Hirdetés

Legyen szó koraszülésről, szülőcsatornában maradásról vagy méhlepényleválásról, az orvostudomány fejlődésével ma már rengeteg kritikus állapotban lévő csecsemőt tudnak világra segíteni az orvosok. Igen ám, de nem hívják fel a szülők figyelmét az esetlegesen kialakuló különböző zavarok veszélyeire. Pedig korai fejlesztéssel sok későbbi nehézség orvosolhatóvá válhatna. Romhányi Réka a Wekerle Mozgás Műhely mozgásterapeutája az ELTE Országos Iskolapszichológiai Módszertani Bázis keretén belül tartott előadást a mozgásterápiák fejlesztő hatásáról. Tudósításunk következik.

Hirdetés

Romhányi Réka a Wekerle Mozgásműhely oktatójaként naponta találkozik iskolaéretlen és/vagy mozgásukban elmaradt óvodásokkal, illetve tanulási zavaros iskolás gyermekekkel. Manapság kevés olyan óvodai csoport van, ahol ne lenne egy viselkedészavaros gyerek, és iskolai osztály sincsen tanulási zavarokkal küzdő gyermekek nélkül. Saját bevallása szerint a szakmája iránti mélyebb elköteleződéséhez nagyobbik fia oxigénhiányos születése adta a motivációt. A szakember mozgásterapeuta szemszögből mesélt a különböző zavarokról.

„A mozgás a tanuláshoz vezető legjobb út”

– kezdte előadását Romhányi Réka. Előadásában kilenc különböző mozgásterápiát mutatott be, melyeket a csecsemőkortól kezdve egészen az időskorig lehet alkalmazni. Ezekből válogattunk.

A Katona-módszer

A Katona-módszert prof. Katona Ferenc és csapata dolgozta ki, főként oxigénhiány miatt károsodást szenvedett, koraszülött csecsemők fejlesztésére. A születés után a csecsemőkkel fejlődésneurológiai vizsgálatot hajtanak végre, ahol a csecsemőkori reflexek működését figyelik meg. Eltérés esetén a terapeuták egyénre szabott, otthon végzendő gyakorlatokat állítanak össze a kisbabának. Ezek olyan gyakorlatsorok, amiket a szülők végeztetnek a csecsemővel, ezzel fejlesztik a még éretlen idegrendszert. Elemi mozgásminták (mászás, ülésbe húzódzkodás, ülésbe emelkedés, kúszás stb.) gyakoroltatásával új idegi kapcsolatok épülnek ki az agyban, amelyek átveszik a sérült agyi területek funkcióját. A fejlesztés elkezdése minél hamarabb ajánlatos, hiszen egy jó intelligenciájú gyermek sokáig képes kompenzálni, és a zavarok gyakran csak az ötödik/ hetedik osztály környékén jelennek meg.

A Dévény és a Pfaffenrot-terápia

Sokban hasonlít egymásra ez a két terápia, hiszen mindkettő manuális úton fejleszti az idegrendszert. A módszer kifejlesztése Dévény Anna nevéhez fűződik. A gyógyítás és a fejlesztés ebben a terápiában egyszerre valósul meg.

Az előadó hangsúlyozta, hogy bár Dévény Anna nem javasolta terápiáját más terápiákkal együtt alkalmazva, manapság azonban számos gyógytornász egyetért abban, hogy a TSMT-vel (Tervezett szenzomotoros tréning) kiegészítve még nagyobb fokú fejlődést lehet elérni.

A Dévény terápia masszázs segítségével kezeli az izomhasat.

Ezáltal stimulációt hoz létre az agyban, ami visszakapcsol az izmok felé, segítve a mozgásfejlődést. Ez főként a feszes izomzatú, megkésett vagy éppen túl gyorsan fejlődő babáknak ajánlott. Azoknál a babáknál, akiknél sérült az egyensúlyi rendszer, rendkívül hasznos a két terápia együttes alkalmazása. Hiszen hiába teszi a Dévény-technika izomzatilag rendbe a gyermeket, megfelelő egyensúlyi rendszer hiányában nem fognak elkezdeni fordulni és később kúszni, mászni a csecsemők.

Nagyon fontos, hogy észrevegyük, ha gond van a baba fejlődésével. Minél hamarabb cselekszünk, annál nagyobb esélye lesz a teljes életre, nehézségek nélkül.

Ezzel szemben a Pfaffenrot-terápia, ami csak pár éve jelent meg Magyarországon, az izompólya stimulációjával fejleszt, ennél a technikánál nincsenek kényszerítő helyzetek. Nagyon lágyan kezeli a csecsemőt. Hiszen a gyermek választhatja meg, hogy milyen testhelyzetben kezelje a szakember. Persze ez a terápia is rendkívül kifárasztja a babát, viszont összességében sokkal komfortosabbnak mondható, mint a Dévény-technika. Több mint 100 fogás létezik, akupresszúra, reflexzóna-kezelés, mobilizálás, nyújtás alkalmazása. Itt évente 3-5 alkalommal ismétlődő, 5-10 napos intenzív blokkokat kell elvégeztetni a babákkal, heti rendszerességgel.

Így éri el a terápia, hogy az idegrendszer „pihenhessen”.

Mindkét terápiát a járás elindulásáig szokták alkalmazni ez körülbelül a 15-18. hónapra tehető. Azt, hogy melyik terápia alkalmasabb az a csecsemőtől függ. Lehet a kettőt párhuzamosan alkalmazni és váltani is lehet a terápiákat.

DSZIT/Ayres terápia (dinamikus szenzoros integrációs terápia) 

Az eljárást Jean Ayres amerikai gyermekpszichológus dolgozta ki. Ennél a technikánál is a vesztibuláris rendszer megtámogatása a cél. Viszont ez a terápia a gyermekek spontaneitásra építkezik, nincsenek előre meghatározott feladatsorok. A fejlesztés inkább a játékosságra koncentrál, ezért is ajánlják inkább az óvodáskorúaknak, hiszen iskoláskorban már a nagyobb fokú monotóniatűrést kell a gyermekeknek elsajátítaniuk. A terápiában előszeretettel alkalmaznak különböző hintákat, akadálypályákat, egyensúlyt fejlesztő párnákat, így a gyermekek számára is öröm a terápia. Ez a technika nemcsak az idegrendszeri érésben támogatja meg a gyermekeket, hanem az

önbizalmat is növeli.

Kiváló lehet magatartásproblémás, hiperaktív és tanulási zavarokkal küzdő gyermekek fejlesztésénél.

TSMT terápia (Tervezett szenzomotoros tréning)

Lakatos Katalin fejlesztette ki. Ez a technika nagy- és finommozgások segítségével fejleszti tovább az idegrendszert. Ez már jóval kötöttebb technikának mondható a DSZIT terápiánál, de a feladatokat gyakran mondókákkal kísérik, hogy a szókincs is fejlődhessen, valamint a terápia nagy előnye, hogy a feladatok fokozatosan nehezednek, a gyermek fejlődési ütemének megfelelően. Különböző eszközök segítségét is használja ez a fajta terápia. Ilyen például a nagy labda, kendő vagy a gördeszka, amelyek használata fejleszti az idegrendszert. A mozgásos feladatok elősegítik a koncentrációs képesség és a motoros készségek fejlődését. Fontos megemlíteni, hogy a terápiát állapot- és mozgásvizsgálat előzi meg, melynek során kiderül, hogy a teljesítményproblémák hátterében valóban organikus okok állnak-e. Amennyiben a gyermek fejlesztésre szorul, úgy két csoportba kerülhet.

TSMT I csoportba azok kerülnek, akik a vizsgálat során 50 százaléknál alacsonyabb eredményt értek el. Őket otthoni elvégzendő feladattal látják el (580 feladat közül lehet választani), melyet hetente háromszor-négyszer kell elvégezni. Az otthoni tréning nehézségét azonban az okozza, hogy hároméves kor fölött nehéz tovább alkalmazni, hiszen a gyermekeket emelgetni, forgatnia kell a szülőknek. Ezzel szemben a TSMT II csoportba azok a gyermekek kerülnek, akik a vizsgálat során 50-75 százalékos teljesítményt érnek el. Itt a feladatokat csoportban végzik el a gyermekek.

Láthatjuk tehát, hogy a felsorolt technikák nagyon sokrétűen tudják megtámogatni a gyermekek fejlődését, és egy rendszeres, elég korán elkezdett terápiával megelőzhetőek az esetleges zavarok miatt kialakuló szorongások és kudarcélmények. Az előadó saját bevallása szerint a prevenciót támogatja, és arra buzdít mindenkit, hogy három hónapos kor körül minden csecsemőt érdemes gyógytornász által végzett vizsgálatnak alávetni, az esetleges problémák elkerülése végett. A felsoroltak mellett még rengeteg terápia létezik, így mindenki kedvére válogathat a neki tetszők közül.

Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ