Az élethez elválaszthatatlanul hozzátartozik a változás. Változást eredményezhetnek a külső környezetből érkező hatóerők, valamint belső motivációink is. Pontosan hogyan zajlik a változás folyamata? Milyen csapdákra érdemes figyelnünk, ha változást szeretnénk elérni? Mik azok a lépések, amelyeket követve elérhetjük céljainkat? A Be Smart Klub szervezésében Dr. Séllei Beatrix többek között ezekre a kérdésekre adott választ a minap A változás pszichológiája című előadásán. Tudósításunk.

Dr. Séllei Beatrix, pszichológus, egyetemi adjunktus előadásán a változásokról és az azzal kapcsolatos akadályokról beszélt. Életünk során folyamatosan más és más helyzetek elé állunk, amelyek sokszor kihívást jelenthetnek számunkra. Új párkapcsolat, új lakás, új munkahely és még sorolhatnánk. A változások egyszerre töltenek el minket az újdonság iránti várakozás izgalmával, valamint a bizonytalanságtól való félelemmel. Azonban fontos tisztáznunk magunkban a kérdést, hogy mi irányítjuk a változásokat, vagy csak passzív követői vagyunk?

Mikor van változás?

A változások állandóan zajlanak, viszont némelyeket könnyebben tudunk kezelni, míg másokhoz nehezebben alkalmazkodunk. Előbbieknek van egy kiszámítható ciklusa, amelyre fel tudunk készülni, és kezelni tudjuk azokat pl. az évszakok váltakozása. Utóbbiak jelentik a legnagyobb terhelést. „Ezek a metamorfózisszerű változások, melyek során újra kell értékelnünk mindent, amit eddig gondoltunk. Ilyen lehet, amikor új országba költözünk. Ezek a változások mindenre kiterjednek és hirtelen zajlanak le. Ezekhez a legnehezebb alkalmazkodni” – mondta Dr. Séllei Beatrix.

Egy változás OLYANKOR következik be, AMIKOR AZ AKTUÁLIS ÁLLAPOTHOZ KÉPEST MEGJELENIK EGY MAGASABB ELVÁRÁS.

A változások mögött megbúvó belső motiváció

Az elvárás érkezhet a külső környezetünktől, de származhat belső motivációból is. Azokhoz a változásokhoz, melyeket mi magunk keresünk, könnyebben is tudunk alkalmazkodni. „De mi indítja el bennünk pontosan a belső motivációt a változásra?” – veti fel a kérdést az előadó.

A magyarázatot Maslow szükségletpiramisában kell keresnünk. Maslow szerint az embert alapvetően hét szükséglet irányítja, melyek hierarchikusan szerveződnek. Legalul helyezkednek el a legalapvetőbb létfenntartó szükségleteink. Ezeket követi a biztonság iránti szükséglet, a valahova tartozás és szeretet szükséglete, illetve a megbecsülés. Ezek mellett léteznek kognitív, valamint esztétikai szükségletek is. A piramis csúcsán pedig az önmegvalósítás található.

Ezeket a szinteket alapvetően kettő csoportba lehet osztani. Az alsó szinteken a hiányalapú szükségletek sorakoznak. Akkor merülnek fel bennünk, ha a szervezetünk egyensúlya kibillen. Ha sikerült elérnünk a célunkat, akkor nem hatnak tovább. A magasabb rendű szükségletek növekedésalapú szükségletek. Ilyen a tudásvágy, a szépség és az önmegvalósítás iránti szükséglet. Ezeknek nincs végállapota. „A tudásvágy az a növekedésalapú szükséglet, ami miatt mi saját magunk újra és újra magasabb elvárásokat támasztunk” – tette hozzá az előadó. Ez a szükséglethalmaz az, ami miatt – ha nincs a külső környezetből származó kényszerítő erő –, változásokat generálunk magunknak.

Tehát VÁLTOZÁSOKRA SZÜKSÉGÜNK VAN.

Miért állunk ellen a változásoknak?

„Ha szükségünk van rájuk, miért fordulhat elő, hogy a legtöbb esetben rezisztenciával reagálunk a változásokra?” – folytatta Dr. Séllei Beatrix egy újabb kérdéssel. Mindezért egyrészt az emberi kockázatészlelés torzítása is felelős. Egy adott helyzet kimeneteléből származó veszteséget kétszer akkora súllyal veszünk figyelembe, míg a nyereség esetén fele akkora értékkel számolunk. A fél egységnyi nyereség szemben a két egységnyi rossz lehetőségével sok mindenkit eltántorít a változásoktól – adja meg kérdésére a választ az előadó.

Dr. Séllei Beatrix szerint számolnunk kell azzal is, hogy a változások kimenetele általában kétesélyes, tehát bizonytalan. Magában foglalja a kiszámíthatatlanságot és a bejósolhatatlanságot. Ezek mind feszültséget, vagyis stresszt generálnak bennünk. Belső motiváció esetén eustresszről beszélhetünk, amely izgalmat és lendületet ad a változáshoz. Ha viszont negatív kimenetelre számítunk, az distresszt fog okozni. Ez a negatív stressz, vagyis amit a hétköznapokban stresszként emlegetünk, és ami visszahúz minket a változásoktól.

A változás szükséges, de nem elégséges feltétele az akaraterő.

Tévhitek a változással kapcsolatban

Az előadó néhány köztudatban létező tévhitet is felsorolt a változással kapcsolatban:

  • „A változásokat csak akarni kell!”: Az akaraterő önmagában nem elég a változáshoz. Ez csak beindítja a folyamatot, de emellett elengedhetetlen a támogató közeg jelenléte, valamint a megfelelő időzítés.
  • Csak olyankor változtatunk, amikor már gond van: A megelőzés fontosabb, mint a tűzoltásszerű problémamegoldás.
  • A változásnak csak ránk van hatása: A változás az egész környezetünkre hat, valamint onnan kaphatjuk a legtöbb visszajelzést is.

Mit veszítünk, ha a változástól való félelem irányít minket?

A változást sok esetben tévesen azzal azonosítjuk, hogy azért van rá szükség, mert valamit nem jól csinálunk. Ezt senki sem szereti hallani, így sok esetben meg sem engedjük magunknak, hogy a változás inspirálóan hasson ránk.

Ha sikerül beengednünk az információt és ráeszméltünk, hogy szükség van a változásra, felmerül bennünk a kérdés, hogy egyáltalán képesek vagyunk-e változni? „Sokszor bukunk el, mert már elméletben elkönyveltük, hogy valami kudarcba fog fulladni. Így bele sem kezdünk, mivel nem szeretnénk megtapasztalni a kudarc érzését” – tette hozzá Dr. Séllei Beatrix.

Az előadó továbbá úgy gondolja, hogy a következő lépéshez elengedhetetlen – ha ezen az aggodalmon is túllendülünk –, hogy rendelkezésünkre álljon egy terv vagy minta. Enélkül a bizonytalan első lépések után könnyen visszaléphetünk. Ezen felül fontos a célok és az idői keretek tisztázása és meghatározása is.

Ha ezen lépések egyikénél elakadunk, nem fogunk tudni alkalmazkodni a változásokhoz. Megrekedünk, ahonnan nem tudunk továbbfejlődni.

HA VALAKIVEL HOSSZÚ IDEIG NEM TÖRTÉNIK VÁLTOZÁS, ANNAK DIAGNOSZTIKUS EREJE VAN.

Azt jelenti, hogy nem figyelünk kifelé. A saját problémáink beszippantanak minket, és nem vesszük észre a lehetőségeket. Erre érdemes figyelnünk, mivel torzítjuk a valóságot magunk körül!

Hogyan alkalmazkodhatunk a változásokhoz?

Az előadó említett néhány stratégiát, amelyek segítségünkre lehetnek a változások során:

  1. Erőforrástérkép: Gyűjtsük össze azokat a készségeket, amelyekkel legyőzzük a stresszt! Ezeket a készségeket és képességeket a változás kezelésénél használni tudjuk.
  2. Tanult leleményesség vs. tanult tehetetlenség: Fontos feltenni magunknak a kérdést, hogy a változásokhoz optimistán vagy pesszimistán állunk? Ha azt érezzük, hogy cselekedeteinknek nincs eredménye, akkor egy idő után tanult tehetetlenségről beszélhetünk. Ha viszont keressük a kihívásokat és mozgósítjuk az erőforrásainkat, akkor tanulhatunk és kivirágozhatunk.
  3. Sikerkereső vs. kudarckerülő attitűd: Azért akarunk változtatni, hogy sikert érjünk el vagy azért, hogy megelőzzük a kudarcot? Saját célok esetében hajlamosabbak vagyunk a sikerkeresésre, míg kívülről jövő kényszer esetében a kudarckerülésre.
A szűrőszemüveg, amelyen keresztül a változásokat látjuk, megváltoztatható!

A változás folyamata

Dr. Séllei Beatrix szerint a változás alapvetően három szinten megy végbe. Mielőtt azonban elkezdődhetne a változás, mindenképp szükséges a múlt elengedése:

  1. A változáshoz szükséges, hogy elengedjük korábbi rutinjainkat.

EL KELL GYÁSZOLNunk A RÉGIT, HOGY MEGTALÁLJUK AZ ÉRTÉKET AZ ÚJBAN.

  1. Ezt követően a gondolatok szintjén fel kell ismernünk a problémát és meghatároznunk a célt. Fontos az optimista hozzáállás és a sikerorientáltság!
  2. Meg kell élnünk az érzelmeinket! Egyszerre jelentkezhet a jelenlegi helyzettel való elégedetlenség, valamint a jóra való vágyakozás.
  3. A változási szándék megjelenése után el kell kezdenünk a tervezést, és ezáltal elindulhatunk a változás útján.

Buktatók a változás során

Ezek a buktatók vészjelzésként szolgálnak a változási folyamatakor Ha ezeket tapasztaljuk, érdemes egy pillanatra háta lépnünk, hogy megelőzzük a kudarcot. Az előadó a következő buktatókat emelte ki:

  • Túltervezés
  • A változás bejelentése ≠ a változás megvalósítása
  • Aggályok figyelmen kívül hagyása
  • Csak kívülről jövő változtatási nyomás
  • Nincs a változásnak próbaüzeme
  • A változás céljának szem elől vesztése
  • Visszacsatolás hiánya

Magam ura: az önmotiválás stratégiái

Dr. Séllei Beatrix ezek mellett háromféle technikát is bemutatott, melyekkel erősíthetjük belső motivációnkat.

  1. Szélsőségek elképzelése: Képzeljük el, hogy mi lesz akkor, ha véghez visszük a változást, és mi történik akkor, ha nem változik semmi! A stagnálás általában averzív jövőképet fest, és ez az, ami belelök minket a változásba.
  2. Anticipáció: A változás egy jó és vonzó anticipációt mutat, amiért hajlandók vagyunk lépéseket tenni.
  3. Legmélyebb célok feltárása: Fontos tisztáznunk, hogy hosszú távon mit szeretnénk elérni.

MAGUNKBAN KELL MEGKERESNünk A CÉLT.

Hogyan vágjunk bele a változásba?

Ha tudatosítottuk magunkban azokat az elemeket, amelyekre érdemes figyelmet fordítanunk a változás során, nincs más hátra, mint előre!

  1. Szerezzünk megfelelő mennyiségű és hiteles információt!
  2. A változással kapcsolatos érzéseinket vonjuk bele a döntéseinkbe!
  3. Vegyük figyelembe társas környezetünket! Már azzal, ha mások előtt kijelentjük változási szándékunkat, az elköteleződést von maga után a részünkről.
  4. Éljük meg a belső motivációnkat!
  5. Örüljünk a sikernek! Ez adhat erőt a következő változás véghezviteléhez.
  6. Ha szükséges, kérjünk külső segítséget!

Zárásként Dr. Séllei Beatrix kiemelte, hogy fontos, hogy proaktívak legyünk, és ne csak reaktívak. A rezisztencia pedig tilos! Gondoljuk végig, min kell változtatnunk, és ezt hogyan tudjuk véghez vinni. Alakítsunk ki egy tervet, keressünk ehhez partnereket és kezeljük a saját, valamint mások érzelmeit! Mindezek tudatában

TE MIN VÁLTOZTATNÁL?

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ