Hirdetés

Mikor elhatározzuk, hogy szakemberhez fordulunk, általában egyéni tanácsadást, konzultációt vagy terápiát keresünk magunknak, bízva abban, hogy egy jó szakember segítségével felgöngyölíthetjük problémáinkat. De az önismereti munkának van egy másik válfaja, ez pedig a terápia csoportos formája. Milyen pozitívumai vannak ennek az önismereti munkának, mikor és miért lehet érdemes ezt a formát választanunk? Székács Zsófia pszichológus írása.

Hirdetés

„Csak a csoport tagjaként tapasztalhatjuk meg a csoportnyomást, a katarzist, a vezetői szerep erejét, vagy az interperszonális bemutatónkra vonatkozó érvényes visszacsatolás fájdalmas, de értékes folyamatát” – írja Irvin D. Yalom A terápia ajándéka című könyvében.

Ha életünk fontos közösségeire gondolunk, számos pozitívumról számolhatunk be. Csoportban általában erősebbnek érezzük magunkat, bátrabbá válunk. Védettséget élvezünk és ezzel együtt növekszik biztonságérzetünk is. Sőt, a csoport tagjaként felruházzuk magunkat az adott közösség pozitív tulajdonságaival, és ezzel egy időben kevesebb figyelmünk jut saját negatív jellemvonásainkra. Mivel interperszonális környezetünk egyéni fejlődésünkre és énképünkre is hatással van, így a csoportok különösen nagy a szerepet töltenek be életünkben.

A gyakorlatban azonban szinte soha nincs lehetőségünk arra, hogy érdekmentes közösségben legyünk. Ugyanis egy munkahelyi csoport, de még egy összetartó baráti társaság sem lehet teljesen mentes az elvárásoktól, ítéletektől. Mindennapi közösségeinkben az önfeltárás következményekkel járhat. Félő, ha olyat mutatunk magunkból, amit mások nem találnak elfogadhatónak, magunkra maradunk. Ezért a megfelelés iránti vágyunk sokszor gátat vet az őszinteségnek. Szeretnénk, hogy hasznosak legyünk és szeressenek minket, ezért elrejtjük azt, amit nem tartunk kívánatosnak. Súlyosabb esetben ez akár egy

hamis identitás kialakulásához

és megerősödéséhez is vezethet.

Szabadság és szabályok

A terápiás közösség csodája abban rejlik, hogy független életünk többi területétől, tehát tiszta lappal indulunk. Ez egyrészről nagy szabadságot biztosít nekünk, de természetesen vannak bizonyos normák, amiket fontos betartanunk. Ilyen például az üléseken való részvétel, a kommunikáció alapszabályainak betartása és a mások jogainak és érzéseinek tiszteletben tartása. Cserébe figyelmet, odafordulást, empátiát kapunk a csoporttagoktól.

„Természettől fogva társas lények vagyunk”, ezért egészséges fejlődésünkhöz kiemelten fontos, hogy közösségben legyünk.

A különféle terápiás csoportok más-más struktúrával dolgoznak, de bizonyos jellemzők mindegyik módszerre igazak: őszinteségünknek, önfeltárásunknak nincs közvetlen negatív következménye, tehát szabadon, elfojtások és megfelelések nélkül nyilvánulhatunk meg. Nem kell attól tartanunk, hogy valakit megbántunk vagy csalódást okozunk, kimondhatunk olyan érzéseket és gondolatokat, melyeket akár szeretteink, családtagjaink előtt is rejtve tartanánk. A csoportban nincsenek alá-fölé rendelt viszonyok, mindenki egyenlő, mindenkit a saját értékei miatt tisztelnek és becsülnek. A terápiás csoport elfogad és támogat bennünket. Biztonságos közegben beszélhetünk magunkról, az elfogadó légkörben a tagok pozitív figyelemmel fordulnak egymás felé.

Szociális mikrokozmosz

A terápiás közösségek hasonlóképpen működnek, mint valós szociális rendszereink, ezért kapcsolati dinamikánk, személyközi viszonyulásaink és érzéseink visszaköszönhetnek a folyamatban. Bár kezdetben nem ismerjük a többi résztvevő múltját, hiszen tiszta lappal indulunk, mégis az első perctől gondolataink, érzéseink vannak csoporttársainkkal kapcsolatban. A szakma ezt úgy fogalmazza meg, hogy a csoport projekciós felületet biztosít számunkra. Asszociációs kapcsolatok mentén felmerülnek bennünk korábbi élményeink, tapasztalataink, egyes tagok vonzanak, mások taszítanak, inspirálnak vagy idegesítenek minket. Rövidesen

ráismerhetünk azokra az érzésekre,

melyeket életünk fontos személyei iránt érzünk, és a csoport lehetőséget biztosít számunkra, hogy ezekkel az érzésekkel dolgozzunk.

A terápiás csoport elfogad és támogat bennünket, a biztonságos légkörben akár legnagyobb félelmeinket is megfogalmazhatjuk.

Gyógyító közösség

Azokon a területeken is próbára tehetjük magunkat, ahol az életben nehézségekkel küzdünk, amelyek elégtelenül vagy problémásan működnek. A bizonytalan, önmaguk elfogadásával küzdő emberek gyakran szembesülnek azzal, hogy személyközi kapcsolataik sorra elakadnak, emiatt társaságban gyakran bizonytalanok, szorongással küzdenek. A terápiás csoport ebben is segíthet, reagál és visszajelzést ad diszfunkcionális szociális lépéseinkre. Mindezt kritika nélkül teszi, és ez a fajta szociális feed-back megsegíti az én fejlődését, a személyes identitás kialakulását és megerősödését.

Mégis sokakat eltántorít a csoportos folyamat. Olyan ellenérvek szoktak elhangozni, mint…

  • „Kevesebb figyelem kerül majd rám”
  • „Nem akarok más problémáival foglalkozni”
  • „Nem hiszem, hogy a többiek megértenének”
  • „Úgysem tudok majd érvényesülni”
  • „Más vagyok, mint a többiek”

Magányos úton

Bár legtöbben felnőtt korunkra kinőjük nárcisztikus fantáziáinkat, mégis sokunkban megmaradnak a felsőbbrendűség érzésének foszlányai: kiválasztottnak érezzük magunkat, úgy gondoljuk többre vagyunk hivatottak másoknál. Ez a gondolkodás egyrészről védelmez és sokszor felment bennünket tetteink alól, ugyanakkor el is távolít minket környezetünktől. Hosszú távon magányra kárhoztatjuk magunkat. Úgy érezzük, problémánkat senki sem érezheti át, és mivel mi magunk nem találjuk a kiutat, végül menthetetlenül magunkra maradunk.

A csoport kiválasztásánál érdemes megfontolni, hogy a választott módszer mennyire illeszkedik habitusunkhoz. Verbalizációs problémák esetén például jobban járhatunk zene- vagy táncterápiával.

Ezen a szemléleten rengeteget fejleszthet a csoportos terápia. Legyen szó bármilyen irányzatról vagy módszerről (pszichodráma, encounter csoport vagy valamelyik művészeti terápia), dolgozhatunk előre megtervezett tematikával vagy személyes történetekkel, az érintett témák mindannyiunkra hatással lesznek, mindenkit megmozgatnak. A csoporttagok által megfogalmazott gondolatokban és tapasztalatokban pedig saját félelmeinkre, fájdalmainkra ismerhetünk. Ezáltal új szempontokat, lehetőségek nyílnak meg előttünk, és ráébreszthet minket: nem vagyunk egyedül.

 

Felhasznált szakirodalom:

Irvin D. Yalom (2013). A terápia ajándéka. Park Könyvkiadó: Budapest

Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ