Hirdetés

A magyar nyelv szókészlete végtelen lehetőséget nyújt számunkra, ha káromkodásról van szó. Sokszor egy feszült helyzetben, egy stresszes pillanatban vagy hirtelen felindulásból hagyják el a szánkat a goromba kifejezések. Olykor automatikusan, máskor tudatosan. Hogyan is tanulunk meg káromkodni? Mégis miért használjuk ezeket a szófordulatokat annak ellenére, hogy szociális tabuknak számítanak? Cikkünkből kiderül!

Hirdetés

A nyelvünk legtöbb szava sokkal többet fejez ki annál, mint amit szó szerint hordoz magában. Valójában a legtöbb kifejezés magában hordoz egy másodlagos, érzelmi jelentést is. Ez az emocionális töltet olyan intenzív néhány szó esetében, hogy egyenesen tabunak számítanak. A tabu szavak szociális vagy vallási szokások által tiltott kifejezések, használatuk offenzív és sértő lehet.

Azonban ezek sokkal hatékonyabban fejezik ki az érzelmeinket,

ami megmagyarázhatja azt is, miért káromkodunk többet, amikor idegesek vagy feszültek vagyunk.

Ezek az indulatszavak, nem csak egyszerűen szavak, amiket egymásnak, egymásról vagy egy helyzetről mondunk. Az, hogy hogyan használjuk ezeket, kifejezi a személyes identitásunk legmélyebb érzelmi befektetéseit. Ezeken az érzelmi beállítódásokon keresztül tapasztaljuk meg a világot. Támpontot nyújtanak ahhoz, hogy képesek legyünk megkülönböztetni magunkat másoktól, és hogy kifejezhessük az érzéseinket és attitűdjeinket másokkal kapcsolatban. Nemcsak kimondjuk ezeket a kifejezéseket, hanem azok az identitásunk szerves részei.

A tabu kifejezések valójában identitásunk szerves részei.
A tabu kifejezések valójában identitásunk szerves részei.

A káromkodás pszichológiai aspektusai nagyrészben az egyén pszichológiai jellemzőin és a nyelvtanulási történetén múlik. A személyiségünk a genetikai hajlamokon és genetikai jellemzőkön kívül abból a magatartásból tevődik össze, amelyet a tanulás és tapasztalás útján alakítunk ki. Arról, ahogyan használjuk a nyelvet, következtethetünk azokra egyedi jellemzőkre és tapasztalatokra, amik formálták az identitásunkat. A káromkodás nyelvünk egy érzelmi eleme, amely megváltoztatja mindazt, ahogyan látjuk magunkat és másokat. Például az agresszív személyiség agresszív szitkokat sajátít el és arra használja őket, hogy kifejezze a mások iránt érzett agresszióját. A szexuálisan feszült személyiség a tiltott szexuális szavakon keresztül értelmezi a saját és mások szexualitását. Mindez észrevehető, ha megfigyeljük ki hogyan használja a nyelvet.

Néhány személyiségfaktor döntő fontosságú a káromkodás használatában vagy elnyomásában. Az emberek különböznek abban, hogy mennyire találják sértőnek ezeket az akár szexről, rasszról, testrészekről, testműködésről, vallásról és tabukról szóló kifejezéseket. Két személyiségfaktor tisztán kapcsolódik a káromkodáshoz: a vallásosság és a szexuális feszültség. Azok a személyek, akik nagyon vallásosak vagy magas fokú szexuális feszültségről számolnak be, nagyon érzékenyek a káromkodásra, visszafogják magukat, és ellenzik a nyilvános káromkodást. Másrészről viszont az impulzivitás és a maszkulinitás motiválja az embereket a szitokszavak használatára. A következő személyiségtípusokba sorolható embereknek nehézséget okoz a káromkodás gátlása: az antiszociális személyiségnek és az A típusú személyiségnek. Az ő esetükben a tabuk használatának célja bizonyos személyes (stressz redukció) és másokra (bullying) irányuló hatás kiváltása. Egyesek motivációikat fejezik ki a káromkodással, másik szükségleteiket tudatják a káromkodás tiltásával.

Hogyan „tanulunk” káromkodni?

A káromkodás abban a pillanatban megjelenik, amint a kisgyerek szitokszavakat hall, ami már a gyermek első életévében megtörténik. Az első tabu kifejezéseket általában a gyermekkorban tesszük belsővé (internalizáljuk) minden más szociális normával és szokással együtt. A gyerekek azt tanulják meg, hogy

a szitokszavak valamilyen emocionális állapothoz társulnak,

és minél többször jönnek létre ezek a társulások, annál valószínűbb, hogy a gyermek elsajátítja ezeknek a szavaknak. Az érzelmek kifejezését a szavakon keresztül tanulják meg, és mások érzelmi állapotának felismerését is az emocionális beszéden keresztül észlelik.

Annak érdekében, hogy a gyerekek „konvencionálisan” használják a szitokszavakat, meg kell tanulniuk, melyek ezek a kifejezések, és azt is, mikor és hol nem mondhatják ki őket. Ehhez az szükséges, hogy megtanulják, mi és milyen kontextusban számít offenzívnek, illetve ez hogyan hat másokra. A káromkodásról való tudásuk a nyelvi és kulturális intelligenciájuk részévé válik. Az, hogy hogyan használja ezt a tudást, már a gyermek személyiség jellemzőin és szociális környezetén múlik.

A szitokszavak későbbi használata a gyermek személyiségén és szociális környezetén is múlik.
A szitokszavak későbbi használata a gyermek személyiségén és szociális környezetén is múlik.

Ha a káromkodás egy kulturális és szociális tabu, miért maradt fent?

Egyszerűen azért, mert bizonyos szituációkban a szitokszavak és a tabu kifejezések hasznosak lehetnek:

  • Fájdalomcsillapító hatás: A káromkodás aktiválja az „üss vagy fuss” (flight or fight) választ, ami adrenalin lökethez és ezáltal fájdalomcsillapító hatáshoz vezet. Richard Stephens és munkatársai kutatásukban kimutatták, hogy akik káromkodtak, kétszer hosszabb ideig tudták a kezüket a jeges vízben tartani.
  • Erő és kontroll kifejezése: A káromkodás nagyobb erőt és kontrollt képes biztosítani kellemetlen helyzetekben, mert ezzel azt fejezzük ki, hogy nem passzív elszenvedői vagyunk a helyzetnek, hanem képesek vagyunk védekezni. Ez növelheti a magabiztosságunkat és az önbecsülésünket, és lendületet adhat további korrekciós intézkedések végrehajtására.
  • Elaborált agresszió: A visszavágás lehetőségét biztosítja anélkül, hogy erőszakhoz folyamodnánk. A dühöt káromkodásba vezetjük át, más fizikai bántalmazása helyett.
  • Humor: A káromkodás a barátok között igazán nevetséges is lehet, így könnyen lehet a humor forrása. Hiszen ekkor a normális szociális korlátok feloldódhatnak, és szabadon jól érezhetik magukat az emberek.
  • Társadalmi kötelékek: A káromkodás kimutathatja, hogy egy bizonyos csoporthoz tartozunk. Továbbá azt is kifejezheti, hogy teljes mértékben önmagunk lehetünk, és magabiztosan érezzük magunkat az adott csoportban.
  • Önkifejezés: A káromkodás hasznos és hatékony módja lehet annak közvetítésére, hogy valamivel kapcsolatban nagyon erős érzéseink vannak, nagyon fontos nekünk valami, vagy ha intenzív érzéseket akarunk kelteni másokban. A káromkodás hatékonyan felkavarja bennünk az erős érzelmeket, megragadják a figyelmet.
  • Pszichológiai és fizikai egészség: növeli a keringést, megemeli az endorfin szintjét és összességében jólléti érzést biztosít. Kulcsfontosságú azonban visszafogott használatuk és nyugalmunk megőrzése.

Ám…

Mindez nem jelenti azt, hogy a szitokszavak használatának nincsenek káros következményei,

hiszen a legtöbb esetben ezek a szavak okkal számítanak tabunak. Kutatások eredményei szerint a kontextus nagyon is lényeges a káros szavak használatában.  Egyrészről a verbális zaklatásnak és agressziónak kimutathatóan negatív pszichológiai hatásai lehetnek. A káromkodás legtöbbször offenzíven hat másokra, és erős érzelmeket kelt bennünk, ami rossz hatással lehet a párkapcsolatunkra, valamint bármilyen szociális kapcsolatunkra egyaránt. Emellett, ha dühünkben használjuk más személy ellen, az abúzusnak is minősülhet. Így nagyon fontos, hogy mielőtt káromkodunk, gondoljuk végig, kit bánthatunk meg, illetve milyen negatív következményei lehetnek az adott kontextusban a trágár kifejezéseknek!

Hirdetés
FORRÁSFelhasznált irodalom
MEGOSZTÁS
A szerző pszichológus, az Élet & Pszichológia rovat szakújságírója, a Pszichológus Szemmel rovat vezetője. A Károli Gáspár Református Egyetemen szerezte mesterszakos diplomáját klinikai- és egészségpszichológia szakirányon. Jelenleg börtönpszichológusként dolgozik.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ