Szociális életünkben fontos, hogy jó benyomást tegyünk másokra. Akár egy állásinterjún, akár randevún vagyunk, sikerünket döntően meghatározza, hogy milyen benyomást keltünk a másikban. Habár az, hogy hogyan értékelik mások viselkedésünket, nagyban személy, kontextus és kultúrafüggő, de vannak olyan benyomáskeltési hibák, amiket szinte minden ember negatívan értékel. Ezeket szeretnénk röviden összefoglalni.

„Szeretném, ha szeretnének”

A pozitív kép kialakításához általában olyan tulajdonságok szükségesek, mint a kedvesség, a megbízhatóság és a kompetencia. De néha mindenki hibázik. A benyomáskeltés művészetével foglalkozó tanulmányok szerint a legtöbben meglehetősen gyakorlottak vagyunk a jó benyomás kialakításában, és általában akkor nem sikerül a művelet, ha híján vagyunk a viselkedéshez szükséges erőforrásoknak. (Egyszerűbben, mentálisan túl fáradtak vagyunk, hogy megfelelően navigáljunk a szociális helyzetekben.)

A benyomáskeltés két lépésből áll. Először ki kell választanunk azt az imidzset, amit prezentálni akarunk magunkról másoknak. Másodszorra pedig ki kell találnunk a megfelelő stratégiát a választott kép közvetítéséhez. A második folyamat a mentális erőforrásainkból táplálkozik. A pozitív kép kialakításához önszabályozás és önkontroll szükséges, és mindkettő energiaigényes folyamat. Példának okáért kognitív túltöltődés (erős élmények) hatása esetén az emberek hajlamosak dicsekvővé válni, ami mint később látni fogjuk, negatívan befolyásolhatja kapcsolatainkat.

Tanulás vagy tehetség?

Lehetséges azonban, hogy egyes emberek a mentális erőforrásaiktól függetlenül egyszerűen rosszak a benyomáskeltésben?

Egy új kutatás szerint, amelyet Janina Steinmetz és munkatársai végeztek az Utrechti Egyetemen, néhány ember nem a megfelelő mentális energiák hiánya, hanem két másik faktor miatt nem képes magát megfelelően prezentálni. Az első, hogy ezen személyek nem képesek magukat a másik ember szemével látni. Számukra nehéz átélni a másik álláspontját. A benyomáskeltés azért sikerülhet félre, mert nem tudják megfelelően interpretálni a befogadó fél érzéseit, ezért rossz irányba módosítják viselkedésüket. A másik faktor a nárcizmus. Elsőre a nárcisztikus emberek energikusnak, magabiztosnak, érdekesnek tűnhetnek. Idővel viszont, amikor a nárcizmus és a vele járó arrogancia a felszínre bukkan, eltaszítják ismerőseiket. Szintén negatívan befolyásolja kapcsolataikat, hogy a nárcisztikusok gyakran felsőbbrendűbbnek gondolják magukat, hajlamosak a másikat lebecsülni és ócsárolni. Ezenkívül kevéssé empatikusak és szintén nehezen képesek a másik érzelmeit felismerni. Összefoglalva, a kutatók szerint az érzelmi felismerés elégtelensége, nárcizmussal súlyosbítva négy módon ronthatja el a benyomáskeltést.

Ezeket kerüld, ha jó benyomást szeretnél kelteni másokban!

  1. Gőg, „hübrisz”

Az önfényező viselkedés általában ellenszenvet kelt a környező emberekben, ezt a tanulmányok is megerősítik. Egy kutatásban a résztvevők rövid előadásokat láttak két embertől, az akadémiai képességek és a barátság témájában. Az egyik ember jelentősen dicsérte magát, összehasonlító elemzéseket végzett másokkal a saját javára, („Én jobb vagyok másoknál”) a másik ember szimpla kijelentéseket tett („Jó velem barátkozni”). A nézők jóval rokonszenvesebbnek találták a szerényebb színészt, főleg arra reagáltak kifejezetten negatívan, amikor az önmagát dicsérő a nézőkkel hasonlította össze magát, a résztvevők kárára. A nézők úgy érezték, hogy meg kell védeniük magukat, ami az ellenséges érzések emelkedéséhez vezetett.

2. „Alázatos dicsekvés”

Ezt a benyomáskeltési stratégiát használva a dicsekvő személy szándékát színlelt alázatosság, szerénység mögé rejti. Egy tanulmányból származó példa a viselkedésre ez a kijelentés: „Épphogy csak felkeltem, a hajam sem volt megcsinálva, és mégis bepróbálkozott nálam valaki! Teljesen összezavarodtam!” A mímelt szerénységgel a személy a jó tulajdonságaira szeretné felhívni a figyelmet. Az „alázatos dicsekvés” azért hátrányos viselkedés, mert ha észreveszik, akkor jelentősen megkérdőjeleződik a stratégiát használó személy természetessége és őszintesége. Az alázatos dicsekvés negatívabb benyomást kelt másokban, mintha egyszerűen csak eldicsekednénk pozitív jellemzőinkkel vagy panaszkodnánk. Ha valaki egyfolytában kérkedik vagy sajnáltatja magát, annak legalább mutat némi konzisztenciát a viselkedése, de az alázatosan dicsekvő a valódi szándékait megpróbálja elrejteni – ez pedig ellenszenvessé teszi.

3. Képmutatás, álszentség

A képmutatók azok, akik egy bizonyos imidzset sugároznak magukról, de nem viselkednek annak megfelelően. Főleg erkölcsi kérdésekben nem képesek vagy nem is akarják teljesíteni a saját elvárásaikat. A képmutatás egy darabig működhet is, amíg az illető le nem bukik a nem megfelelő viselkedéssel. Ekkor viszont sokkal jobban meg fogják vetni, mint azokat, akik bár ugyanúgy cselekszenek mint ő, de nem állítanak magukról teljesen mást.

4. Sértő bókok

Voltaképp sértések, kedvességként csomagolva, ahol a hízelgő leereszkedő hangnemet használ. Például: „Nem vártam volna tőled, hogy ilyen jól teljesíts a vizsgán. Ügyes vagy!” A sértő bókok célja, hogy a „bókoló” némi hízelgéssel a kedvére tegyen a másiknak, ugyanakkor éreztesse, hogy a szociális rangsorban fölötte helyezkedik el. A bókok valóban közelebb vihetnek a másik emberhez, de a sértő bókok csak távolabb. Ez a fajta burkolt leereszkedés rendkívül megalázó a másik félnek.

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ