Hirdetés

Nehéz kezelnünk azokat a helyzeteket, amikor gyermekünk egy játékon veszekszik az egyik társával a játszótéren, vagy amikor azzal küzdünk otthon, hogy végre sikerüljön felöltöztetnünk a csemeténket. Mennyivel egyszerűbbek lennének a mindennapok, ha gyermekünk megtanulna kooperálni. De hogyan is neveljünk együttműködő gyermeket? Cikkünkben többek közt ezekre a kérdésekre is keressük a választ.

Hirdetés

Az együttműködés az arra való képességünket jelenti, hogy a saját igényeinket valaki máséval összehangoljuk. Gyakran azzal azonosítjuk az együttműködést, amikor a gyerekeink a mi akaratunk szerint cselekszenek. Ez inkább az engedelmeskedés. Az igazi együttműködés

EGYÜTTES ERŐFESZÍTÉSEKET JELENT, amikor KÖLCSÖNÖS AZ ELÉGEDETTSÉG.

Ahhoz, hogy együttműködésre tanítsuk a gyermekünket, segítenünk kell neki megérteni, hogy a kéréseink és szabályaink mindenki javát szolgálják.

Néhány példa arra, hogyan növekszik az együttműködés az élet első három évében:

  • Egy három hónapos csecsemő ébredés után sírni kezd a tejért. Az anyja, aki csak az utolsó edényt helyezi a mosogatógépbe, azt mondja: „Egy percen belül veled leszek, drágám. Tudom, hogy éhes vagy”. A csecsemő egy kicsit megakad a sírásban, majd szopni kezdi az ujját. Így megtanulja, hogy néha egy kicsit várnia kell, viszont a szükségleteik fontosak és teljesülnek.
  • A tizennégy hónapos gyermek boldogan dobálja a zoknikat és a pólókat a szennyes kosárból a mosodai kosárba. A nagymamája azt mondja: „Köszönöm, hogy segítesz nekem rendezni a mosást. Miért nem jössz be addig, amíg a mosógépbe rakom? Felemellek, és megnyomhatod a gombot. Aztán megyünk sétálni”. A kisgyermek ezáltal megtanulja, hogy a családi élethez a házimunkából való részesedés is hozzátartozik.
  • Két harminc hónapos gyermek ugyanazt a fényes vörös lapátot látta meg a homokozóban. Mindketten megragadják, majd könnyes szemmel mindketten bizonygatják a másiknak: „Az enyém!” Az egyik gyermek apja odalép, finoman elválasztja őket, majd  átadja a piros lapátot az egyiküknek, és egy műanyag vödröt ad helyette a másikuknak. Megmutatja nekik, hogyan lehet egy rakás homokot felszedni, amit az egyik vödörből a másikba tehetnek. A gyerekek így megtanulják, hogyan oldják meg a konfliktusokat, birkózzanak meg a csalódással és alakítsanak ki új kapcsolatokat a kooperatív játék révén.

A következőkben olyan módszerekről olvashatunk, amelyek segítségével fejleszthetjük gyermekünk együttműködő képességét.

Adjunk időt az utánzásra!

Hat és kilenc hónapos kor között a csecsemők érzékelni kezdik, hogy kölcsönhatásban állnak a környezetükkel. Ebben a korban tanulnak meg utánozni.

AZ UTÁNZÁS ALKALMAT AD ARRA, HOGY CSAPATJÁTÉKRA ÖSZTÖNÖZZÜK őket.

Megfigyelik, ahogy a felnőtt darabokat helyez el a puzzle-ben, majd idővel képesek lesznek utánozni a cselekvést. A közösen kirakott puzzle láttán pedig sikerélmény tölti el őket. Ezek a tapasztalatok lehetőséget nyújtanak arra, hogy örömüket leljék abban, ha valamit egy csapat tagjaként végezhetnek.

Magyarázzuk meg a kéréseink okát!

Három éves korban a legtöbb gyermek már elég jól használja és értelmezi a nyelvet, ahhoz, hogy egyszerű magyarázatokat megértsen. Fontos bemutatnunk a gyermeknek, hogy a szabályok hogyan hatnak az egész családra. „Mindannyian segítünk rendet rakni, így nem vesznek el a játékok, és megint megtaláljuk őket.” „Ha segítesz a mosásban, akkor gyorsabban végzek, és akkor hamarabb játszhatunk.

Mutassuk be a gyermeknek, hogy a szabályok hogyan hatnak az egész családra.

Szánjunk időt a probléma megoldására!

Az idősebb, két-három éves gyermekünket segíthetjük abban, hogy megoldásokat találjon a mindennapi dilemmákra, és egyidejűleg együttműködő is legyen. Az alábbi lépések segítenek a problémamegoldó képességek fejlesztésében:

  • Tisztázzuk a problémát! – „A falra szeretnél rajzolni, de anyu azt mondja, hogy nem!
  • Kérdezzünk! – „Hol tudnál még rajzolni?
  • Próbáljunk megoldást találni! Adjunk meg elfogadható lehetőségeket, melyek közül választhat: „talán papírra vagy kartondobozra”. Amennyiben ragaszkodik ahhoz, hogy a falra rajzoljon, adjunk egyértelmű korlátokat! „Elrakom a ceruzákat, amíg nem értünk egyet a rajzolás helyéről.
  • Ezután kössünk kompromisszumot! A legtöbb kisgyermeknek segítségre van szüksége ahhoz, hogy elfogadható módon valósíthassák meg a vágyukat. „Mágnessel felhelyezhetjük a rajzaidat a hűtőre.

Csináljunk együtt a házimunkát!

Hagyjuk, hogy gyermekünk az együttműködés előnyeivel nőjön fel. Megteríthetjük közösen az asztalt, elpakolhatjuk a játékokat, lemoshatjuk az autót. Mutassuk be az együttműködés előnyeit! „Nézd, milyen gyorsan megterítettünk. Most már van időnk könyvet olvasni a vacsora előtt.” „Nagyszerű autótisztító vagy! Nézd, milyen fényesre tisztítottad az autónkat!”

Adjunk konkrét dicséretet a kooperatív erőfeszítésekhez!

Mutassuk be, miért és hogyan járult hozzá az eredményhez. Ez segít neki felismerni és értékelni képességeit. „Kiválogattad a fehér zoknikat. Ez segített nekem gyorsabban befejezni a mosást. Most már több idő áll a rendelkezésünkre.” „A könyveket a polcra tetted. Most könnyebb választani egyet. Szeretnéd, hogy olvassak neked?”

Segíthetünk felismerni és értékelni képességeit azzal, hogy bemutatjuk hogyan járult hozzá az eredményhez.

Tegyünk javaslatokat parancsok helyett!

A javaslatok elősegítik az együttműködést, míg a parancsok gyakran ellenállást váltanak ki. „Hideg van, így sapkát kell viselned. Szeretnéd, hogy segítsek felvenni vagy önállóan szeretnéd?” Ez a hozzáállás valószínűleg jobb eredményhez vezet, mint azt mondani: „Vedd fel a sapkát!”.

Adjuk meg a döntési szabadságot a szabályok fenntartása mellett!

A fogakat lefekvés előtt meg kell mosni! Mikor szeretnél fogat mosni, mielőtt mesét olvasunk vagy utána?”

A VÁLASZTÁSI LEHETŐSÉGGEL KIMUTATJUK A TISZTELeTET, MELY AZ EGYÜTTMŰKÖDÉST ERŐSÍTI.

Ahhoz, hogy együttműködésre neveljük gyermekünket fontos már korai életkorban tudatos lépéseket tennünk. Bevonni a házimunkába, a csapatjátékba és éreztetni vele az együttműködés pozitív következményeit. Ha türelmesek vagyunk gyermekünkkel, idővel a kölcsönös elégedettség érzése jelenik meg, ahogy az igények egyensúlyba kerülnek.

Hirdetés
FELHASZNÁLT IRODALOMZero to Three
MEGOSZTÁS
A szerző viselkedéselemző, a pszichológia alapképzést a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végezte, jelenleg pszichológia mesterképzését Interkulturális és interperszonális szakirányon folytatja. Az alapképzés során az egyetem helyi Tudományos Diákköri Konferenciáján (TDK) 1. helyezést ért el, valamint részt vett az Országos Tudományos Diákköri Konferencián (OTDK). A mesterképzés alatt az egyetem Kortárs tanácsadójában tanácsadóként és a PszicHétfő című pszichoedukációs rendezvénysorozat főszervezőjeként tevékenykedik. Az idei félévben Erasmus ösztöndíjban részesült, a Leuveni Katolikus Egyetem hallgatója.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ