Hirdetés

Pszichés jóllétünk és egészségünk egyik meghatározó tényezője az érzelmi működésünk stabilitása, amelyhez az érzelmi élmények átélésének, megfelelő kifejezésének és elfogadásának képességére egyaránt szükség van. Ha e képességek bármelyike tartósan problémával terhelt, érzelemszabályozási zavar állhat a háttérben. Az érzelemszabályozási zavarok egyik speciális formája az alexitímia, amit az 1960-as években francia pszichoanalitikusok pszichoszomatikus betegekkel folytatott vizsgálataik során tártak fel. Mit jelent az alexitímia kifejezés? Melyek a főbb jellemzői és hogyan előzhető meg a kialakulása? Cikkünk rövid áttekintést ad mindezekről.

Hirdetés

Az alexitímia szó szerinti fordításban az érzelmek kifejezésére alkalmas szavak hiányát jelenti, (érzelmi analfabetizmusnak is nevezik) maga az állapot azonban ennél tágabb és összetettebb jelenséget takar. Az alexitímiás egyénekre jellemző, hogy nehézségeik vannak az érzelmek megnevezésében, felismerésében, valamint az átélésében egyaránt.

Nem tudják megfelelően azonosítani és kommunikálni

a saját és mások örömét, bánatát és egyéb érzelmi állapotokat sem. Más emberek helyzetébe nem igazán képesek magukat beleélni, ami hátráltatja őket az empátiás viselkedés tanúsításában. Mindezek következtében a környezetük gyakran zárkózottnak, távolságtartónak tartja az alexitímiás egyéneket. Személyes kapcsolataikat üresség, felületesség jellemzi. Előfordulhat, hogy a lelki stabilitást más személyhez történő szimbiotikus kötődéssel, függő kapcsolattal próbálják elérni. Az érzelmek átélése terén jelentkező zavar azonban nem minden esetben jelenti az érzelmi élmény teljes hiányát. Igen gyakran az átélt pozitív és negatív emóciók differenciálatlansága figyelhető meg, azaz nem kellően árnyalt az érzelmi állapotok tudatos feldolgozása.

Hogyan vezethet az alexitímia betegség kialakulásához?

Az érzelemszabályozási zavarok számos kutatási eredmény szerint jelentős szerepet játszanak a pszichoszomatikus, azaz a lelki okokra visszavezethető betegségek kialakulásában. Az alexitímiás egyének a felfokozott érzelmi állapotokkal természetes módon együtt járó testi tüneteket az adott érzelmi állapotról leválasztva érzékelik. A testi tüneteikre (pl.: szapora szívműködés és légzés, izomfeszülés, kipirulás, verejtékezés) fókuszálva, gyakran félreértelmezik az állapotukat, a nem kellően differenciált belső feszültséget betegség jeleként fogják fel. Hosszabb távon az így átélt stressz a vegetatív idegrendszer és a neuro-hormonális rendszer fokozott aktivitása által valódi betegség kialakulását eredményezheti.

Az alexitímia hátterében gyakran érzelemszegény szülői attitűd vagy a kisgyermekkorban fennálló kötődési igények nem megfelelő kielégítése álll. A gyermek nem kap megfelelő mintát és biztonságos teret az érzelmei kifejezéséhez, átéléséhez, így nem lesz kellő tapasztalata azok elfogadásában sem. Ehelyett inkább azt tanulja meg, hogy nagyobb biztonságban van, ha a

haragot, a bánatát, de még az örömét sem mutatja ki

és nem is beszél róluk.

Mi segíthet?

Mint a legtöbb egészségkárosító állapot esetében, itt is elsősorban a  megelőzésre kell törekedni. A gyermekeink szeretetteljes, odafigyelő szülői gondoskodással történő nevelése, az érzelmeik átélésének, kimutatásának elfogadása, az adaptív érzelemszabályozási technikák és minták nagy türelemmel történő átadása biztonságos alapot ad a kiegyensúlyozott érzelmi fejlődéshez.

Képtalálat a következőre: „mom and baby”

A szerető, elfogadó és támogató családi háttérrel rendelkező gyermekek nem lesznek rákényszerülve kevésbé hatékony, esetleg ártalmasnak mondható pszichés folyamatok működtetésére.

Sajnos sok gyermeknek közel sem ideális közegben zajlik a testi-lelki fejlődése. A kialakult alexitímia esetén is elérhető azonban a segítség, hiszen az egyén állapotához illeszkedő pszichoterápiával nagyon kedvező változásokat lehet elérni.

Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ