A serdülők szorongásának egyik oka életritmusuk felgyorsulása. A nap 24 órájában rengeteg ingert és információt kell befogadniuk, nem is beszélve arról, hogy folyamatosan úgy érzik, online kell lenniük ahhoz, hogy naprakészek legyenek társas kapcsolataikban. Közösségi média ide vagy oda, a tizenévesek életének része a szorongás, hiszen a serdülőkor egyfajta normatív krízis. Abban kell őket támogatnunk, hogy meg tudjanak birkózni az ezzel járó stresszel, hiszen ez is a felnőtté válás egy fontos állomása. Hogyan segíthetünk nekik ebben szülőként? Cikkünkből kiderül.

A szülőként fontos szerepünk van abban, mennyire lesz szorongó kamasz gyermekünk. Sok dolog van, amire nem tudunk hatást gyakorolni, de ha arra koncentrálunk, miben tudjuk támogatni gyermekünket, sokat fejleszthetünk megküzdési stratégiáin. Ha saját példánkon mutatjuk meg, hogyan kell kiegyensúlyozott életet élni, segíthetünk gyermekünknek megbirkózni kétségeivel és félelmeivel. Íme néhány mód, hogyan is segíthetünk a szorongó tininknek.

1. Nem csak egyféleképpen lehet valamit jól csinálni.

Amikor a gyerekek még kisebbek, hajlamosak túlidealizálni bizonyos célokat. Az általános iskolában még könnyű a jövőről beszélgetni és tervezgetni, mi is lesz majd a gyermek, ha felnő. Ez azonban a későbbiekben komoly nyomást helyezhet rájuk tanulmányaik során. Bár jó képességű diákok, mégis hajlamosak lehetnek túlzásba vinni az aggodalmaskodást a számonkérések előtt. Éjszakákat tölthetnek tanulással és a lecke felmondásával, hogy minél tökéletesebb legyen tudásuk. Ha pedig ezek után a jegyeik nem felelnek meg elvárásaikat, úgy érezhetik, nem viszik majd semmire az életben. Ez azonban korán sincs így. Fontos tudatosítanunk bennük, hogy az a legfontosabb, hogy megtalálják azt, amiben jók és érdekli is őket, hiszen nem kell mindenből tökéletesnek lenni.

2. Emlékeztessük őket erősségeikre, hogy könnyebben megküzdjenek a nehézségekkel és a bizonytalansággal!

Szülőként akaratlanul is sokat stresszelünk, amit könnyű átültetni gyermekeinkbe. Ahelyett, hogy felhívjuk a figyelmüket a lehetséges negatív eseményekre, hangsúlyozzuk azt, hogy

képesek lesznek megbirkózni vele, jöjjön bármi.

Ne azt mondjuk, hogy „Igen, ez a tanár csak rossz jegyeket osztogat”, hanem bátorítsuk őket azzal, hogy „Még ha a tanár hajlamos is rossz jegyeket osztogatni, biztosan jól fogtok teljesíteni”. Elevenítsünk fel együtt olyan alkalmakat, amikor megküzdöttek hasonlóan nehéz akadályokkal.

Ahelyett, hogy hagyjuk, gyermekünk magába forduljon a nehéz pillanatokban, emlékeztessük, korábban hogyan küzdött meg az akadályokkal.

3. Igenis tegyük ki őket kellemetlenebb helyzeteknek!

Az előbb említett jelenség fordítva is működik, hiszen amikor gyermekeink szorongást élnek meg, mi is szorongani kezdhetünk. Csakúgy, ahogy nehéz őket sírni hallani, amikor még kicsik, a serdülőkori viszontagságaik is megviselhetik a szülőt. Ilyenkor bármit megtennénk azért, hogy csökkentsük a fájdalmukat. Sajnos azonban

ezeket a helyzeteket igenis hagynunk kell nekik megélni,

hiszen ha elkerülik a stresszes helyzeteket, csak még szorongóbbá válhatnak. Éppen ezért, ha úgy látod gyermekeden, hogy emiatt nem szeretne iskolába menni, dolgozatot írni, sportolni vagy társai közé menni, ne mondd nekik, hogy ez így rendben van. Ehelyett inkább légy az érzelmi támasza és erősítsd meg benne, hogy a kellemetlen helyzetekkel is szembe lehet és kell nézni.

4. Korlátozzuk a képernyő előtt töltött időt!

Amikor a tizenéveseknek nincsenek korlátaik a telefonjaik és a közösségi média használata felett, lényegében sosincs esélyük arra, hogy offline legyenek. A serdülők úgy érezhetik, ha a nap 24 órájában nincsenek a világhálón, fontos eseményekről maradhatnak le, ami szociális életüket is befolyásolhatja. Mégis fontos, hogy következetesek legyünk abban, mennyi időt tölthetnek a világhálón, hiszen az online-lét folyamatos hiperéber állapottal jár, ami szorongáshoz vezethet.

Bár nehéz megélni, hogy bizonyos helyzetekből nem óvhatjuk meg gyermekeinket, fontos, hogy hagyjuk őket szembenézni ezekkel a helyzetekkel, mégis maradjunk mellettük érzelmi támaszként.

Felhasznált irodalom:

Ph. D. Jill P. Weber (2017). How to lower your teen’s anxiety, Psychology Today.

MEGOSZTÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ