Ha fel kell sorolnunk kiket is szeretünk igazán, magunkat kevésszer vagy egyáltalán nem említjük. A szemünket forgatjuk, ha meghalljuk az ominózus „amíg nem szereted önmagad, addig más sem fog szeretni” típusú mondatokat. Elcsépelt, azonban mégis igaz. Önmagunk szeretete a kiindulópont az egészségesebb kapcsolatokhoz és egy boldogabb élethez. Ezért merjük mi is kimondani: szeretem magam!

Sokunknak ha felmerül az önszeretet témája, egyből a magukat imádó személyek és a nárcisztikus személyiségjellemzők jutnak az eszünkbe. Azonban ez egyáltalán nem törvényszerű! Sőt, ezek a gondolatok akár ahhoz is vezethetnek, hogy az ilyen jellemzők elkerülése érdekében inkább tudomást sem veszünk önmagunk szeretetéről és elfogadásáról. Továbbá ezt erősítik azok az elgondolások is, miszerint mások szeretetével lehetünk csak igazán boldogok. De élhetünk-e teljes életet önmagunk elfogadása és szeretete nélkül?

Manapság az önszeretet igen népszerű kifejezés. Nagyon sokszor halljuk azt a mondatot, „hogyha nem szereted önmagad, más sem tud majd igazán szeretni”. Így a megoldás mindenre: a receptre felírt önszeretet. Úgy tűnik, a szeretetet, amit a külvilágban keresünk, inkább önmagunknak kell adnunk. Ezt tulajdonképpen nem nehéz megérteni és talán elfogadni sem.

De mégis mit jelent pontosan az önszeretet?

Az önszeretet az önelfogadás egy bizonyos állapota, ami olyan cselekvések által növekszik, melyek támogatják fizikai, pszichológiai és spirituális növekedésünket. Az önszeretet dinamikus, és olyan cselekedetek által fejlődik, amelyektől érettebbé válhatunk. Amennyiben úgy viselkedünk, hogy növeljük az önmagunk iránt táplált szeretetet, akkor idővel képesek leszünk elfogadni gyengeségeinket is, csakúgy, mint erősségeinket. Nem akarjuk többé megmagyarázni hiányosságainkat, megengedjük az önmagunkkal való együttérzést és elfogadjuk, hogy mi is emberből vagyunk, akik olykor hibázhatnak vagy küzdhetnek problémákkal. Ami talán a legfontosabb, világosabbá válnak számunkra életcéljaink és értékrendünk is.

Talán a legegyszerűbb megfogalmazás a következő lehet:

az önszeretet az, amikor úgy kezeljük önmagunkat, mint azokat, akiket szeretünk.

Hiszen másokban könnyedén meglátjuk a szépséget, azt hogy miben különlegesek, mik a jó tulajdonságaik, kisebb-nagyobb hibáikat elfogadjuk és megbocsátjuk. Örülünk a sikereiknek, segítjük őket a nehéz időkben. Kimondjuk nekik, hogy „gratulálok”, „ügyes voltál”, „hálás vagyok neked” és „szeretlek”. Mindezt belecsomagolhatjuk a szeretet kifejezésébe. Ha ezt másnak meg tudjuk adni, akkor önmagunknak is.

Sajnos legtöbbünk megfeledkezik az önszeretet fontosságáról, sőt hajlamosak vagyunk mindenki mást magunk elé helyezni a sorban, ha szeretetről van szó. Mindenki számára ismerős lehet az érzés, hogy nem vagyunk elég jók és emellett nagyon sokat várunk el magunktól. Mindez az önszeretet ellentéte.

Merjük kimondani: szeretem magam!

Hogyan szeressük önmagunkat?

  • Fő az öntudatosság!

Figyeljünk magunkra! Éljük meg az érzéseinket, gondolatainkat, akkor is, ha pozitív és akkor is, ha negatív! Tudatosítsuk viselkedésünket! Gondoljuk végig, milyen sikereket értünk el az életben vagy aznap! Engedjük meg magunknak a büszkeséget, fogadjuk el a dicséretet! Ne vádoljuk magunkat, hanem fogadjuk el, akik vagyunk és ne próbáljunk mindenáron megváltozni! Gondoljuk végig, hogy nehéz helyzetekben vagy akár a pozitív eseményeknél hogyan beszélünk a szeretteinkkel és próbáljunk eszerint szólni önmagunkhoz is! Tudatosítsuk azon tulajdonságainkat, amiket szeretünk magunkban!  A mindfulness mindebben is segíthet minket.

  • Fontos az öngondoskodás!

Nem szabad megfeledkeznünk a magunkról való gondoskodásról sem! Ha már az alapvető szükségleteinket megfelelően ellátjuk, gondoljunk erre is, hiszen az öngondoskodás is önmagunk szeretetének fontos része. Az egészséges tevékenységek – a sport, a megfelelő alvás, az intimitás és a szociális interakciók megteremtése – nagyban hozzájárulnak jóllétünkhöz.

  • Definiáljuk határainkat!

A határok felállítása hozzásegíthet minket önmagunk szeretetéhez. Ha képesek vagyunk nemet mondani bizonyos helyzetekben és/vagy nem túlvállalni magunkat, amikor már amúgy sincs semmire időnk, az nagyban hozzájárulhat pszichológiai és egyben fizikai jóllétünk megteremtéséhez is. Ez nem azt jelenti, hogy mostantól mindenre nemet kellene mondanunk, de ha eldöntjük prioritásainkat, több energiát fektethetünk abba, ami igazán fontos számunkra.

  • Bocsássunk meg… önmagunknak is!

Sokszor magunknak nehezebben bocsátunk meg, mint bárki másnak. Mindez önvádláshoz, később szorongáshoz vagy akár depresszió kialakulásához is vezethet. El kell fogadnunk, hogy mi is emberek vagyunk! Meg kell tanulnunk elfogadni, hogy olykor mi is hibázunk. Ugyanakkor egy hibát nem is nevezhetünk igazán hibának, ha abból tanulni tudunk és ezáltal fejlődni.

Ha a fenti tanácsok közül csak néhányat megfogadunk, máris boldogabbak és kiegyensúlyozottabbak lehetünk. Hiszen minél inkább képesek vagyunk elfogadni és szeretni önmagunkat, annál jobban fel vagyunk készülve arra, hogy egészséges kapcsolatokat alakítsunk ki másokkal. Ezáltal olyan embereket fogadunk az életünkbe, akik ezt a jóllétet csak erősítik. Ha szeretjük önmagunkat és főleg arra koncentrálunk, hogy mások mit szerethetnek bennünk,

hosszabb, mélyebb és egészségesebb kapcsolataink lehetnek.

Így az önszeretet beépítése a mindennapokba csodás változásokhoz vezethet, energikusabbá és boldogabbá válhatunk általa.

Azonban akármilyen könnyedén is hangzanak ezek a tippek, beépítésük a mindennapokba nem megy egyik napról a másikra. Gondolkodási hibáinkat és megszokott viselkedésünket nem lehet pillanatok alatt megváltoztatni. De ha figyelünk rájuk idővel a szívünk közepén önmagunkat is megtalálhatjuk. Az így kialakított pozitív attitűdök által máshogy állhatunk önmagunkhoz ezzel is segítve saját boldogságunkat.

Forrás:

 itt és itt

MEGOSZTÁS
A szerző viselkedéselemző, az Élet & Pszichológia rovat szakújságírója, a Pszichológus Szemmel rovat vezetője. A Károli Gáspár Református Egyetem mesterszakának végzős pszichológus hallgatója klinikai szakirányon.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ