Iskola és iskola között nagy különbségek vannak. Ezt érezhetjük a saját bőrünkön is, akár közoktatásról, akár magánoktatásról van szó. Az örök kérdés, hogy mitől függhet az oktatás minősége? Rozsos Réka pszichológussal erről beszélgettünk.

Réka különböző iskolákban tevékenykedett eddig, jelenleg a Gyerekszem.pont Általános Iskolában dolgozik a pedagógusokkal karöltve. Az iskola pedagógiai koncepciója, hogy megtanítsa a gyerekeket rendszerben gondolkozni, hogy a lexikális tudásukat a gyakorlatban is hasznosítani tudják. Alapvetésül az szolgál, hogy ideális esetben a gyermek általános iskola végére képes lesz önállóan helytállni, csoportban és párban hatékonyan dolgozni. Az oktatás itt csoportos feladatok (egyéni illetve heterogén csoportok) és frontális órák keretében valósul meg.

Hogyan alakult ki a  önben a gondolat, hogy nem konvencionális keretek között szeretne gyerekekkel foglalkozni?

Egyetem alatt dolgoztam Amerikában, egy gyerektáborban, amely egy teljesen új élmény volt számomra. Amikor a tréningidőszak véget ért, megérkeztek a gyerekek, és elkezdődtek a foglalkozások. Én drámát tanítottam, és azt vettem észre, hogy a gyerekeket könnyű volt bevonni a közös munkába, nem ijedtek meg, beleengedték magukat a játékba. Kezdetben azon gondolkoztam, hogy ez a kulturális különbségeknek köszönhető-e, vagy valami más áll a háttérben. Következő nyáron is visszatértem, akkor már világos volt számomra, hogy részben a tábori környezet miatt viselkedtek így, sokat számított a tábor megtartó, biztonságos és elfogadó közege. Hazatérve azon gondolkoztam, hogy lehetne mindezt megvalósítani itthon, nem tábori környezetben. Kerestem és találtam, így kerültem a Gyerekszem.pont Általános Iskolához.

Mit ért tábori környezet alatt? Miért fontos az?

Az amerikai gyerektáborok sokat adnak a különböző készséges és szociális képességek fejlesztésére. Ehhez megteremtik azt a támogató biztonságos környezetet, ahol a gyerekek ki tudnak bontakozni, nem érzik magukat kényszerhatásnak kitéve. Bátran kérdezhetnek, hibázhatnak és felfedezhetnek úgy, hogy a hibáikat nem értékelik negatívan, sőt, inkább egy előremutató lehetőségeknek fogják fel, amelyekből lehet tanulni.

A Gyerekszem.pontnál hogyan jelenik ez meg? Mik a fő elveik, melyek mentén felépítik az oktatási stratégiát?

Kommunikáció-központú oktatásra építünk, például minden reggel beszélgető körökkel indítjuk a napot. Ezt fel lehet fogni egy osztályfőnöki órának is. A gyerekek aktívan részt vesznek az órákon, ami azért fontos, mert így

észrevétlenül megtanulják a társas érintkezés szabályait.

Az órák maguk támogató környezetben, kis csoportokban vannak szervezve, illetve ugyanúgy használunk frontális oktatási módszereket is. A csoportos feladatoknál kooperatív nevelési technikákat alkalmazunk, így a gyerekek jó csapatjátékossá válhatnak. Mindemellett fontosnak tartjuk, hogy a diákok megtanuljanak tanulni, amihez játékos technikákat használunk. Az előbb említettek mind elősegítik azt, hogy a gyerekben felébredjen a tudásvágy, és ki tudják fejezni magukat megfelelően.

Hogyan épül fel itt egy tantárgy? Hasonló a tanév menete, mint a közoktatásban?

Általában egy témakört egy hónap alatt dolgozunk fel, így lehetőség nyílik mélyebben foglalkozni egy témával. Egy témakör általában egy projektet ölel fel változatos elemekkel, amelyek építenek mind a lexikális, mind a gyakorlaton alapuló tudásra. Minden projekt esetében rögzítve van a követelményrendszer, ami átlátható a gyerekek számára. A visszajelzés pontozással történik, maximum száz pontot lehet elérni egy projekttel, amit a hónap végén jegyre váltanak. A pontokat három módon lehet megszerezni, egyrészt órai munkával, másrészt házi feladattal, harmadrészt teszteredményekkel. Ebből az következik, hogy nem elég, ha csak jó teszteket írnak, aktívan részt kell venniük az órákon, és készülniük kell házi feladattal, ha szeretnének jó jegyet elérni.

Hogy néz ki a gyerekek egy napja, hónapja? Milyen a tanrend?

A gyerekek reggel megérkeznek, majd a már említett beszélgető körökkel kezdjük a napot. Itt lehetőségük van bármilyen témakört átbeszélni, elmondani, mi aggasztja őket. Ezek után a tanítás a megszokott formában megy tovább, negyvenöt perces órákat ölelnek fel, amelyek általában délután kettőig tartanak. A délelőtti oktatás után lehetőség van fakultatív szakkörökön részt venni, például dráma, művészeti és IT témakörökben. Ami kiemelendő, hogy kéthavonta tartunk egy úgynevezett projekt hetet, ami a

tantárgyak közti összefüggések köré épül:

összedolgoznak a tantárgyak, és egy közösen választott témát mindenki a maga szaktárgyán belül feldolgoz. Ezzel kis erősítjük a rendszerszemléletet.

Úgy tűnik, nagy hangsúlyt fektetnek a közösség nevelő erejére is. Miként használják még ki ezt a lehetőséget?

Léteznek nálunk iskolagyűlések, ahol mindenki felszólalhat, sőt, bátorítjuk is őket. Itt teret nyerhet mindenki véleménye, akár új szabályokat is bevezethetnek a tanulók. Mindenkinek egy szavazati joga van. A gyerekek ezáltal nemcsak közösségi normákat tesznek magukévá, de megerősítést nyer bennük az a hit is, hogy a szavuk számít, és kipróbálhatják, milyen hangot adni annak.

A szülők hogyan fogadták az új koncepciót?

Szintén alapvetésünk, hogy az oktatás csak úgy lehet hatékony, ha a

szülő-gyerek-oktató hármas megfelelően együtt tud működni.

A visszajelzést illetően a gyerekek nemcsak pontokat visznek haza, hanem negyedévente szöveges értékelést is kapnak a teljesítményükről, amit otthon el kell olvasnia a szüleivel együtt. Természetesen nálunk is vannak szülői értekezletek, illetve mi ezeket szülői fórumoknak hívjuk. Azt tapasztaltuk, hogy a szülők is nyitottak az új módszerek felé, befogadóak.

Összességében miben látja a különbséget, a gyerekek miben tudnak hatékonyan fejlődni, ha egy felszabadító környezetben tanulnak?

A csoportmunka mindenképpen megteszi a hatását. A folyamatos együtt dolgozás révén megismerik önmagukat, megtanulják asszertívan érvényesíteni saját érdekeiket, és megtalálni a helyüket egy kisebb közösségen belül.

Kevesebb szorongás éri őket, megtanulnak a hibákra, konfliktusokra konstruktívan tekinteni,

egy tanulási lehetőségként felfogni azokat, amik a későbbiekben segíthetik átlendíteni őket egy-egy kudarcélményen. A Gyermekszem.pontnál fontos érték az is, hogy a felelősségtudatukat növeljük, és tudatosítsuk bennük, hogy a tetteiknek következménye van, például, ha nem készülnek fel otthon, akkor nem lesz olyan jó jegyük, még akkor sem, ha kiváló teszteket írnak. Egyszóval, egy életre nevelő rendszerről van szó.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ