Hirdetés

A rengeteg vicces poszttal ellentétben néhányan talán még várták is szülőként a tanév végét, hogy ne kelljen százfelé szakadniuk az iskola, a különórák és a saját munkájuk miatt. Hogy mennyi idő és energia jut hétköznapi dolgaink mellett hobbira vagy egyszerűen a semmittevésre, inkább bele sem gondolunk. Együtt vacsorázni otthon a családdal úgy, hogy egy telefon sem kerül elő, vagy egyszerűen leülni a kertbe és megnézni a naplementét a gyerekekkel. Lehetséges? Cikkünkből kiderül.

Hirdetés

Jó munkához idő kell.”, „Lassan járj, tovább érsz” – hangzanak a közmondások, amelyek lassan aktualitásukat vesztik, de értelmüket nem. Egyre inkább megnőtt az igény az utóbbi időben arra, hogy valahogyan ellensúlyozzuk az életünkben ezt a megveszekedett rohanást és időhöz kötöttséget. Ennek érdekében alakult ki a slow filozófia, amely lelassulást kínál az élet különböző területein. A slow food a gyorséttermek ellensúlyozása, a slow city a városok élhetőségét növeli, de beleásva magunkat a slow irodalmába belefutunk a „slow money” vagy a „slow sex” kifejezésekbe is. Carl Honoré írta meg a mozgalom bibliáját Slow: A lassúság dicsérete címmel, valamint a slow „nevelési” irányzat, a slow parenting kötelező olvasmánya is az ő nevéhez köthető: Under Pressure: Rescuing Our Children from the Culture of Hyper-Parenting.

Honoré két saját történetre alapozva kezdett el a slow parentinggel foglalkozni. Az egyik a reptéren megpillantott Egyperces esti mesékkel kezdődött. Ám kezdeti lelkesedés után megszólalt a lelkiismerete:

Tényleg az esti mesén kellene időt spórolni?

A másik története a fia rajztehetségéhez kapcsolódik. Miután Honoré minden lehetséges szakkör és magántanár közül gondosan kiválasztotta a legjobbakat, a fia közölte vele: De apa, én csak szeretek rajzolni”. Ezen élmények hatására rájött a szerző, hogy a lassulásra külön figyelmet érdemes fordítani a gyermekneveléssel kapcsolatban. Hasonló élményeink mindannyiunknak vannak. Érdemes odafigyelnünk, saját életünkben mi az, amire talán nem szánunk elég időt, mi az, amit „túlgondolunk” és lehetne egyszerűbben is csinálni.

Rengeteget tanulhatunk a gyerekektől arról, hogyan kell elmélyülni egy-egy tevékenységben úgy, hogy közben ne aggasszon az előző vagy a következő.

Helle Heckmann dán waldorf pedagógus a slow irányzatot ötvözi munkája során a waldorffal. Kisgyermekes családoknak tart tanácsadást a lassúság- és gyermekközpontú nevelésről, írásos munkáit pedig számos nyelvre lefordították már. Heckmann öt alappillért nevez meg:

  1. Örömteli alvás
  2. Fizikai aktivitás
  3. Napirend és szokások
  4. Élvezetes étkezés
  5. Tudatos nevelés

Ijesztő adat, hogy az általános iskolás gyerekek körülbelül egy órával kevesebbet alszanak világszerte, mint régebben. Ez a jelenség mind az intellektuális teljesítményre, mind az érzelmi jóllétre nagy hatással van. A kör itt is ördögi: a kevésbé jó teljesítményre a válasz a különóra, a korrepetíció, ami szintén a struktúrálatlan játékidőből vagy az alvásidőből vesz el. Az állapot tehát stagnál vagy romlik. A napirend ezért sarkalatos pontja a gyermekek életének.

Nem az a cél, hogy minden idejüket beosszuk, hanem, hogy fixen maradjon olyan szabadidejük, amivel maguk rendelkeznek.

Ez természetesen a saját időnkre is igaz. Fontos, hogy szakítsunk időt a semmire, a legjobb pedig, ha ezt a gyermekünkkel töltjük el, ő biztosan kitalál valami izgalmas játékot mindannyiunknak, amiben elmélyülhetünk. Általános vélekedés, hogy az alfa generáció kis digitális bennszülöttjei nincsenek híján a felesleges ingereknek. A kialvatlanság kombinálva a túlingerléssel és a kütyühasználattal kiváló táptalaj az olyan rendellenességeknek, mint például az ADHD. Remek első lépés lehet a slow élet és a slow parenting felé a nem használt vagy megunt játékok kiselejtezése. Ha kevesebb játék, és azokból is csak az egyszerűbbek maradnak egy gyermek körül, figyelmének megosztottsága csökken és figyelmének mélysége nő. Egy egyszerűbb, kiegyensúlyozottabb gyermekkort élhet meg, tele valós és életreszóló élménnyel.

Magyarországon a slow parenting legismertebb szakértője Kádár Annamária, aki Mesepszichológia című könyvében a sietséget  a mesebeli sárkány valós megfelelőjeként említi. A gyermekek számára tényleg valóban ilyen jelenség lehet. Mivel időérzékük még fejletlenebb, ők még az állandó „itt és mostban” léteznek. A sárkányhoz hasonlóan gyakran hallják a fenyegető „El fogunk késni!” mondatot, de szemtől szembe még nem találkoztak a késéssel sem.

Ha a gyermeknek kevesebb és egyszerűbb játéka van, akkor figyelme erősebb, mélyebb és kitartóbb.

A mesében és a mesélés aktusában meg tud nyilvánulni az őszinte és teljes figyelem.

Ha a mesélő felnőtt is át tudja magát adni a gyermeki „itt és mostnak”, akkor a gyermeke életében is könnyebben jelen tud lenni.

Egy állandóan rohanó felnőttel ellentétben, aki vagy az előző vagy a következő feladatával van elfoglalva. Sokat tanulhatunk a gyermekektől a jelen megéléséről.

Cikkünk előző részében szó volt Jean Leadloff könyvéről. Leadloff leírja, milyen jó hatással van a szocializációs folyamatra, ha minél kisebb kortól részt vesznek a gyermekek a szüleik „normál” életvitelében, így akár a munka világában is. Például egy hordozókendőből, az édesanyja – vagy édesapja – hátáról biztonságban figyelheti meg, ahogyan szülei dolgoznak, bevásárolnak, ügyeiket intézik vagy épp barátaikkal találkoznak. Mégsem érdemes átesni a ló túloldalára, s a gyerekeket kis felnőttekként kezelve szigorúan beosztani az idejüket.

Napjainkban már kisgyermekkorban is jellemző a kialvatlanság. Figyeljünk oda gyermekünk alvásigényére!

A slow parenting is előszeretettel használja a helikopterszülő kifejezést. Az ilyen édesanyák – édesapák – gyermekeik idejét percről percre beosztják és helikopterként köröznek felettük, hogy ellenőrizni tudják őket. Ha valamit elront a csemete, azonnal meglátják és kijavítják, ha valamire nem jön rá elsőre, szülei mentőhelikopterként érkeznek és megcsinálják helyette az adott dolgot. Ezt a szülői magatartást tartják felelősnek az önállótlan, felnőni képtelen bumeránggyerekekért, akik még harmincon túl is vissza-visszatérnek a „mamahotelbe”. Slow szempontból sem éppen előnyös a helikopterszülő:

a különféle programok és a szoros időbeosztás miatt nem marad struktúrálatlan idő, ami a gyerekek szempontjából elengedhetetlen.

Értelmi és érzelmi fejlődésüket is nagyban elősegíti az a kötetlen idő, amiben szabadon játszhatnak.

Amellett, hogy karriert építünk, dolgozunk, tanulunk és fontos, hogy megtanuljunk sodródni a „rohanó világgal” az is ugyanolyan fontos, hogy ki tudjunk belőle lépni. A slow parenting (nevelj lassan) esetében a fordítás egyben kissé ferdítés is. Nem egy szigorú nevelési irányzattal találjuk szemben magunkat, hanem inkább egy másfajta szemléletmóddal. Egy olyan szemüveget kínál, amelyen keresztül talán még nem néztünk gyermekeinkre, családunkra vagy akár önmagunkra.

 

Felhasznált szakirodalom:

Bronson, P., Merryman, A. (2014): Amit rosszul tudtunk a gyerekekről. Kulcslyuk Kiadó, Budapest.

Honoré, C.: (2008): Under Pressure: Rescuing Our Children from the Culture of Hyper-Parenting. Allen & Unwin, Sidney.

Kádár A. (2012): Mesepszichológia. Kulcslyuk Kiadó, Budapest.

Payne, K. J. (2013): Egyszerűbb gyermekkor – Hogyan neveljünk nyugodtabb, boldogabb, magabiztosabb gyermeket? Kulcslyuk Kiadó, Budapest.

További felhasznált irodalom itt, itt és itt

Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ