A közeli, intim kapcsolatok életünk több fontos területére vannak hatással, mint azt először gondolnánk. Csupán néhány jelentős példa erre: az élettel való elégedettség vagy az érzelmi jóllétünk megítélése. Még mindig igen sok fiatal számára nehézséget okoz a biztonságos, bensőséges kapcsolatok kialakítása. Mi áll ennek hátterében? Hogyan és mennyiben befolyásolja a kötődési stílusunk kapcsolatainkat? Cikkünkben erre keressük a választ.

Miért meghatározó a kötődés jelensége?

Számos korai elméletalkotó és szakember foglalkozott a kötődés jelenségével, mely idővel egyre előkelőbb helyet foglalt el a pszichológia tudományában. Egyre nagyobb jelentőséggel bír a szülő-gyermek kapcsolat meghatározó szerepe. Hogy hogyan fejlődött a kötődéselmélet, és érte el ma ismert formáját, arról bővebben korábbi cikkünkben olvashattok. Röviden tekintsük mégis át, miért meghatározó további kapcsolatainkra nézve az első és egyben legfontosabb kapcsolatunk, mely az anya vagy gondozó személy és a gyermek között jön létre.

A prenatális (születés előtti) és a csecsemőkori, kisgyermekkori élmények, melyeket szüleink, elsődleges gondozóink részéről tapasztalunk, meghatározó élményekké, alapélményekké válnak. Megtanuljuk általuk többek között, hogy milyenek is vagyunk mi a világ (gondozó) szemén keresztül. Vagyis:

  • Mennyire vagyunk szerethetőek, elfogadhatóak?
  • Hogyan, milyen eszközökkel érhetjük el, amit szeretnénk (képesek vagyunk-e elérni)?
  • Megfelelően reagálnak-e szükségleteinkre (reagálnak-e rá)?
  • Érdemesek vagyunk-e a gondoskodásra?

Ezeket tovább formálja, erősíti a szülői nevelési stílus, így komplex folyamat eredményeképp kialakul bennünk egy, az előbbiekhez illeszkedő kapcsolati működésmód. Egyfajta eszköztár arra, hogyan tudunk kapcsolódni a másikhoz, mit kell tennünk azért, hogy a kapcsolat létre tudjon jönni – és, ami a legfontosabb –, fenn tudjon maradni.

Későbbi kapcsolatainkban – különös tekintettel a párkapcsolatainkra – a megélt tapasztalatok által kialakult mintázatok, a belső munkamodell kiemelt szerepet tölt be. Különböző tapasztalatokkal, emlékekkel, elvárásokkal lépünk bele egy párkapcsolatba, melyek a korai kapcsolatokban gyökereznek. Ez a meghatározó, anya/gondozó-gyermek kapcsolat lesz az összes későbbi kapcsolat alapköve. Ilyenformán jelentős hatással van arra, hogy a fiatalok hogyan tudnak egymással kapcsolatba lépni és maradni. Vessünk erre most egy pillantást. Hogyan is kötődhetünk párunkhoz?

A kapcsolódási képességünk nagymértékben függ a családból hozott mintáktól.
Kapcsolódási képességünk nagymértékben függ a családból hozott mintáktól.

Biztonságos kötődési stílus

Hogyan alakul ki? – A gyermek biztonságos környezetben nő fel, ahol a szülő egyfajta menedéket, biztos hátteret nyújt a világ felfedezéséhez a gyermek számára, segít a nehéz érzések kezelésében, közös feloldásában. Pozitív válaszkészség jellemzi az ezt megteremteni képes szülőt, gyermeke szükségleteire érzékenyen reagál.

Milyen kapcsolatokat alakít ki? – A biztonságosan kötődő fiatal maga is képes támogatást, biztonságot nyújtani partnerének. Képes a közeli, intim kapcsolatok kialakítására, és bár megfelelően tud kapcsolódni, ugyanakkor van az énjének autonóm, független része. Bízik saját magában és partnerében is, képes az elköteleződésre. Pozitív elvárással van a kapcsolat irányában, mivel maga is bővelkedik pozitív, a kapcsolatot szolgáló, építő tulajdonságokban. Jellemzően kevés ilyen kötődési stílusú egyén van, azonban a velük való kapcsolódás, az általuk nyújtott bizalom és biztonság segíthet a korai kapcsolati mintázatok helyenkénti átdolgozásában. Abban az esetben különösen, ha az egyik félre az alábbi kötődési stílusok egyike jellemző. A kapcsolat kialakításában és fenntartásában egyaránt védőfaktorként működik ez a fajta kötődési forma, ez azonban önmagában nem biztosíték a kapcsolat pozitív kimenetelére.

Elkerülő kötődési stílus

Hogyan alakul ki? – Akkor alakul ki, ha a csecsemő szisztematikusan rideg, elutasító, nem támogató szülői reakcióval találkozik. A nehéz érzések nem kerülnek feloldásra. Figyelmen kívül hagyás vagy büntetés sokszor ezek kifejezésének következménye.

Milyen kapcsolatokat alakít ki? – Az ilyen környezetben felnőtt személyt nagyfokú sérülékenység jellemzi. Korán válik önállóvá, partnerétől szintén nagyra értékeli az önállóságot. Nem szeret kiszolgáltatott helyzetben, függő viszonyban lenni. Nehézségekbe ütközik az intim kapcsolatok kialakításában és az elköteleződésben. A kötődési szükségletet elutasítja, ezáltal önállóbbnak tűnhet. Kommunikációs és bizalommal kapcsolatos nehézségei adódnak, így a kapcsolat fenntartása sem könnyű feladat számára. Különösen, mivel igényeit elnyomja, érzelmeit nem vagy csak korlátozottan fejezi ki, távolságtartó. Az elkerülő kötődők hosszú távú kapcsolati kimenete a legrosszabb emiatt. Kevésbé kielégítő, összességében nem jól funkcionáló kapcsolatokat alakítanak ki. Ennek hátterében a nem különösebben adaptív kapcsolati viselkedés, valamint a partnerválasztás áll. Kevésbé egészséges személyiségjegyű egyénekkel létesítenek párkapcsolatot, míg rájuk is elsősorban negatív kapcsolódási minták, féltékenység, kritikusság jellemző. Gyakran választanak szorongó kötődési stílusú partnert, illetve olyat, aki kevéssé támogató és érzelmes. Partnerei elmondása alapján visszahúzódóbbak, több a verbális és fizikai agresszió, a konfliktus a kapcsolatukban, valamint alacsonyabb az intimitás szintje, mint a másik kötődési stílusok esetében.

Szorongó, ambivalens kötődési stílus

Hogyan alakul ki? – A szülő ebben az esetben következetlenül reagál gyermeke állapotaira, szükségleteire, ezáltal kiszámíthatatlanná válik a következménye az adott viselkedésformának, cselekvésnek. Ez a szülői reagálási forma szorongást, dühöt, vigilanciát eredményez.

Milyen kapcsolatokat alakít ki? – A szorongó módon kötődő személyben túlzott kötődési vágy, közelségigény van jelen jóformán állandó jelleggel. Nagyon fontosak számára a pozitív megerősítések, személyes jólléte mások véleményétől, elfogadásától függ. Aggódik, hogy visszautasítják, nem szeretik őt. Extrém mértékű érzelemkifejezés jellemzi, valamint a féltékenység fokozott jelenléte. Kapcsolataiban gyakoriak a konfliktusok, az elégedetlenség. A folyamatos szorongását igyekszik kontrollálni, viselkedése gyakran manipulatív a kapcsolati közelség fenntartása érdekében. Sikeresebb az ilyen típusú kapcsolatok kimenete hosszú távon, mint az elkerülő kötődésű egyének esetében, ugyanakkor nem éri el a biztonságosan kötődő személyek kapcsolati-elégedettségi mértékét. Az ilyen típusú kapcsolatokban alacsonyabb az agresszív megnyilvánulások mértéke, jellemzőbb az önfeltárás és a kommunikatív hozzáállás a konfliktusokhoz.

Miért jó jól kötődni?

A serdülőkori kötődési stílus előre jelzi a későbbi intim kapcsolatok minőségét és természetét. Amit befolyásol a párkapcsolat működésének tekintetében: intimitás és közelség, kommunikáció, düh és ellenséges viselkedés, bizalom. Eltérő kötődési stílusba tartozó személyek esetén a közeli kapcsolatok természete és minősége is igen eltérő lehet. A partnerválasztás nagymértékben befolyásolja az adott kapcsolat kimenetelét, így a bizonytalanul kötődő személyek esetében is beszélhetünk hosszú távon pozitív kapcsolati kimenetelről, ami elsősorban a kapcsolati elégedettségben, valamint a kapcsolaton belüli egyéni fejlődésben nyilvánul meg. Ugyanakkor gyakran a szülői mintához hasonlóan reagáló partnert választunk, ami a minta fenntartásához vezet.

A kötődési stílus tehát, noha kifejezetten stabil, mégis, ha saját stílusunkat, mintáinkat, egyéni jellemzőinket ismerjük, és ennek tekintetében megfelelő partnert választunk, változtathatunk kapcsolati működésünkön, adaptívabbá téve azt. Nagy munka, mégis hosszú távon nagyon megéri, ha tartós, bensőséges, szeretetteljes kapcsolatra vágyunk. Különösen pedig, ha a miértekre és a hogyanokra keressük a választ.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ