A cikk első részében a téma aktualitásából kifolyólag tekintettük át a politika egyre nagyobb térnyerését a sportban, pontosabban az olimpiák történetében. Tovább folytatva a történelmi kalauzunkat, a bojkott-mozgalmak kialakulásával és elterjedésével, és a különböző állami berendezkedések miatt kialakult konfliktusokkal folytatjuk, valamint megvizsgáljuk, hogyan billentheti a pozitív irányba a diplomáciai helyzeteket a sport.

Bojk-itt, bojk-ott

Ahogy a cikk első részében szó volt róla, az 1936-os berlini olimpia miatt kialakult bojkottok precedenst teremtettek a későbbi mozgalmak számára.

A korábbi játékokon is előfordult már, hogy egy-egy nemzet bojkottálta az eseményt – az I. világháború után az 1920-as antwerpeni olimpián az antanthatalmak bojkottálták a vesztes államok sportrendezvényen való részvételét. Azonban tudatosan, politikailag alkalmazott módszerként a korábban említett eseményt követően terjedt el, s a hidegháború alatt teljesedett ki. A két világrend szembenállása a nemzetközi sportéletet is gyökeresen megváltoztatta. A sport már nemcsak országok és nemzetek vetélkedésének lett a szublimátuma, hanem

a világrendszerek csatározásának is a terepévé vált

(Bakonyi, 2003). 1956-ban Egyiptom, Libanon és Irak tiltakozott a játékoktól való távolmaradásával a Szuezi-csatornához indított francia-brit hadművelet, és az izraeli csapatok Sínai-félszigeti támadása ellen. Hollandia, Spanyolország és Svájc viszont a szovjet csapatok Magyarország elleni intervenciója ellen tüntetett ugyanezen módszerrel.

1956-ban Egyiptom, Libanon és Irak tiltakozott a játékoktól való távolmaradásával a Szuezi-csatornához indított francia-brit hadművelet és az izraeli csapatok Sínai-félszigeti támadása ellen.

Az 1972-es müncheni olimpián palesztin fegyveresek terrortámadást hajtottak végre az olimpiai faluban, amikor az izraeli csapat tizenegy tagját túszul ejtették. Akciójukkal az arab-izraeli konfliktus során izraeli börtönökben fogva tartott palesztin foglyok kiszabadítását akarták elérni. Bár 1973-ban Lord Killanin akkori NOB-elnök kiemelte, hogy „az olimpiai mozgalmat meg kell óvni mindenfajta politikai, vallási vagy faji behatástól”, a politikai törekvések mégis fölülkerekedtek célkitűzésén. Olyannyira, hogy a bojkott-mozgalmak leghírhedtebb példáit a ’80-as évekből említhetjük. A ’80-as moszkvai olimpiát számos ország bojkottálta – köztük az Egyesült Államok, az NSZK és Japán. A revans természetesen nem maradt el, hiszen a ’84-es los angelesi olimpián a keleti blokk majdnem összes állama nem vett részt, „felsőbb utasítás” miatt – így Magyarország sem.

Békítő pingpong meccs

A nemzetközi sport kapcsán sokan reményeket táplálnak az iránt, hogy a sport a nemzetközi megértés és a népek közötti bizalom elősegítőjévé válik. Azonban a sport is egy kétélű fegyver, amely az ellentéteket a felszínre hozhatja, ugyanakkor eszköze is lehet a nemzetek közötti béke biztosításának. Az Olimpiai Charta 1. fejezetében is olvasható, miszerint „az olimpiai mozgalom célja, hogy

hozzájáruljon a jobb és békésebb világ építéséhez”.

A sport fent említett funkcióit vizsgáló új tudományterület a „Sport for Development and Peace”, azaz az SDP. Ma már több ezer program fut világszerte, mely ehhez a témához köthető, ám a terjedése olykor akadályokban ütközik a megvalósítás finanszírozási, humán erőforrással kapcsolatos, lokális nehézségekkel kapcsolatos vagy a menedzsmenthez köthető hiányosságok miatt. Ezek a problémák abból adódhatnak, hogy egy viszonylag fiatal szervezetről van szó, hiszen az SDP csupán 2001 óta létezik intézményesített keretek között. A programhoz egyre több híres sportoló is csatlakozik, mint például Novak Djokovic. Ez nagyban hozzájárul a szervezet munkájának sikerességéhez (Kiss, 2016).

A Forrest Gumpban a sporttörténelemben „pingpong diplomácia” néven elhíresült esemény villan fel egy jelenetben.

A mozivásznon és a tévében is felbukkantak híres jelenetek vagy reklámok formájában a sportdiplomácia híres momentumai. A Coca-Cola például az 1914 karácsonyán játszódó ominózus történettel reklámozta egykor termékét, amikor is az addig egymás ellen küzdő brit és német katonák egy napra leteszik a fegyvert és futballoznak a lövészárkok között. A Forrest Gumpban pedig a sporttörténelemben „pingpong diplomácia” néven elhíresült esemény villan fel egy jelenetben. 1971 áprilisában a politikai színtértől elszigetelten élt Kínai Népköztársaság fogadta az amerikai asztalitenisz-csapatot. Viszonzásképpen a kínai asztalitenisz-csapat tagjai meghívást kaptak az Egyesült Államokba.

Ahogy a kétrészes cikkben olvashattuk, a sportolóknak számtalanszor kell nemcsak magáért a győzelemért, a közönségért és a hazájáért, hanem a politikai tárgyalóasztalok mögül elhangzottakért is küzdenie. Az egyébként sem kevés frusztráció mellett még az aktuális rendszer álláspontja és ideológiája is az ő vállukat terheli versenyhelyzetben. Hogy ez milyen hatással van pontosan a versenyzőkre? Kedvező semmiképp az olvasottak alapján. Azonban biztosat csak a jövő kutatásai után mondhatunk.

 

Felhasznált szakirodalom

Bakonyi T. (2003). Sport és politika (Történeti vázlat). IN Földesiné S. Gy. és Gál A. (Szerk.) Sport és társadalom – Válogatás doktoranduszok írásaiból. Budapest. Budapest Magyar Sporttudományi Társaság.

Földesi, S. Gy., Gál, A., Dóczi, T. (2010). Sportszociológia. Budapest: TF.

Sipos-Onyestyák N. (2016). Sport és politika. IN Sterbenz T. és Géczi G. (Szerk.). Sportmenedzsment. Budapest. Testnevelési Egyetem.

https://www.psychologytoday.com/blog/the-first-impression/201710/why-athletes-should-get-political

https://www.washingtonpost.com/news/the-fix/wp/2014/02/05/machiavelli-meet-the-olympics/?utm_term=.527653eac806

Fókuszban a Z-generáció – Fiatal Sporttudósok IV. Országos Konferenciája

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ