Hirdetés

„Egy férfit látok… Igen, egy idősebb férfit az életéből! Valakit, aki nagyon szeretné, hogy tudja: bár sok nézeteltérés volt önök között, ő mindvégig szerette önt” – mondja a látó az ügyfelének. De vajon őszintén beszél-e? Képes lehet bárki is közvetíteni a halottak üzenetét? Na és a jövőbelátás? Miként láthat valaki olyan eseményeket, amik még meg sem történtek? Vajon a tudomány képtelen csak megérteni az efféle „természetfeletti erőket” vagy tényleg kétségbe vonhatjuk a létezésüket?

Hirdetés

A parapszichológia a lélektan egyik legkülönlegesebb ága, mivel az az úgynevezett paranormális jelenségekkel foglalkozik. Vizsgálatainak tárgykörébe elsősorban olyan „misztikus képességek” tartoznak, amelyekkel bizonyos személyek a saját bevallásuk szerint rendelkeznek. Ilyen, mindeddig megmagyarázhatatlannak bizonyult parajelenség például a clairvoyance (a tisztánlátás), a prekogníció (a jövőbelátás), a telepátia (a gondolatátvitel) vagy a pszichokinézis (a tárgyak mozgatása az elme erejével).

Az efféle képességek létezését mindenféle bizonyíték nélkül természetesen a parapszichológia tárgya sem fogadja el – arra kíváncsi inkább, hogy azok kiállják-e a tudományosság próbáját. Az említett diszciplína tehát az emberi élet azon területét igyekszik a természettudományos vizsgálódás körébe apránként bevonni, amelyet a kutatók mindeddig hevesen elutasítottak. A parapszichológia éppen ezért a paranormális jelenségek kutatására is ugyanazokat a jól kontrollált, laboratóriumi körülményeket és módszereket használja, amelyeket a lélektan többi ágazata is alkalmaz.

Léteznek-e természetfeletti erők?

Dióhéjban: nem tudjuk biztosan, de az eddig kapott eredmények nem túl biztatóak. Az említett anomáliákkal foglalkozó vizsgálatok általános forgatókönyve ugyanis az, hogy néhány kutató váratlanul talál pár statisztikailag erős bizonyítékot, amelyet aztán a többi szakemberek tüzetesebben is megvizsgál, később pedig sikeresen megcáfol. A jövőbelátás képessége kapcsán például Daryl Bem különösen pozitív adatokról számolt be 2011-ben, amiket azonban más kutatók végül módszertani műtermékeknek nyilvánítottak. A Bem által idézett kísérletek eredményeit ugyanis egyetlen újabb kutatás sem tudta megismételni. Ez a fordulat persze korántsem ritka:

a paranormális jelenségeket eddig még nem sikerült megbízhatóan alátámasztani!

De akkor mégis hogyan virágozhat a jósok és a szellemidézők üzleti világa? Miben rejlik a titkuk, ha nem csodálatos képességeikben? Nos, úgy tűnik, hogy az efféle emberek valóban különleges tehetséggel vannak megáldva, csakhogy az korántsem tűnik megmagyarázhatatlannak. Akik láttak már egy-két részt A mentalista című tévésorozatból, azok nagyon jól tudják, hogy némi odafigyelés és logika segítségével meglepően sok információ szerezhető be másokról, néhány további trükkel pedig még ennél is több dolog hitethető el velük magunkról. Hogyan működnek az efféle technikák? Járjunk utánuk!

Láss a látók fejébe!

A bűvészek és a mentalisták többsége nem állítja, hogy bármiféle természetfeletti erő birtokában lenne. Sokuk őszintén bevallja, hogy előadóművészként csak bizonyos pszichológiai trükköket használ annak érdekében, hogy közönségét szórakoztassa. Elmondásuk szerint az emberek elkápráztatásához nekik nem földöntúli hatalomra, hanem az emberi természet és az úgynevezett „cold reading” technika ismeretére van csupán szükségük. Hogy mi az a „cold reading”? Nos, ezt az ügyes kis praktikát Ian Rowland brit illuzionista a The Full Facts Book of Cold Reading című könyvében részletesebben is ismerteti.

Semmi más, csak tükrök és füst?

A „cold reading” vagy „hideg olvasás” lényege, hogy annak gyakorlott használója tulajdonképpen mindenféle előismeret nélkül, akár pillanatok alatt képes számtalan információt leolvasni aktuális beszélgetőpartneréről – pusztán annak megjelenéséből, testbeszédéből, beszédstílusából, neméből, életkorából, etnikumából, ruházatából, esetleg hajviseletéből. Ennek köszönhetően tudnak a különféle mentalisták, illuzionisták, jövendőmondók, halottlátók és médiumok meglepően részletes benyomásokat szerezni másokról – azt a látszatot keltve mindezzel, mintha csodás képességeik lennének.

A gyakorlott „cold readerek” általában nagy valószínűségű találgatásokba bocsátkoznak csupán, s közben szüntelenül keresnek minden apró visszajelzést annak kapcsán, hogy vajon a jó irányba kezdtek-e el tapogatózni. Mindezek tekintetében aztán vagy felerősítik és kihangsúlyozzák az alanyuk által (többnyire tudattalanul) jóváhagyott megállapításokat, vagy pedig észrevétlenül témát váltanak, ha úgy tűnik, hogy téves nyomon járnak. A sikeres „cold reading” legfontosabb eleme tehát mindig a naiv ügyfél, aki ösztönösen igyekszik értelmezni a látó többértelmű kijelentéseit, akaratán kívül vezetve rá ezzel a „cold readert” a helyes válaszra. Az efféle szeánszok lényege tehát az, hogy

az alany jelentéssel töltse fel a „látó” által megsejtett feltételezéseket.

A misztikusok hollywoodi forgatókönyve

Egy jól kivitelezett „cold reading” ülés a különböző kellékek és kiegészítők hatásos elrendezésével veszi kezdetét. Ilyenek például a különféle gyertyák, füstölők, szimbólumok, tarotkártyák, rúnakövek, kristálygömbök és minden egyéb eszköz, amellyel valamiféle titokzatos, földöntúli hatás érhető el. Ez a sok kis apróság már csak azért is lényeges, mert az álaluk kialakított környezet a „mindentudó látó” és a „tudatlan ügyfél” szerepeinek felvételére kényszeríti a jelenlévőket, amelyekre aztán a „reader” később igen hatásos jeleneteket építhet.

Egészen meglepő, hogy mennyit számít néhány apró kellék és óvatosan elejtett mondat.

Egy efféle szeánsz általában annak leszögezésével kezdődik, hogy a „reader” ereje valamiféle misztikus, az emberi értelmet meghaladó forrásból ered: „Én egy felsőbb hatalomnak engedelmeskedem. Egyszerűen csak a jelekből olvasok. Magam sem tudom, hogy hogyan működik ez pontosan. Már gyermekkorom óta ilyen vagyok”. Ezáltal mintegy kimenti magát az esetleges tévedések és szükséges magyarázatok terhe alól. Mielőtt azonban a „reader” ténylegesen is nekilátna az ülésnek, előbb még együttműködésre bírja partnerét valami ilyesmivel: „Az általam látott jelek többnyire eléggé homályosak… de ha készen áll segíteni nekem, akkor együtt feltárhatjuk a titkokat.”.

Miután az alany belement az együttműködésbe, a „reader” első körben még óvatosabb és általánosabb megállapításokkal kezd, hogy apránként mérje fel a terepet. Például: „Van egy tároló valahol a házában, ami telis-tele van fényképekkel.”, „Gyermekkorában volt egy vízzel kapcsolatos balesete.”, „Ön ugyan kedves és megértő ember, de most valaki visszaél a bizalmával. Haragot érzek.”. Ezekre a gyakran érzelmileg is felkavaró kijelentésekre az alany egyszer csak olyan visszajelzést ad (akár tudatosan, verbálisan, akár tudattalanul, nonverbálisan), amelyen a „reader” szépen elindulhat és lassan továbbhaladhat – egyre hatásosabb illúziókat építve ezáltal kettejük köré.

Úgy tűnhet azonban, mintha ezek a tények a látótól, s nem az alanytól származnának!

Becsapás vagy inkább önbecsapás?

A hivatásos csalók a „cold reading” által szerzett információkat gyakran titkon szerzett tudással egészítik ki. Ez az úgynevezett „hot reading” vagy „forró olvasás”, amelynek lényege, hogy a látó nem ülés közben, hanem annál jóval előbb, egy kis nyomozás segítségével szerzi meg a legszükségesebb információkat. Amikor telefonon keresik fel a „readereket”, azok sokszor direkt arra kérik jövőbeli ügyfeleiket, hogy semmiféle plusz információt ne áruljanak el magukról. Mindez azt a benyomást kelti ugyanis, hogy a későbbi szeánsz valós lesz. Valójában azonban az ügyfelek nevének és/vagy telefonszámának ismeretében rengeteg fontos adat kideríthető róluk egy kis utánajárás fejében.

Egynémely jövendőmondó és halottlátó természetesen még mindezek ellenére sem nevezhető csalónak. Legalábbis nem szándékos szélhámosnak. Sok spiritiszta egyáltalán nincs tisztában azzal, hogy amit csinál, az nem mágia, hanem pszichológia csupán. Számos „cold reader” eredendően jó megfigyelési és befolyásolási képességgel rendelkezik ugyanis, amelyet az egyes ülések által aztán egészen odáig fejleszthet, hogy még saját maga is elhiszi, hogy valamiféle rendkívüli erővel bír. Ezt a jelenséget „a természetfeletti csábításának” nevezik. Elítélhetők-e emiatt az efféle emberek? Aligha. Azért viszont már igen, ha tudatosan használnak ki másokat, és húznak anyagi hasznot belőlük.

 

Felhasznált szakirodalom:

Bem, D. J. (2011). Feeling the future: experimental evidence for anomalous retroactive influences on cognition and affect. Journal of personality and social psychology, 100(3), 407.

Rowland, I. (2002). The full facts book of cold reading. London: Ian Rowland Limited.

Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ