Éjszakánként aggódva forgolódsz az anyagi helyzeteden tépelődve? Vagy jól megfontoltan takarékoskodsz, és csak ritkán borulsz ki a pénz miatt? Hajlamos vagy tartozásokba bonyolódni, esetleg még az alapvető kiadásokra is csak fájó szívvel költesz? Nem meglepő, hogy kiderült, a pénzzel kapcsolatos hiedelmeink és szokásaink is a gyermekkorunkra vezethetőek vissza. De hogyan alakulnak ki ezek a meggyőződéseink, és mit tehetünk, ha meg akarjuk őket változtatni? Alábbi cikkünkben erre keressük a választ.

A gyermekkorunkban kell kutakodnunk, hogy megértsük az okát, miért csak botladozunk, vagy éppen ellenkezőleg, könnyedén lépdelünk előre az anyagi biztonság felé vezető úton. A kognitív pszichológia az agyat újabban processzorrengetegként írja le, tudatunk pedig e metafora fényében nem más, mint a neurális hardver operációs rendszere. Michael Kay, amerikai pénzügyi tanácsadó

„a pénz bevésődésének” nevezi el azt a folyamatot,

amikor a pénzzel kapcsolatos korai tapasztalataink és tanulságaink beépülnek ebbe az operációs rendszerbe, vagyis ettől kezdve belénk lesznek kódolva, rögzülnek ezek a benyomások.

Ha felnőttként érett, nem gyermeki szemléletmóddal meg tudjuk fejteni ezeket a régről bevésődött pénzzel kapcsolatos üzeneteket, akkor beláthatjuk a pénzhez való viszonyunk és viselkedésünk okait is. Ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a rejtett meggyőződéseink kibontásához, válaszoljunk az alábbi kérdésekre.

1. Elevenítsük fel a legkorábbi pénzzel kapcsolatos emlékünket!

Talán az, hogy néhány forintot bedobunk az ajándékba kapott malacperselyünkbe? Vagy az, ahogy elköltjük a zsebpénzünket? Esetleg, ahogy a szüleinkkel együtt bemegyünk a bankba és megnyitjuk az első számlánkat? Mi jut eszünkbe először a pénzről?

2. Gondoljunk a szüleinkre!

Mit láttunk tőlük, mit tanítottak nekünk? Alaposan gondoljuk át, mert ezek a tanulságok mélyen el vannak rejtve a mindennapi viselkedésünkben, de ennek ellenére tudatosan próbálnak ránk hatni. Lehet, hogy a szüleink sohasem beszéltek a pénzről, ezért most a pénzzel kapcsolatos dolgokra titkos információként tekintünk, a pénzügyi helyzetünket nem osztjuk meg másokkal, diszkréten kezeljük, szélsőséges esetben szégyelljük. Vagy éppen ellenkezőleg a szüleink alkalmanként elejtett félmondatai – mint például „a gazdagok kapzsik”, vagy „a pénz minden rossznak a gyökere” ­– határozzák meg a gondolkodásunkat.

3. Gazdagként vagy szegényként tekintettünk magunkra gyerekként?

Kiváltságosnak tartottuk magunkat? Úgy tapasztaltuk, hogy a barátaink és az osztálytársaink jobb körülmények között élnek? Ezek jó vagy rossz érzésekkel töltöttek el bennünket?

4.  A pénz mindig konfliktusforrás volt?

Az aggódás egy meghatározó élménye volt a felnőtté válásunknak? Ha igen, miért? Volt egy konkrét esemény – például haláleset, válás vagy a munkahely elvesztése –, ami kiváltotta ezt az aggodalmat, vagy a pénz volt mindig minden konfliktus és stressz oka?

Minden korai pénzzel kapcsolatos tapasztalat, amely belénk vésődött, alakítja, formálja későbbi viselkedésünket. Ha abban a hitben nőttünk fel, hogy nagyon fontos megmutatnunk a világnak a sikereinket, akkor megvan az esélye, hogy felnőttként többet költünk majd, mint amennyi szükséges. Ha úgy nőttünk fel, hogy megértettük: a pénz csak egy eszköz ,és nem kell azonnali kielégülést keresnünk, hanem késleltetni tudjuk egy jövőbeni alkalmasabb időpontig, akkor valószínűbb, hogy felnőttként olyan döntéseket fogunk hozni, amelyek támogatják az anyagi biztonságunkat.

Mindez azt jelentené, hogy bármit is hozunk magunkkal a múltból, az meghatározza jelenlegi viselkedésünket? Nem egészen. Ha a pénzzel kapcsolatos bevésődéseink és elképzeléseink nem segítik a felnőtt világban való előrébb jutásunkat, vagy nem egyeznek az értékrendünkkel, akkor

itt az ideje újraprogramozni az operációs rendszerünket.

Először is meg kell értenünk, hogy csak azért, mert a gyermeki elménk magába szívta ezeket az üzeneteket, még nem kell, hogy most is az életünk részei legyenek. Ha belénk vésődött a hiedelem, miszerint azért van szükségünk pénzre, hogy megmutathassuk, milyen sikeresek vagyunk, akkor érdemes ezt átfordítani egy új elképzeléssé. Például: azért van szükségem pénzre, hogy biztonságot teremthessek a családomnak és magamnak. Ha a pénzzel kapcsolatos problémás hiedelmeink eluralkodtak az életünkön, akkor érdemes felkeresnünk egy kognitív viselkedésterapeutát, aki segít olyan új szokásokat kialakítanunk, amelyekkel elérhetjük a céljainkat. Nem szabad elfelejtenünk: nem vagyunk a múltbéli meggyőződéseinkhez láncolva. A változtatás képessége bennünk rejlik!

***

A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!

 

 

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ