Hirdetés

Mi a „cuki”? Egyéni preferenciáink nem elhanyagolhatóak, azonban felfedezhetőek általános jellegzetességek abban, mit is találunk mi emberek aranyosnak. Evolúciós szempontból a cukiságot meghatározó vonások célja a gondoskodás kiváltása. Lássuk, mitől robban a cukiságbomba!

Hirdetés

Az arcok különleges szerepet töltenek be az észlelésben, erős érzelmi válaszokat indukálnak. Bizonyos arcok, arc-sémák intenzívebb reakciókat váltanak ki. Többek között ide tartozik a baby-face effektus, vagy más szóval bébiséma hatás. Elnevezése Konrad Lorenz etológustól származik. A bébiséma alatt a babaarcra jellemző tulajdonságokat értjük: magas homlok, nagy szemek, pici orr, pici száj, kerek arc. Ha belegondolunk, a bébiséma kifejezés valóban találó: minden kisgyermek arca ezen jellemző vonásokkal írható le. Azonban az állatok kicsinyei is ugyanezen külső jegyekkel bírnak: kerek fej, nagy szemek, pici orr. A bébiséma tehát nem csak az emberi faj sajátossága!

Mindezen vonások ugyanis evolúciósan a gondoskodás kiváltását szolgálják. A babák arca olyan erős érzelmi válaszokat generál, amelyek rögtön megjelennek a viselkedés terén is: például automatikusan mosolyra húzódik a szánk vagy „babanyelven” kezdünk társalogni. Lorenz szerint a minden fajnál megfigyelhető bébiséma funkciója nem más, mint a pozitív érzelmek felszínre hozásával a gondoskodás valószínűsítése, amely a túlélés kulcsa. Lorenz elméletét számtalan viselkedés-kutató megerősítette.

A bébiséma univerzális: az állatok kicsinyei ugyanazon jellegzetes vonásokat mutatják, mint az emberi gyermekek, a gondoskodás kiváltása számukra is evolúciós cél. Azonban számtalan állat felnőtt korára is megőrzi a bébisémát – így pozitív hatást gyakorolván az emberekre.

Miesler, Helmut & Andreas (2011) tanulmányában megjelenik, hogy egy kísérlet során kimutatták, a kisgyermekeken megfigyelhető bébi-séma vonások megjelenése pozitívan korrelált azzal, mennyire észlelték az adott gyerekeket cukinak a vizsgálatban résztvevők. A cukiság és a gondoskodás érzelmi válasza között úgy tűnik, megfigyelhető némi kapcsolat. Továbbá neuropszichológiai kutatásokból kiderült, hogy babaarcokra adott válasz során az agy jutalomért felelős területei erősebb aktivációt mutatnak. A cuki állatos és babás videók megnézése tehát valóban jutalmazó számunkra – nehéz is abbahagyni.

Nemi különbségek 

Glocker és munkatársai (2009) kutatása során némi eltérés volt megfigyelhető a férfiak és nők babaarcokra adott reakcióiban. Úgy tűnik a bébiséma erősebb gondozói motivációt vált ki nők esetében, azonban a „cukiságméter” terén nem volt különbség a férfiak és a nők között: nem jelent meg számottevő eltérés abban, mit találnak a két nem képviselői aranyosnak. A bébiséma tehát egyaránt befolyásolhatja mind a két nem érzékelését. Az erősebb gondozói motiváció is érthető nők esetében az evolúció szempontjából, általában ugyanis a nők (anyák) számítanak az elsődleges gondozóknak – az állatvilágban különösen, a bébiséma pedig univerzálisnak tekinthető.

A bébiséma és a mindennapok

A baby-face effektus nem csak a kisgyermekek vagy kisállatok jellemzője. Említettük megjelenését az állatvilágban, azonban mesterségesen is előidézhető. Figyeljük meg a plüss állatok kialakítását, a gyerekjátékokat, de számtalan rajzfilmfigurán is felfedezhető a bébiséma! A cél közvetett módon a pozitív érzelmek kiváltása. A kisállatokhoz való vonzódás egyik eleme is a bébisémára adott reakció. Amit aranyosnak/cukinak találunk, az az agy jutalmazó központját ingerli, így okozván nekünk kellemes élményt. Különösen érdekes, hogy az ideálisnak tartott női arc is hordoz a bébisémára emlékeztető jellegzetességeket. A pici orr, magas homlok szebb arc benyomását kelti, a szebb pedig sémák terén néha valóban jobbnak is tűnik (ez a holdudvarhatás jelensége). A bébiséma tehát olyan komplex jelenség, amely a gondoskodás kiváltásán túl talán a fiatalságot is sugározza, amely evolúciós gondolkodással élve a túlélés egyik garanciája. A túlélés pedig a hajtóerő maga.

Felhasznált irodalom:

Miesler, L. M., Helmut, L. L., Hermann, A. H. (2011). Isn’t It Cute: An Evolutionary Perspective of Baby-Schema Effects in Visual Product Designs. International Journal of design, 5(3).

Glocker, L. M., Langleben, D. D., Ruparel, KLoughead, J. W. Gur, R. C. & Sachser N. (2009). Baby Schema in Infant Faces Induces Cuteness Perception and Motivation for Caretaking in Adults. Ethology, 115(3), 257-263.

Sanefuji, W. & Ohgami, H. (2007). Development of preference for baby faces across species in humans (Homo sapiens). Journal of Ethology, 25(3) 249-254.

Hirdetés
MEGOSZTÁS
A szerző viselkedéselemző, jelenleg az ELTE PPK mesterképzésének hallgatója, klinikai és egészségpszichológia szakirányon.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ