Hirdetés

Sokan választják szakmának a magas szintű sportolást, és a kezdetektől tisztában vannak vele, hogy ez a hivatás csak bizonyos életkorig űzhető. Az élsportolók visszavonulását érdemes tehát egy előre látható pályamódosítás első lépéseként kezelni. Mitől függ vajon, hogy egy sportoló hogyan képes megküzdeni a visszavonulással? Milyen tényezők segíthetik az újrakezdésben? Cikkünkből kiderül!

Hirdetés

A versenyszintű sportolás sokszor összeegyeztethetetlen a más irányú munkavállalással. A versenyzők egyre fiatalabb életkorban fejezik be pályafutásukat, így az újrakezdés nemcsak egy lehetőség, hanem szükségszerűség is.

Az élsportolók szerepváltása kapcsán felmerülő problémák többek között abból fakadnak, hogy pályafutásuk alatt a sportban vallott értékek és normák válnak meghatározóvá számukra. Sportkarrierjük lezárásával viszont ki kell lépniük az élsportolói szubkultúrából, fel kell vállalniuk a szélesebb társadalomban, más szubkultúrákban érvényes felfogásokat.

A sportolói visszavonulást kezdetben a nyugdíjazással párhuzamba állítva tanulmányozták, és annak negatív élményként való megélését hangsúlyozták – a változás általában stresszel jár, mely elsősorban a bizonytalanságból fakad. A sportolói karriert követő „civil” munkába való belépést a sportolók általában traumatikus eseményként élik meg. A korai kutatások egy folyamat lezárásaként kezelték a visszavonulás kérdését, és nem foglalkoztak az újrakezdés lehetőségével, napjainkban viszont már legalább ugyanakkora hangsúly van ezen is. A modern vizsgálatok rámutattak, hogy a változás elfogadása és az alkalmazkodás átlagosan egy évet vesz igénybe.

Nem mindenkiben vált ki azonban negatív érzéseket a sportkarrier befejezése. Az élsportolói tevékenység és életmód egészségkárosító hatásai miatt egyre kevesebb sportoló fejezi be pályafutását egészségügyi problémák nélkül. Így

A VISSZAVONULÁS ALKALMAT ADhat AZ ÉLETMINŐSÉG JAVÍTÁSÁRA,

az életvitel átalakítására is, ami megkönnyebbülést jelenthet a sportolónak.

baseball-454559_1920
Minél tervezettebb és tudatosabb a befejezés, annál könnyebb a sport utáni életbe beilleszkedni.

A sportolói pályafutás befejezése egyaránt lehet normatív vagy nem normatív állapot, attól függően, hogy mi befolyásolja a sportoló döntését. Normatív váltásról beszélhetünk abban az esetben, ha a sportoló előre megtervezi a visszavonulását. A tervezett és tudatos befejezés nagymértékben megkönnyíti az új helyzethez való alkalmazkodást. Kevesebb nehézséggel szembesül az a sportoló, aki elégedett az elért eredményeivel, és pozitívan értékeli pályafutását. Érvényes lehet tehát az a mondás, miszerint a „csúcson kell abbahagyni”, hiszen a

KARRIERJÉVEL ELÉGEDETT SPORTOLÓ HATÉKONYABBAN KÜZD MEG

a visszavonulással és az újrakezdéssel. A sikeres átvezetésben kiemelt jelentősége van még az iskolai végzettség szintjének is, sőt egyéb tényezők is befolyásolják, melyek a visszavonult játékos sportban eltöltött előéletéből erednek. Ilyen például a sportszférához való szoros kötődésük, sikerorientáltságuk, és nem elhanyagolható az egészségi állapotuk sem.

A nem normatív váltás nincs a sportoló közvetlen irányítása alatt, általában egy előre nem tervezett, váratlan, önkéntelen történés következménye. Ilyen például a sérülés, mellyel nehezebb küzdenek meg a sportolók.

Fontos tehát, hogy a sportolók már sportkarrierjük elején tisztában legyenek a közelgő váltásokkal, változásokkal, ezekre kellőképpen felkészüljenek, és megfelelő képzettséget szerezzenek annak érdekében, hogy pályafutásuk után is sikeresen működjenek a mindennapokban.

***

A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!

Hirdetés
FORRÁSFelhasznált irodalom
MEGOSZTÁS
A szerző viselkedéselemző, a pszichológia alapképzést a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végezte, jelenleg pszichológia mesterképzését Interkulturális és interperszonális szakirányon folytatja. Az alapképzés során az egyetem helyi Tudományos Diákköri Konferenciáján (TDK) 1. helyezést ért el, valamint részt vett az Országos Tudományos Diákköri Konferencián (OTDK). A mesterképzés alatt az egyetem Kortárs tanácsadójában tanácsadóként és a PszicHétfő című pszichoedukációs rendezvénysorozat főszervezőjeként tevékenykedett. A múlt félévben Erasmus ösztöndíjban részesült, a Leuveni Katolikus Egyetem hallgatója volt.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ