatom, nem vesznek fel sehova. De ha nem vesznek fel sehova, hogyan szerezzek tapasztalatot? Kötelező a gyakornokság tehát? Egyelőre nem. De erősen ajánlott.

Varga Márk vendégszerzőnk és Csepely Fanni szakújságírónk véleménycikke.

•••

A Mindset Pszichológia szerkesztősége sokszínű. Közösségünkben számos vélemény, értékrend és látásmód fér meg egymás mellett. Jelen cikk kizárólag a szerzők álláspontját tükrözi.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ