Hirdetés

Mindennapi életünk szoros részeivé váltak a közösségi hálózatok. Ezen hálózatok annyi új társadalmi és pszichológiai jelenséget hoztak magukkal, amennyi az elkövetkező évekre bőven ellátja kutatási anyaggal a pszichológusokat és a társadalomtudósokat. Az egyik ilyen jelenség a szelfi-mánia: ezek a magunkról készített képek robbanásszerűen lepték el az internetet az elmúlt években. Cikkünkben megvizsgáljuk az ezzel járó pszichés jelenségeket, és hogy mire érdemes figyelmünk, ha feltöltünk magunkról egy ilyen képet.

Hirdetés

A közösségi felületek használata  pozitív és negatív hatást is gyakorolhat a mentális állapotra. Kutatások szerint a Facebook, Instagram és hasonló felületek rendszeres használata összefüggést mutat a magányossággal, a depresszióval és az alvási zavarokkal. Ugyanakkor a közösségi felületek segíthetik az információ terjedését, a társadalmi civil önszerveződéseket és a másokkal való kapcsolatépítést.

Két egyértelmű megállapítás tehető a kutatások alapján a közösségi hálózatok és a pszichés jóllét kapcsolatáról. Az első szerint a közösségi hálózatok egyfajta új drogot jelentenek.

A közösségi portálok használata függőséghez vezethet, ami a mentális állapotra káros hatást gyakorol.

A „social media addiction” definíciója szerint az online aktivitás az élet egyik központi kérdésévé lép elő, a személy jelentős időt és erőfeszítést áldoz rá, hogy minél több időt tölthessen el a közösségi felületeken, más fontos élettevékenységek rovására.

A második megállapítás szerint nem mindegy, hogyan használjuk a közösségi felületeket. A gyakori, passzív közösségi médiafogyasztás negatív hatással van a mentális állapotra és az énképre. Megfelelően érett hozzáállással és társas támogatással azonban a kedvezőtlen hatások semlegesíthetők.

A közösségi felületeken végezhető cselekvések között a szelfik feltöltése számít talán a legismertebb és leginkább negatívan megítélt jelenségnek, de a tudomány szerint az igazság nem olyan egyértelmű, mint azt sokan gondolják. Elterjedt hiedelem, hogy aki gyakran tesz ki magáról szelfiket, alacsony önértékeléssel rendelkezik. Ezzel szemben nincs egyértelmű bizonyíték, miszerint a szelfikből levonható bármilyen következtetés az önértékelésre vonatkozóan. Habár a cikkben elsősorban a szelfikről van szó, a leírt megállapítások bármilyen képre vagy tartalomra vonatkozhatnak, amit felteszünk magunkról a közösségi felületekre. A szelfik azért szerepelnek kiemelt helyen, mivel azok egyetlen célja az épp aktuális énállapotunk vizuális reprezentálása és megosztása a világgal.

Mielőtt kirakunk egy képet magunkról egy közösségi oldalra, az alábbi három kérdést mindenképpen tegyük fel magunknak. Ezt a szokást a kamaszokban is érdemes lenne tudatosítani, mert ők számítanak a legveszélyeztetettebb korosztálynak: hajlamosak magukról privát információkat és kompromittáló képeket megosztani, és érzékenyek a negatív visszajelzésekre.

  1. Azért teszem ki ezt a képet, hogy pozitív megerősítést kapjak a külsőmről?

Olyan természetesnek tűnik. Nem érezzük magunkat elég vonzónak? Csak töltsünk fel egy jól sikerült vagy szexi képet, és csak várjunk amíg a like-ok és pozitív kommentek megérkeznek. Sajnos ez a módszer nem vezet eredményre, sőt, sokkal inkább hozzájárulhat a különféle testképzavarok kialakulásához. A visszajelzések ilyenformán való keresése elég kockázatos játék. Amennyiben nem érkezik megfelelő mennyiségű pozitív visszajelzés, rosszabbul fogjuk érezni magunkat, mint mielőtt feltöltöttük a képet, hiszen nem kaptuk meg a megerősítést, amit kerestünk. Ezenfelül amennyiben megjelenik néhány negatív visszajelzés is, azok sokkal jobban rombolják az önértékelést, mint amennyire a pozitív visszajelzések megerősítenék.

  1. A valódi énemet mutatom egyáltalán?

Gyakran van különbség a valódi énünk (aktuális self) és a megjeleníteni kívánt énünk (ideális self) között. Akár egy randin, akár egy állásinterjún, akár a Facebookon, a külvilág fele általában a sikeres, vonzó, kvalifikált ember képét akarjuk sugározni. Szóval biztos, hogy az a kép minket mutat? Nem csak addig szerkesztettük és filtereztük, amíg egy olyan embert kaptunk, akik lenni szeretnénk?

Feltöltött képeink nemcsak a saját, de ismerőseink, barátaink, követőink pszichéjére is hatással vannak. Önkéntelenül is összehasonlítjuk magunkat a képekkel, amiket ezeken a felületeken látunk. Ha ezek a képek konstansan szerkesztettek, irreális elvárásaink alakulnak ki magunkkal és másokkal szemben is. A való életben vannak ráncaink, pattanásaink, szeplőink. Öregedünk. Néha fáradtak vagyunk, vagy furán áll a hajunk. Ha túl sok időt ölünk ezeknek a hibáknak a virtuális eltüntetésébe, a végén az életünk másból sem fog állni, mint hogy megfeleljünk másoknak, ahelyett, hogy olyan kapcsolatokat keresnénk, ahol a „hibáinkkal” együtt is elfogadnak minket.

Próbáljuk elkerülni olyan képek feltöltését, amik nem a reális külsőnket mutatják. Vállaljuk magunkat, és maradjunk az olyan képeknél, amik arról szólnak, kik vagyunk valójában, és valami tényleg fontosat mondanak el rólunk.

  1. Azért töltöm fel ezt a képet, mert depresszívnek vagy szorongónak érzem magam és támogatást keresek?

Fontos társas támogatást keresni, ha az ember a fenti problémákkal küzd, de erre nem egy szelfi posztolása a megfelelő módszer. Kutatások szerint szociális felületek ilyen módon önmegerősítésre való használata csak fokozza a rosszkedvet és az élettel való elégedetlenséget. Ez különösen igaz a fiatalkorú nőkre, mert ők válnak a legkönnyebben függővé a közösségi oldalaktól, és szorosabb összefüggést mutatnak a depresszió, szorongás és szociális médiahasználat közt, mint a férfiak.

Talán úgy tűnik, hogy egy jól sikerült szelfi és a reakciók segíthetnek visszanyerni az önértékelést, de ez nem igaz. A depresszió és szorongás leküzdésére sokkal effektívebb módok léteznek. Például sportolás, foglalkozás kisállatunkkal, és olyan emberekkel való személyes időtöltés, akik tényleg törődnek velünk. (Sokakat a megfelelő valódi kapcsolatok hiánya szorít a szociális felületekre: ajánlott, elgondolkodtató alkotás a témában a 2012-es Disconnect című film.) Amennyiben ezek a hétköznapi módszerek sem tudják elviselhetővé tenni szorongásunkat, mindenképp kérjük szakember segítségét.

Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ