A tehetség azonosítása a sportvilág egyik legnagyobb és legjövedelmezőbb tevékenysége. Szüntelenül keresik az új Cristiano Ronaldot, ha a kosárlabdára gondolunk, akkor a következő LeBron James-t, vagy a futás Mo Farah-ját. Az utóbbi években ez a folyamat a fő ágazata lett a legnevesebb kluboknak és a független ügynököknek is – a véletlenszerű tehetségfejlesztést pedig egy módszeresebb megközelítés váltotta fel. Azonban a bizonyítékok még így is számos kérdést vetnek fel – vajon a jó eszközökkel próbáljuk meg azonosítani a tehetséges sportolókat?

Ahogy korábbi cikkünkben olvashatjuk, a tehetség legáltalánosabb jelentését talán az angolszász nyelvterületen használt „talent” szó eredete mutatja. A talent szó a Közel-Keleten használatos pénznemből származik a talentumból. Ehhez kapcsolódik Máté evangéliumából az idézet, mely szerint „Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak egyet, kinek-kinek képességei szerint…”. Ha összekapcsoljuk a kettőt, jól látszik

a tehetség adottság jellege,

tehát olyan nem megszerezhető tudás, amivel nem mindenki rendelkezik.

Számos tehetségazonosító folyamat elfogult. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a hivatásos és szakképzett személyek nagyobb valószínűséggel választják ki a megfelelő játékosokat – de ez sajnos nem így van. Malcolm Gladwell, angol születésű kanadai újságíró, Kivételesek című könyvében kifejti, hogy ezek a folyamatok vajon miért csúsznak félre. Bebizonyítja, hogy a siker története valójában teljesen más, és ha szeretnénk megérteni, hogy egy ember, legyen az akár ügyvéd, tanuló vagy sportoló, miért fut be, akkor sokkal alaposabban szemügyre kell vennünk a körülményeit.

Jó példa erre, hogy állítása szerint a National Hockey League-ben (NHL), melyben 31 észak-amerikai csapat szerepel, és a világ vezető, legnagyobb jégkorong ligájának tartják, a játékosok nagyobb része az év első negyedében születetett. Ez a tendencia figyelhető meg az európai labdarúgásban és az amerikai baseballban is. Gladwell állítását tudományos kutatások is bizonyítják. Az európai ifjúsági labdarúgók (15-18 évesek) mindössze 9 százaléka az év utolsó négy hónapjában, 43 százaléka az év első négy hónapjában született.

De milyen stratégiák figyelhetők meg a sport üzleti területén?

Gyakori hibának tekinthető, hogy egy fizikailag fejlettebb serdülőt választanak ki, egy gyengébb, még fiatalabb korban lévő sportolóval szemben. A fejlettséget és a fizikai megjelenést sokszor a tehetség megnyilvánulásának tekintik, így ennek és a megfelelő sportoló megtalálásának nyomása miatt inkább rájuk esik a választás. Az azonosítás azonban több, mint fizikai méret és tesztoszteronszint különbsége, amely hozzájárul ahhoz, ki fut gyorsabban, ugrik magasabbra, üt nagyobbat vagy passzol hosszabbat. Olyan megközelítésre lenne szükség, amely fókuszában a tehetség és a sportolói potenciál áll.

Egy norvég tanulmányban 18 aranyérmes sportolót hasonlítottak össze kevésbé sikeres sportolókkal. Az eredmény azt mutatja, hogy a bajnokok a specializációjuk előtt számos különböző sportágat próbáltak ki, illetve egy másik sportágban is hosszabb ideig versenyeztek.

A Német Tenisz Szövetség Wolfgang Schneider pszichológust kérte fel a kiválasztás folyamatában való részvételre. A programban résztvevőket a tenisz-specifikus és általános atlétikai készségei alapján mérték fel, és arra jutottak, hogy a jobb általános készségekkel rendelkezők nagyobb valószínűséggel sajátítják el a sportágspecifikus készségeket.

Az általános készségek felmérése kimondottan fontos a későbbi sikerek szempontjából.

Ez az eredmény általánosságban is igaz lehet a legtöbb sportágra, így tehát minél jobb és magasabb szintű általános készségekkel rendelkezik valaki, annál fogékonyabb lesz a sportspecifikus készségek megtanulására. Wolfgang Schneider tehát azt ajánlja, hogy a tehetségprogramok, a klubok és az edzők ne csak az adott sportág szűk mozgásanyagára koncentráljanak, hanem a mozgásformák széles skálájával dolgozzanak.

Mire lehet még szükség?

A tehetség egy másik esszenciális összetevője nem más, mint a reziliencia, amely a nehéz körülményekkel való megbirkózás képessége, ellenállási, alkalmazkodási készség.
Ahhoz, hogy a fizikai felkészültséget megalapozó edzésmennyiséget, a szembejövő akadályokat, csalódásokat, sérüléseket és visszaeséseket kibírja a sportoló, nemcsak erős motivációra és kitartásra van szüksége, de reziliensnek is kell lennie. Ezek mind olyan események, amelyekkel így vagy úgy, de a sportoló találkozik az útján – ezért fontos, hogy konstruktívan és a fejlődésére előnyösen hatva birkózzon meg velük, hiszen ebből származhat az igazi különbség sportoló és sztár sportoló között.

Vajon a tehetség ténylegesen mérhető konstruktum, vagy a tehetséget jelentő X- faktor egyszer csak megjelenik a sikerhez vezető úton?

Erre a kérdésre nehéz válaszolni, számos egymásnak ellentmondó elmélet és kutatás jelent meg a témában. Amit biztosan tudunk, hogy a motiváció, a feladathoz való szigorú ragaszkodás, az edzések élvezete és az edzhetőség elengedhetetlen a sikerhez.

Jim Harbaugh, a San Francisco 49ers amerikai futballcsapat edzőjének sajátos technikája van a kiválasztásban: labdaelkapós játékot játszik az újoncokkal. Nem azért, hogy a technikájukat felmérje, hanem azért,

mert a reakciójukra kíváncsi,

ha rossz labdát dob nekik. Egy kicsit hosszút, túl alacsony vagy magas labdát. Vajon hogyan reagálnak majd rá? Agresszívan, konfrontációval, vagy éppen ennek hatására fognak még jobban próbálkozni? Figyel az edzői utasításokra, esetleg fut majd a labda után?

Nemcsak a technika és a fizikai kiválóság, hanem a reziliencia, a motiváció és határozottság is épp ugyanolyan kulcsfontosságú az elit sportsikerek eléréshez, így a kiválasztás folyamatában célszerű ezek ötvözetét használni.

MEGOSZTÁS
A szerző viselkedéselemző, a Mindset Sportpszichológia rovatának szakújságírója. Jelenleg az ELTE klinikai- és egészségpszichológiai mesterképzésének hallgatója, a Ferencvárosi Torna Club Szinkronúszó szakosztályának edzője.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ