Hirdetés

Ha megsérülünk, fájdalmat érzünk. Nincs ez máskor akkor sem, ha elveszítjük azt, akit szeretünk. Ez esetben lelki sérülést, érzelmi fájdalmat élünk át. A fájdalomra adott reakciók megértésében segítségünkre van a neuropszichológia, mellyel közelebb kerülhetünk ahhoz, miért fáj elveszíteni valakit.

Hirdetés

Szeretni fáj. Ebben a kifejezésben a fájdalmat képletesen értjük, hiszen ez a fájdalom természetesen nem fizikai jellegű. Vagy mégis? 2012-ben egy idős amerikai pár, akik 65 éve voltak házasok, 88 perc különbséggel haltak meg. Az esetük nem annyira egyedi. Régóta együtt élő, idős párok esetében előfordul, hogy miután az egyikőjük eltávozik, partnere gyorsan követi, mert nem bír nélküle élni.

A magyar nyelvben számtalan kifejezést találunk arra a fájdalomra, mikor elveszítünk valakit. A megszakad a szív kifejezés egyáltalán nem légből kapott: nagyon is megtörténhet. Az orvosi szaknyelvben stressz-kardiomiopátia néven szerepel. Hirtelen megjelenő szívinfarktus, amely bármilyen szervi elváltozás nélkül bekövetkezik. Intenzív, emocionális distressz hatására meggyengülnek a szívizmok, és ez akár szívleállást okozhat. Megtört szív szindrómának is nevezik.

Szívfájdalom az agyban

Neurológiai képalkotási technikák segítségével kimutatták, hogy amikor fizikai fájdalmat élünk át, ugyanazok az agyterületek aktiválódnak, mint mikor elhagyatottság, szociális aggódás jellemez minket. Úgy tűnik, az érzelmi fájdalom ugyanazon agyi régiókat érinti, mintha fizikai behatásra reagálnának a nociceptorok. FMRI technika segítségével kimutatható, hogy fizikai fájdalom esetén aktiválódik az anterior-cinguláris kéreg, amely distressz hatására szintén jelzőrendszerként működik, illetve a ventrális-prefrontális kéreg, amely érzelmi distressz esetén szabályozórendszerként funkcionál. A helyzetet még érdekesebbé teszi, hogy amennyiben

ugyanazon agyterületek aktiválódnak fizikai és érzelmi fájdalom hatására,

vajon a fájdalomcsillapító készítmények a fizikai fájdalom mellett enyhíthetnek-e mást is? Nem feltétlenül a fejfájáscsillapító a legjobb megoldás egy szakítás esetén, mindazonáltal érdekes, megfontolandó eredmények születtek ezen a területen.

Ha érzelmi fájdalom ér minket, az agy reakciója szempontjából ugyanúgy szenvedünk, mintha súlyos fizikai sérülést élnénk át.

Jaak Panksepp állatokkal végzett kutatásai során kimutatta, hogy a morfium csökkenti az anyától való elszakadás fájdalmát kölyökkutyák esetében. A kiskutyák sokat sírtak, miután elválasztotta őket anyjuktól, azonban azoknál a kölyköknél, akiknek alacsony dózisú morfiumot adott, jelentősen csökkent a szeparáció által megjelent érzelmi distressz – kevesebbet sírtak. Panksepp kutatási eredményeit azóta több esetben replikálták: majmok, tengerimalacok, patkányok és csirkék esetében hasonló eredményekre bukkantak. Hogyan lehetséges ez?

Az elhagyatás érzése

A fizikai fájdalomnak két összetevője van: szenzoros és affektív komponens. Az érző (szenzoros) komponens a fájdalom helyéről, intenzitásáról küld információt az agyba, míg az érzelmi (affektív) komponens egy minőségi becslést végez a sérülésről. Azt jelzi, mennyire fáj, és ebből kifolyólag mennyire jár magas szintű stresszel ez az érzés.

Kross és munkatársainak vizsgálatában a résztvevők érzelmi és fizikai fájdalomra adott agyi reakcióit hasonlították össze. A vizsgálat alanyai képeket láttak a korábbi romantikus partnereikről, miközben azt kérték tőlük, gondoljanak a szakításra, majd ez után képeket mutattak nekik, amelyek a jó barátaikat ábrázolták. Ezt követte a fizikai fájdalmi inger: nagyon forró stimulációt kaptak a karjukra, majd ezt követően egy enyhébb, de szintén meleg ingerlést. A vizsgálat több dologra is rávilágított: az érzelmi fájdalom területe (anterior-cinguláris kéreg) sokkal magasabb aktivációt mutatott, ha az exet látták, valamint ha a forró ingerlést kapták. Mind a két helyzet erősen ingerelte a fájdalom szenzoros területeit, azonban az intenzív érzelmi megterhelés által kiváltott agyi régiók aktivitása nagy átfedésben volt az erősebb fájdalmi inger megtapasztalásával. A kutatók tanulmányukban kifejtették, hogy ezen eredmények többek között rávilágítanak arra, hogy

az elutasítás, elhagyatás az, ami fáj.

Ez összhangban áll többek között Panksepp eredményeivel is: a morfium az elválasztás okozta distresszt csökkentette.

Más kutatók is alátámasztották ezt az elképzelést: a szociális fájdalom kifejezés is erre épül. A szociális fájdalom összetett érzés, ha magányosságot, elhagyatottságot érzünk, valószínűleg szociális fájdalmat élünk át. Úgy tűnik, nem szeretni fáj: a szeretet elvesztése az, amely fájdalmat okoz. A szociális fájdalom érzésének nehézsége, hogy magas szintű érzelmi komponense miatt sokkal tovább rögzül a memóriában, ezáltal előhívása során újra és újra ugyanolyan erővel törhet elő. Ebből kifolyólag hatása sokkal tartósabb, mint pusztán egy fizikai trauma eredménye: például ha a seb elmúlik, a fájdalom is elmúlik. A megbántás, elhagyatás azonban a hozzá tartozó érzéssel együtt rögzül a memóriában, nem szűnve meg stimulálni az agy fájdalom-régióit. Így válhat igazzá az alábbi mondás: a „szív sebei” lassan gyógyulnak be.

Források itt és itt.

Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ