Rendszeresen olvasod a Mindsetet? Kíváncsi vagy az elme működésére és a viselkedés törvényszerűségeire? Mélyebben is bele szeretnél merülni az emberi jelenségek titokzatos világába? Önállóan akarod elsajátítani az alapokat? Úgy szeretnéd látni a világot, akárcsak egy vérbeli pszichológus? Nem kell ehhez egyetemet végezned! Bemutatunk helyette egy forradalmi művet, amely minden vágyadat teljesíteni fogja. Ezt garantáljuk!

Mielőtt a dolgok közepébe vágnánk, következzék egy rövid kis teszt, amellyel hamar felmérheted, hogy mennyire ismered jól a pszichológia mai eredményeit. Az alábbi állítások némelyike igaz, némelyike pedig hamis. A te feladatod az, hogy eldöntsd, melyik melyik. A helyes válaszokat és a hozzájuk tartozó magyarázatokat cikkünk végén találod!

  1. Születésünkkor már az összes agysejtünket birtokoljuk.
  2. A legtöbb ember mindössze tíz százalékát használja az agyának.
  3. A mániás depressziót elsősorban tudattalan konfliktusok okozzák.
  4. Legélénkebb álmaink közben testünk ideiglenesen „lebénul”.
  5. Tudatunkon kívül nem léteznek színek. Azok mindössze agyműködésünk termékei.

Lelkünk mélyén mindannyian pszichológusok vagyunk!

A szociálpszichológia egyik legkiemelkedőbb osztrák kutatója szerint az emberek olyanok, akárcsak a naiv tudósok. Egészen pontosan a naiv pszichológusok! Fritz Heider úgy vélte ugyanis, hogy ismereteinktől és képességeinktől függetlenül mindannyiunkat egy elemi, már-már ösztönösnek mondható vágy késztet az emberi agy megértésére. Miért érzünk, gondolkodunk és viselkedünk úgy, ahogy? Miért hajtunk végre néha irracionális cselekedeteket, s miért nem hozunk meg olykor logikus döntéseket? Miért különbözik egyik ember a másiktól? Ezek mind olyan kérdések, amelyek valamennyiünket erősen izgatnak.

Tudományos módszerekkel azonban csak a pszichológusok vizsgálják őket!

Annak ellenére ugyanis, hogy a képzett és a képzetlen tudósok (akik esetünkben a pszichológusok és a laikusok) alapvető érdeklődése az elme és a viselkedés folyamatai iránt közös tőről fakad, egy bizonyos ponton mégis kettéválik. Szenteljünk hát némi időt arra, hogy megértsük: mi a különbség a pszichológiai jelenségek megközelítésének tudományos és hétköznapi formái között!

Tényleg különbözik egymástól az a mód, ahogyan egy pszichológus és egy hétköznapi ember a világra tekint?

A lélektan törzsanyagát és eszköztárát kevésbé ismerő egyénekre (illetve az éppen nem „pszichológus fejjel gondolkodó” szakemberekre) általában az jellemző, hogy:

  • leginkább csak önmaguk megfigyelésére és a saját tapasztalataikra hagyatkoznak,
  • nem végeznek körültekintő és aprólékos megfigyeléseket,
  • egyes esetekből általános következtetéseket vonnak le,
  • megfigyeléseiket hozzáköltésekkel és túlzásokkal teszik színesebbé,
  • véleményük sokszor elfogult, ugyanis érzelmeik befolyásoltsága alatt áll,
  • az őket igazoló bizonyítékokat elfogadják, a cáfoló tényeket ellenben elvetik,
  • fogalmaikat pontatlanul definiálják, emiatt pedig aztán rosszul kommunikálják,
  • „elméleteiket” és „hipotéziseiket” gyakran egyáltalán nem teszik ki mások bírálatának.

A lélektan törzsanyagát és eszköztárát már jól ismerő egyénekre (illetve az éppen „pszichológus fejjel gondolkodó” szakemberekre) ezzel szemben az imént felsoroltak ellentéte jellemző! Hogy érzékeltessük a különbséget, álljon itt egy rövid idézet a kezdő pszichológusok legújabb kézikönyvéből:

„A gyerekek befalták az összes tortát, jégkrémet meg a sütit, az összes cukros ennivalót, aztán kis híján kirúgták a ház falát – elevenítette fel az egyik barátom a nyolcéves lánya szülinapi buliját. Valószínűleg kétkedő arcot vághattam, mert megkérdezte: – Talán nem hiszed? Ti, pszichológusok, nem hisztek a puszta józan észen alapuló megállapításokban, nem igaz? Erre azt feleltem, hogy az úgynevezett józan észen alapuló megállapítás is lehet téves, és felhívtam rá a figyelmét, hogy nem is olyan régen még pont emiatt hittük azt, hogy a Föld lapos. – Talán – vetettem fel – most is tévesen következtetünk, amikor a cukor számlájára írjuk a gyerekek felpörgését. Lehet, hogy csak a buli miatt kerültek akkora eksztázisba. – Tévesen következtetünk? – firtatta a barátom szinte felháborodottan. – Be tudod talán bizonyítani, hogy a cukor nem teszi a gyerekeket hiperaktívvá? – Azt nem – ismertem el. – De a tudományos vizsgálatok nem is így működnek. Azt viszont megtehetem, hogy megtervezek és kivitelezek egy vizsgálatot annak az elképzelésnek a tesztelésére, hogy a cukor felpörgeti a gyerekeket. Aztán meglátjuk, hogy az állításod igaznak bizonyul vagy nem.”

A cukor felpörgeti a gyerekeket! Biztos ez?

Nem vagyok pszichológus, de értek a pszichológiához!

Ez lehetne a hírhedt „börtönkísérletéről” közismertté vált Philip Zimbardo, valamint Vivian McCann és Robert Johnson közös könyvsorozatának mottója. A Pszichológia mindenkinek négy kötete ugyanis azon szakadék áthidalásában segíti olvasóit, amely a lélektan területén a hétköznapi és a tudományos gondolkodásmód között húzódik. A szerzők véleménye szerint ugyanis nemcsak az tesz valakit pszichológussá, hogy az illető mennyire ismeri a szakma fogalmait és érti a kutatók elméleteit. Úgy vélik, hogy ennél sokkal fontosabb az úgynevezett pszichológusi gondolkodásmód elsajátítása és gyakorlatban való alkalmazása.

A három szakember mindezek érdekében nem csak oly módon válogatta össze és fogalmazta meg a pszichológia törzsanyagának klasszikus felfedezéseit és modern vívmányait, hogy az színes és emészthető legyen. Műveikkel arra is ösztönöznek bennünket, hogy izgalmas kérdéseken törjük a fejünket, mindennapos problémákra találjunk magyarázatokat, s hogy mindeközben folyamatosan teszteljük és ellenőrizzük magunkat. Valós történetekkel, otthon is elvégezhető kísérletekkel, gyakorlati tanácsokkal, letisztult definíciókkal és összefoglalókkal, valamint ellenőrző tesztekkel gondoskodnak róla, hogy újonnan megszerzett ismereteink bombabiztosan rögzüljenek és az élet bármely területén előhívhatóak legyenek.

Megtiszteltetéssel és lelkesedéssel ajánljuk tehát Zimbardóék könyveit mindazoknak, akik a génektől kezdve a pszichopatológiákon át, a társadalmi folyamatokig egészében át szeretnék látni végre azt a hatalmas tudástárat, amit ma pszichológiának nevezünk!

Forrás: http://divany.hu/eletem/2017/05/25/philip_zimbardo_hosiesseg_eroszak_eloiteletek_sztereotipia_hosoktere/
Fotó: Eisenberger Ágnes

Az ígért megoldások

  1. Hamis! A kutatók néhány éve felfedezték, hogy agyunk bizonyos területei egész életünk során képesek új neuronokat létrehozni.
  2. Hamis! Agyunknak nemhogy tíz, hanem száz százalékát kihasználjuk a mindennapok során. Komoly rendellenesség lenne, ha mégsem így tennénk.
  3. Hamis! Habár a bipoláris depresszió kialakulásának pszichoszociális okai is vannak, azoknál sokkal fontosabbak a patológiára hajlamosító, genetikai és biokémiai tényezők.
  4. Igaz! Alvás közben az úgynevezett REM-fázisok során (miközben álmodunk) a testünk izomzata úgy elernyed, mint éber állapotában soha. Csak a szemünk mozog vadul.
  5. Igaz! Fizikai világunk valójában színtelen. A különféle dolgok csak különböző hullámhosszú fényeket vernek vissza, amelyeket agyunk bizonyos színekként értelmez.

(Jelen állítások és megoldásaik mind Zimbardóék első kötetéből származnak. Ha további érdekességekre vágysz, olvass tovább!)

 

Felhasznált szakirodalom:

Philip Zimbardo, Robert Johnson és Vivian McCann: Pszichológia ​mindenkinek 1. Agyműködés – Öröklés – Észlelés – Fejlődés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ