Nagymértékben polarizált politikai környezetben élünk, így a kikapcsolódás terei is pillanatok alatt válnak puskaporos színtérré. A közeli barátainkkal és rokonainkkal töltött ünnepek alatt nem ritka, hogy egyik pillanatban még a nagymama sütijét dicsérjük, majd bumm, kitör a harmadik világháború, mert az unoka világnézetei ütköznek a nagy bölcsek értékeivel. Ezek a viták gyakran nemcsak a közös étkezést, de a kapcsolatainkat is tönkreteszik – ráadásul a legfontosabbakkal. Hogyan lehet mégis elkerülni a politikai konfliktusokat az év legbékésebbnek szánt ünnepe alatt? Karácsonyi felkészítőnk.

Gyakran hallani, akár saját környezetünkben is, hogy vannak, akik kerülnek mindenfajta kommunikációt a szeretteikkel, attól tartva, hogy a beszélgetések veszekedéssé fajulnak. Ráadásul sajnos nemcsak a virtuális térben vetnek véget a kellemetlen összetűzéseknek azzal, hogy törlik ismerőseiket a saját törékeny véleménybuborékjuk megvédésének érdekében, hanem családtagjaikkal és barátaikkal

sem hajlandók megosztani a számukra legfontosabb témákról a saját gondolataikat.

Végülis érthető a dilemma: miért kezdenénk bele egy olyan beszélgetésbe, ami akár visszavonhatatlanul felboríthatja és károsíthatja kapcsolatunkat? Ám ha a szeretteinkkel kénytelenek vagyunk elkerülni egyes társas interakciókat, a kapcsolat így is, úgy is rongálódik – pont az történik vele, amitől óvni szerettük volna.

Sokan úgy igyekeznek feloldani a feszültséget, hogy az alábbi kompromisszumokkal vágnak bele a bejglipusztítást kísérő találkozókba: vagy csendben maradnak, hogy megtartsák a kapcsolatuk békés voltát, vagy azzal a tudattal is teljes vállszéllességgel képviselik véleményüket, hogy biztosan tudják, az járulékos kárral végződik. Nos, ezek közül egyik módszer sem túl vonzó. Sőt, nem is működnek.

A béke fenntartása a némasági fogadalom által legkevesebb két módon hiúsul meg

Tegyük fel, úgy döntesz: fontosabb az, hogy [a szeretett rokon vagy barát neve]-val fenntartsd a kellemes hangulatot, mint hős bajnokként hangosan kiállni az általad fontosnak vélt politikai, közéleti, jogi ügyekben. Minden egyes alkalommal, amikor a [fajkérdés, globális felmelegedés, migránsválság] kérdései felmerülnek, csukott szájjal, talán még csukott szemekkel és fülekkel is „közömbösen” várod, hogy véget érjen a csevegés.

Mennyire érzed magad közel ehhez az emberhez így?

Tényleg ismered őt? Tényleg ismeri a te valódat? Ahhoz, hogy igazi kapcsolat alakuljon ki két ember között, a szívet és a gondolatokat is meg kell osztani.

Kaputörő kosként sem jutunk sokkal tovább

Amikor heves érzelmi töltetű beszélgetésekbe feledkezünk, gyakran engedünk a kísértésnek, hogy mindenekfelett igaznak, igazságosnak és biztosnak tűnjünk. Ám amint nyilvánvalóvá válik, hogy fontosabb számunkra az, hogy az igazság harcosaként lépjünk fel, mint a szeretteinkkel fenntartott viszony, a kapcsolat azzal a lendülettel landol a kukában.

Hogyan maradhat valóban békés az ünnepi időszak?

Igazi áttörések akkor jelentkeznek, amikor elhagyjuk azt a téves feltevést, hogy választanunk kell a kapcsolat és a számunkra fontos ügyek között, és felfedezzük annak a módját, miként lehet lelkiismeretünk úgy tiszta, hogy mindkettőnek ugyanannyi figyelmet biztosítunk. Politikáról beszélgetni majdnem ugyanolyan, mint kedvenc sportcsapatunkért ujjongani és szenvedélyesen kiállni mellette. Egy aprócska, ici-pici különbség azért mégis kikandikál az ártatlannak tűnő téma mögül:

a politika sajnos olyan mumus, ami mindenki életében jelen van,

ugyanis a politikusok nem csak egyszerűen nyernek vagy vesztenek, amit puszta szórakozásként élünk meg(egy focimeccshez viszonyítva). Egy-egy politikai döntés, jogalkotás vagy gazdasági cselekedet mindannyiunk életét átjárja és formálja. Mielőtt tehát végleg belebonyolódnánk egy órákig tartó hajtépésbe, tegyük fel magunknak a következő kérdéseket.

Elkerülhető-e, hogy politikáról beszéljünk a karácsonyi halászlé fölött?

  • Igen: nagyszerű, akkor beszélhetünk valami másról, ami sokkal könnyebb falat a sok félrenyelt szálka után, de legalább annyira szenvedélyesen tudunk megosztani élményeket azzal kapcsolatban.
  • Nem: hoppá, akkor itt a következő kérdés. Politikáról tényleg beszélgetünk vagy az csak egy eufemizmus arra, hogyan ócsároljátok egymást, mert a nagymamánk fideszes, de apa jobbikos, mi meg már félig ki vagy tagadva a családból, mert pár balos értékkel is tudunk azonosulni? Ha erre is nemmel válaszoltunk, fejest is ugorhatunk a kulturált vitába!

Mennyire vagyunk válogatósak, ha a politika is az á la carte opció a menün?

Ha a „politikai beszélgetések” gyorsan „politikai értékháborúba” torkollanak, de ez mindenkinek rendben van: élvezzük a csatát! Ám ha a családtagok közül akár csak egy ember is kellemetlenül érezné magát a fröcsögős helyzetekben, és inkább az érvelést kedveli,

érdemes előre kijelölni egyértelmű szabályokat,

mielőtt csúnya véget érne az eszmeváltás. A koffein- vagy alkoholkorlátozáson túlmenően, amik jelentősen befolyásolhatják a hangulatot és temperamentumot, a következőket ajánljuk, ha a családoddal politizálásra adjátok a fejeteket:

  • A politikai intézkedéseket és jogalkotási kérdéseket kritizáld, ne az azt támogató/ellenző családtagot.
  • Ne sértsd meg azokat, akiknek világnézete nem egyezik sajátodéval. Ez tartós haragot és fájdalmat okozhat, amely évekig kísértheti a következő családi összejöveteleket.
  • Próbáld meg pozitív mederben tartani a vitát: ne csak a megkérdőjelezhető vagy érthetetlen cselekvésekre koncentrálj, hanem próbáld meg meglátni a jó dolgokat is.
  • Ha olyan témához juttok, amiben kevésbé vagy jártas, ne félj kikérni családtagjaid véleményét, hogy jobban megértsd az ő nézeteiket. Kérdezz, légy kíváncsi, legyél nyitott a többiek véleményére.
  • Amikor mások kérnek meg téged, hogy oszd meg véleményed, azt kellő érettséggel tedd. Fókuszálj a tényekre az érzelmek helyett, legyél példa arra, hogyan kell a törékeny témákról anélkül beszélni, hogy másokkal tiszteletlen lennél.
  • Ha látod, hogy a barátságosnak indult vita veszélyes irányba halad, irányítsd a témát egy közös élmény vagy családi történet felé, amivel egy pozitív csavarral megfordítod a készülő káoszt: például amikor a nők jogairól beszélsz, vond be a nagymamád, kérdezd meg, milyen érzés volt az elsők között szavazni menni, vagy édesanyád arról, hogy milyen érzés volt nőként karriert építeni.
  • Nem valószínű, hogy egymás meggyőződéseit meg tudjátok változtatni, de nem is ez a lényeg: hallgassátok egymást aktívan. Ne felejtsd, a családod nélkül ma nem az lennél, aki vagy, háládat pedig fejezd ki ezért – főleg a karácsonyi időszak alatt.
FELHASZNÁLT IRODALOMPsychology Today
FORRÁSPsychology Today
MEGOSZTÁS
A szerző kommunikátor, a Mindset Politikai pszichológia rovatának szakújságírója. A Budapesti Corvinus Egyetem mesterszakos hallgatója politikai kommunikáció szakirányon, a Mathias Corvinus Collegium nemzetközi kapcsolatok szakirányát 2017-ben végezte el.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ