Hirdetés

Kérdezzünk meg tíz különböző embert arról, hogy milyen különbségeket vélnek felfedezni irigység és féltékenység között! Valószínűleg tíz különböző választ fogunk kapni. Vajon mit gondolnak a kutatók ezekről a természetes, ám legkevésbé sem szeretett érzelmekről? 

Hirdetés

A kutatók szerint különbség van e kettő érzés között. Irigység esetében valamilyen vágyott dolog/érzés/tapasztalat/társ hiányában vagyunk, melyet más (vagy mások) élvezhetnek, birtokolhatnak. Ezzel ellentétben a féltékenység minden esetben olyasmivel kapcsolatban képződik, melyet már birtokoltunk vagy úgy véljük, miénk volt egyszer. Ez a fajta birtoklásra vonatkozó belső attitűd nem a szó szoros értelmében veendő. Van ugyanis, hogy az egyszer megélt kapcsolódás valaki vagy valami irányában is birtoklási vágyként születik újjá. Ekkor attól kezdünk rettegni, hogy

egy harmadik személy megfoszt bennünket kapcsolódásunk tárgyától.

Ebben a kontextusban tehát az irigység egy „kétemberes” szituációt feltételez, mellyel szemben a féltékenység átélésekor három ember alkotja az értelmezési keretet. Irigység során valamilyen hiányállapotot élünk meg, míg féltékenység érzésekor attól rettegünk, hogy elveszítjük a már megszerzett dolgot vagy személyt.

Ez így egyértelműnek tűnik, mégis miért beszélünk erről két mondatnál többet?

Kijelenthetjük, hogy sok esetben e kettőt összekeverjük akkor, ha hétköznapi helyzetekben hivatkozunk rájuk.

„Irigy voltam arra a lányra, hogy számomra szimpatikus személlyel táncolt”, vagy „Féltékenységet érzek, mert az a srác sokkal jobban néz ki nálam”. Ilyen helyzetekben valójában egymás szinonimájaként alkalmazzuk az irigységet és a féltékenységet, netalántán teljesen felcseréljük értelmüket. A kettő érzés azonban nem csupán eltér egymástól: sok kommunikációs baklövés táptalaját képezhetik párbeszédek során. Ebből kifolyólag sokak számára ismert lehet a jelenség, ha valaki kijelenti féltékenységét, nem állapíthatjuk meg elsőre, hogy irigységről vagy féltékenységről beszél-e. Kizárólag akkor, ha beavat bennünket a konkrét szituációba.

Érzések kéz a kézben járva

A kérdés másik szempontja, hogy általában a tárgyalt érzések kéz a kézben járnak. Ha partnerünk például egy attraktív idegennel társalog, gyakran érezzük magunkat féltékenynek a „beavatkozó személyre”, ám valahol irigykedünk is külsejére (melyet jobbnak ítélhetünk saját adottságaink viszonyában). Mindez azonban a világirodalom szcénájában is megjelenik. Gondoljunk Cassiusra, aki mélységes irigységet él meg Caesar felsőbbrendűségét illetően, vagy a féltékeny Othellora, aki Desdemona hűtlenségére mérhetetlen dühvel és bosszúállással válaszol!

A féltékenység és irigység rendkívüli módon gyengíti az önértékelést.

A kritikusok szerint érdemes néha lekattannunk az Instagramról és a Facebookról is, melyek a legerősebb triggerek hasonló érzelmek átélése során. Fontos azonban szem előtt tartanunk, hogy míg mások életét, pozitívumait és hibáit illetően csupán a felszínt kapargatjuk, önmagunkra komoly hatást gyakorlunk azzal, ha teret engedünk a féltékenység és irigység spiráljának.

Hirdetés
FELHASZNÁLT IRODALOMPsychology Today
MEGOSZTÁS
A szerző viselkedéselemző, a Mindset Pszichológia Élet & Pszichológia rovatának szakújságírója. Jelenleg az ELTE pszichológia mesterképzésen folytatja tanulmányait, emellett Art Directorként tevékenykedik ügynökségeknél és a szaklapnál egyaránt. Szakterületei a kreativitás és a digitális művészetek, továbbá a nemzetközi kapcsolatok pszichológiája, különös tekintettel a terrorizmus hátterére és motivációira.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ