Hirdetés

Képzeljünk el egy világot, amelyben egy titokzatos járvány üti fel a fejét, amely csak a nemzőképes férfiakat támadja meg. A betegség rendkívül gyors lefolyású és könnyen terjed, így tizedelni kezdi a férfilakosságot. Következésképpen a nők veszik át a férfiak helyét az élet minden területén. Ők válnak politikai vezetőkké, befolyásos cégtulajdonosokká, katonákká, de még építőmunkásokká is. A betegségre nincs gyógymód. A társadalom fokozatosan átalakul, a nők kezébe kerül a hatalom és a feminizmus teljesen elfajul. Robert Merle Védett férfiak című szatirikus regényében ez a szélsőséges disztópia elevenedik meg. Sas Eszter Krisztina véleménycikke.

Hirdetés

A regény az 1980-as évek hidegháborús Amerikájában játszódik, ahol a politika teljes mértékben a férfiak uralta játszótér. Az encephalitis 16 nevű agyvelőgyulladás felbukkanása azonban megköveteli a hatalmi szerepek újra leosztását. A betegségre nincs magyarázat, egy biztos: a spermatogenezissel mutat összefüggést. Minden nemileg érett férfi veszélyeztetve van. Magyarázatok kereséseként teret nyernek a radikális vallási és politikai nézetek. Női térítők hirdetik, hogy a járvány a férfiak büntetése az évezredek óta fennálló női elnyomás és szexuális kihasználás megtorlásaként. Azok a férfiak, akiket még nem ért el a betegség, elvándorolnak és fosztogató életet kezdenek élni a társadalomtól elzártan. Szélsőséges esetekben kasztrációhoz folyamodnak, ezzel biztosítva a túlélésüket, ám elveszítve presztízsüket és ezzel együtt biológiai funkciójukat.

Az ablacionistáknak nevezett herélt férfiak bár egészségüket és életüket megőrizték, méltóságuk és társadalmi rangjuk megsínylette a drasztikus beavatkozást. A nemzőképes és érintetlen férfiak elkerítve élnek, szigorú ellenőrzés alatt. A regény főszereplője, Dr. Ralph Martinelli elsők között veszi észre a veszélyt, és kutatásokba kezd a betegséggel kapcsolatban. Így kerül a karanténnal körülzárt területre, amelyet Védett zónának neveznek. Míg ő a kerítésen belül vívja küzdelmeit a női irányítással szemben, a külvilágban is radikális változások következnek be.

Női elnyomás helyett férfi elnyomás

A társadalom nagyon gyorsan átalakul, és a nők veszik át az irányítást. A hirtelen kezükbe kerülő hatalom megrészegíti őket. A szisztematikus frusztrációt tárgyaló elméletek (Gurr, 1968; Hunyady, 1998) értelmében kamatostul szeretnék visszaadni a férfiaknak a korábban őket ért sérelmeket. A korábbi elnyomó társadalmi rendszer frusztrációt generált, amely az erőszakos és férfiakat elnyomó politikai berendezkedésben manifesztálódott.

Olyan politikai vezető lép az ország élére, aki férfigyűlöletet hirdet, és csak női tagokból alakít kormányt azzal a jelszóval, hogy

VÉGET KELL VETNI A NŐI ELNYOMÁSNAK!

Végső célja az egész férfi lakosság „kiiktatása”. Titokban olyan kísérleteket végeznek, amelyek azt a célt szolgálják, hogy az emberiség rekonstrukciója férfiak nélkül is végbemenjen.

Kialakul az a nézet, hogy férfinak lenni szégyenletes, a hagyományos szexuális formákat is tiltani kezdik. Minden szexuális tartalmú közeledés bűnnek számít. Olyan szavak használata is tiltott mint a Mr. vagy a Mrs. Minden ártatlan közeledést fallokratának kiáltanak ki, és szexizmus az ítélet. A férfigyűlölet még nagyobb egyenlőtlenséget eredményez. A nők igyekeznek kárpótlást nyerni a korábbi egyenlőtlenséggel szemben. Ám a feminizmus szélsőséges formája nem állítja vissza az egyensúlyt.

Fordított világkép

A változások hatására a nők a férfitársadalomtól tanult viselkedési formákat kezdik el alkalmazni. A rendszer pillanatok alatt omlott össze, így nincs is előttük más séma.

A NŐK KEZDENEK EL FÉRFIKÉNT VISELKEDNI, A FÉRFIAK PEDIG NŐKÉNT.

A nők magukra öltik a korábban férfiaktól elvárt társadalmi szerepkör jellegzetes viselkedéseit. Ilyen az erő, a keménység és olykor az agresszió, valamint a kegyetlenség. A férfiaknak marad a mellékszerep. Érzékenyek lesznek és kifogásolják a nők viselkedését.

A férfiak ebben a társadalomban csak a mellékszerepet tölthetik be.

A férfiak kezdik megérteni, milyen érzés lehet nőként egy szexista társadalomban létezni. Azonban az ellenreakció sokkal szélsőségesebb formában jelentkezik. Ebben a világban a férfiak jelennek meg szexuális tárgyakként. A hirdetésekben az ő meztelen képükkel dobják meg a fogyasztást. Nemzőként használják őket, de

A SPERMÁN KÍVÜL MÁSRA NINCS SZÜKSÉG.

Egy mosoly vagy egy hosszabb pillantás is fallokrata megnyilvánulás. Az építőmunkás nők most a férfiaknak füttyögnek. Természetesen ez minden férfi lelki világát megrázza, azonban fel is nyitja a szemüket: saját bőrükön tapasztalhatják meg, milyen a hátrányos megkülönböztetés és a bántalmazás.

Visszaáll a rend, vagy mégsem?

A regény végén a feministák liberális szárnya kerekedik felül, amelynek célja a radikális feminista vezetés trónfosztásának elősegítése, ám miután ez sikerül, nem áll helyre a korábbi társadalmi berendezkedés. Az erősebbik nem a női marad.

Az új irányzat még kifejezettebb matriarchátust valósít meg, és az anyakultuszt állítja az ideológia középpontjába. Minden hatalmat az anyák vesznek át és „ezzel megint intézményessé válik a férfiak és a nők közti egyenlőtlenség, csak éppen fordítva”, és ez „a nő felszabadításának az ára”.

Fikció vagy valóság?

Napjainkban is megfigyelhetjük, hogy nagyon keskeny a határ az egyenlőségre való törekvés és az újabb egyenlőtlenségbe taszítás között. A férfiak kiiktatásával a társadalomból nem az optimum található meg, hanem újabb radikalizmus. Robert Merle szatirikus műve bár az 1970-es években született, nem is lehetne aktuálisabb. Kiválóan mutatja azt a torz világképet, melyet az eltúlzott ellenreakció generál.

A SZÉLSŐSÉGES FEMINIZMUS NEM HOZHAT EGYENLŐSÉGET A TÁRSADALOMBAN.

Bár az is elképzelhető, hogy nem is akar. Az elnyomás kompenzálására ugyanakkor a fordított elnyomás kitűnő válasz. Ha a világban felborulna a rend, és a nők vennék át a férfiak helyét még néhány évezredig, valószínűleg azt követően lenne érdemes egyenlőségről beszélni. A férfigyűlölet azonban nem lehet megoldás a nemi egyenlőtlenség feloldására. Nőkre és férfiakra egyaránt szükség van a társadalomban, a cél az optimális viszonyulás kialakítása kéne, hogy legyen. Ám lehet hogy, erre még nem érett meg a társadalmunk, ahogyan Merle regényében sem.

•••

A Mindset Pszichológia szerkesztősége sokszínű. Közösségünkben számos vélemény, értékrend és látásmód fér meg egymás mellett. Jelen cikk kizárólag az író álláspontját tükrözi.

Felhasznált szakirodalom:

Gurr, T. (1968). Psychological factors in civil violence. World Politics20(2), 245-278.

Hunyady, Gy. (1998). Történeti és politikai pszichológia. Budapest: Osiris Kiadó.

Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ