A mindset-elmélet és az erre épülő gyakorlatok segíthetnek a tulajdonságaink, képességeink fejlesztésében, de alkalmazhatjuk a politikai ügyek vizsgálatakor is. Ha politikusaink beszédeit vagy elemzők megszólalásait figyeljük, bármi legyen is a politikai meggyőződésünk, fontos értenünk a mondanivalójuk mögöttes motivációját. Hogyan tud segíteni a mindset-elmélet mindebben? Mi a különbség a merev és a fejlődő politikai mindset között? Cikkünkből kiderül. 

A Carol S. Dweck nevéhez fűződő mindset-elmélet szerint gondolkodásunk kétféle lehet. Aki úgy véli, képességei előre determináltak – nem, vagy csak nehezen fejleszthetőek: merev mindset szerint gondolkoznak. Ha kihívásokkal kerülnek szembe, inkább elkerülik azokat. Olyan feladatokat választanak maguknak, amelyről már elég tapasztalatuk van, és tudják, kevés az esélyük a bukásra.

A fejlődő mindset szerint gondolkozó emberek azonban úgy vélik: erőfeszítésekkel ugyan, de képességeik, tehetségük és intelligenciájuk is fejleszthető. Szívesen mérettetik meg magukat még akkor is, ha nincs sok esély a győzelemre: tudják, a bukás nem kudarc, hanem egy állapot, amiből tanulhatnak. Fontos kiemelni:

MINDSETÜNK, LEGYEN AZ MEREV VAGY FEJLŐDŐ, KÜLÖNBÖZŐ GYAKORLATOK SEGÍTSÉGÉVEL FEJLESZTHETŐ.

Dr. Tara Well, a Columbia University pszichológia professzora vizsgálta az összefüggést a mindset-elmélet és a politikai gondolkodás között.

Azt találta, hogy a merev mindset szerint gondolkodók egy kevésbé eredményes politikai döntést szélsőségesen sikerként vagy kudarcként könyvelnek el. A sikeres vagy sikertelen kimenetelt pedig jó vagy rossz befolyásoknak tulajdonítják. Stratégiák tervezésekor megpróbálják eliminálni, amit rossznak ítélnek, illetve erősíteni, amit jónak, így kerülve el a jövőbeli kudarcot. Egyes politikai, etnikai és vallási csoportokat jónak, másokat rossznak tartanak. Utóbbiakat gyakran próbálják meg kirekeszteni. A kormányzati döntéseket általában szélsőségesen értékelik.

GYAKRAN KERÜLIK AZ ÖSSZETETT PROBLÉMÁKAT, MIVEL KUDARCOT LÁTNAK BENNÜK.

Jellemző rájuk a nosztalgikus gondolkodásmód és az egyszerűbb, régi időkbe való visszavágyódás: úgy gondolják, akkor könnyebb volt sikereket elérni.

Ezzel szemben a fejlődő mindset szerint gondolkodók tanulási lehetőségként tekintenek az új szituációkra és problémákra. Az eredményekre fókuszálnak és a tanulságra:

EGY KEVÉSBÉ SIKERES POLITIKAI DÖNTÉST VAGY SZAVAZÁST sem KUDARCKÉNT ÍTÉLnek MEG.

A fejlődő mindset jövőorientált, ami nem az egyéni érték becslésére, hanem további tanulásra, növekedésre használja a múltat. Megérti, hogy minden változik, de ezt nem érzi fenyegetésnek, sőt: mások sikerei inspirálják. Mindemellett vállalja a kihívásokat, és akkor is kitartó marad, ha kudarcok érik.

Több kutatás eredménye rámutatott: a klasszikus konzervatív és liberális gondolkodásmódok az egyéni képességek és a szerencse értékelése alapján kimondottan elhatárolódó sémákba illenek. A konzervatív ideológiában a siker kemény munka és jó döntések eredményeként jelenik meg, míg a kudarcot ezek ellentéteinek tulajdonítják. A liberális ideológiában a sikert nagy részben a szerencse és a szociális előny termékének tekintik, jelentősnek ítélve például a kapott segítség és egyéb faktorok befolyását.

A kutatások eredményei alapján érdekes az összefüggés feltételezése a mindset-elmélet és a konzervatív-liberális értékrend-párok között. Vajon a konzervatív „a kemény munka mindig kifizetődik” és a „kudarcokból tanulunk” attitűd hosszú távon biztosíthatja egy párt sikerét? Bár elhamarkodott lenne egyértelmű párhuzamot vonni – többek között az egyéni különbségek miatt –, a kérdés mindenképpen több figyelmet érdemel.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ