A női foci elmaradott helyzete az utánpótlás szintjén indul, hiszen mindössze tizenhárom éves kortól választják külön a lányokat a fiúktól. Azonban van egy újító példa is, nevezetesen a Mészöly Focisuli, akik augusztusban egyedülálló módon U8-as csapatot indítottak, tele lelkes kislányokkal. Ellátogattunk egy-egy edzésükre és meccsükre, megnéztük, hogyan zajlik profi körülmények között a felkészítés. A csapat edzőjét, a 4Trainerz SE alapítóját, Szoliva Zsoltot, egyik hatéves játékosát és az ő szüleit kérdeztük. Hogyan reagál a társadalom, a családi környezet arra, hogy egy kislány focizik? Milyen pozitív és negatív oldalai vannak a fiúk és a lányok elkülönített képzésének? Edzőként vajon mi lehet a cél ezzel, és milyen nehézségekkel jár? Interjúnk.

Nóri 6 éves, közel másfél éve az óvodában kezdte a focit. Azóta iskolás lett és csatlakozhatott a Mészöly Focisuli U8-as kiemelt lánycsapatához. Megtudtuk többek között, hogy a fociedzést jobban szereti, mint az iskolát, illetve, hogy nagy kedvence edzője, Zsolti bácsi.

Milyen volt a mai edzés?

Nagyon jó!

Mi tetszett benne a legjobban?

Az elején, a bemelegítésnél az a kezes játék. Az a kedvenc részem mindig.

Az tényleg nagyon izgalmas volt. Arra emlékszel, hogy miért kezdtél el focizni?

Az oviban, azért mert jó, és sok barátom járt edzésre.

Miért szeretsz focizni, fociedzésre járni?

Mert játszunk.

Van olyan, amit annyira nem szeretsz?

Nincs.

Van-e a családodban olyan, aki focizik vagy focizott korábban?

Én focizok a családból. Meg az Adrienn (Oláh Adrienn, MTK női csapat – szerk.).

Szoktál az edzéseken kívül is focizni?

Igen, otthon meg a parkban apával.

Voltál már focimeccsen?

Igen, Adrienn játszott, neki szurkoltam.

Vannak barátaid a focicsapatból? Szoktatok közös programokat csinálni?

Igen, mindenki az. A Léna (egyik csapattársa – szerk.) már aludt egyszer nálunk.

A lányok 2017 augusztusában kezdték meg a közös munkát, ami az ő esetükben inkább még játék.

Nóri szülei, Tóth Tímea és Bodor Szabolcs, együtt fejtették ki kérdéseinkre a választ, kiegészítették egymás gondolatait, nagy az egyetértés a családban. A belvárosból való elköltözés után is fontos szempont volt számukra, hogy kislányukat, az általa annyira kedvelt Zsolti bácsis fociedzésekre vigyék.

Hogyan kezdett el a kislányuk focizni?

Másfél évvel ezelőtt az óvodában. Zsolti bácsi jött bemutató edzést tartani, amire mi nem mentünk el. Azonban pár héttel később mondta Nóri, hogy szeretne fociedzésre járni, valószínűleg megtetszett neki a társak elmondásai alapján. Ekkor elmentünk, megnéztük miről van szó, egyből megtetszett, hogy játékosak és pörgősek a foglalkozások. Az első edzést követően este odajött hozzánk, hogy „apa, anya szeretnék focira járni”. Egymásra néztünk, meglepődtünk, de örültünk. Tudtuk, hogy valamit kell sportolnia, örültünk, hogy az oviban van ilyen lehetőség. Ezután a sportágválasztó már nem is volt opció. Bár minden máshogy alakult volna, ha Zsolti bácsi nem jön az oviba. Azóta ő a minden.

Ha jól értem, akkor ez egy közös, családi döntés volt.

Igen, mondhatjuk, mert mindent megbeszéltünk egymás között és Nórival is.

Mi volt az elsődleges szempont a sportágválasztásnál?

A mozgás maga, illetve, hogy valamilyen labdás jellegű foglalkozás legyen. A focit Zsolti bácsi kedveltette meg velünk. Mondhatjuk, hogy ha foci, akkor Zsolti bácsi. Kialakult egy olyan csapat és közösség, amit már nem adnánk fel. Ameddig kedve van ehhez Nórinak, addig mi támogatjuk benne. Szerencsére a tanulás is jól megy neki, és össze tudjuk illeszteni a kettőt.

Mit gondolnak, mit ad az a kislányuk számára, hogy focizik?

Egyszer volt, hogy Nóri büntetésben volt, nem mehetett focira, mivel otthon hagyta a matekkönyvét és délután be kellett pótolni mindent, sőt a házit is meg kellett csinálnia másnapra. Tehát ezzel szabályozni tudjuk, motiválni arra, hogy rendszeretőbb legyen és jobban figyeljen a dolgaira. Emellett

a közösség, a sport jó hatással van minden gyerekre,

illetve nagyon mozgásfejlesztő jellegűek az edzések. Továbbá az is nagyon pozitív, hogy ennyi idősen már egyesületben játszik. Heti kétszer jár edzésre, ezáltal le tudja vezetni az energiáit. Néptáncol is, de a foci egy sokkal kötetlenebb mozgásforma, ami nagyobb élvezetet ad számára. Az iskola elég fárasztó – az edzésen kikapcsol, leenged, aktív pihenését tölti.

Profi szinten gondolkodtak már a fociról, vagy egyelőre még hobbiként tekintenek rá?

A hobbinál mindenképp több, azonban profi szintnek se mondanánk. Vékony a mezsgye, hogy mikor csap át teljes embert igénylő játékká.

Hogyan látják, megterhelő lehet ez a kislányuk számára?

Mi örülünk annak, hogy ez nem teher Nóri számára, ennyi idősen semmiképp sem lenne jó. Benne megvan még az az élmény, hogy játszhat. Nekünk egyszer sem kellett húznunk-vonnunk, hogy menjünk focira, inkább ő teszi ezt velünk. Edzésnapokon reggel az első néhány mondatában benne van az örömteli várakozás a délutáni edzés kapcsán.

A családtagok, a család barátai mit szólnak ahhoz, amikor meghallják, hogy Nóri focizik?

T.T.: Petneházán nőttem fel, ott a focinak nagy közösségszervező szerepe van. A gyerekek lemennek a focipályára és együtt játszanak, a lányok is. Nálunk van a családban női focista, így ez mondhatni természetes.

B.Sz.: Sokan alapból azt furcsának találják, hogy valaki 4-5 évesen fociedzésre viszi a gyerekét. Tehát, hogy lányként, ennyi idősen fociedzésre jár Nóri az sokak számára fura. Ritka dolog, néha még mi is mosolygunk rajta, de elfogadják ezt.

Van tervük a jövőre nézve a focival kapcsolatban?

Neki tervei még nincsenek ezzel kapcsolatban, mi mondjuk neki, hogy ebből akár több is lehet, de valószínűleg még nem érti ezt teljes mértékben. Adriennt látva már valamit kapizsgál. Voltunk őt megnézni egy meccsen és hatalmas élmény volt Nóri számára nézni a nagyokat. Edzésre is lejöttek már felnőtt MTK-s női játékosok, tehát láthatják valamennyire, hogy miről szól ez. Azonban nem biztos, hogy ezt felfogják, kivéve, ha a szülő erőlteti ezt a gondolatot. Az évek során eldől, hogy ez mennyire profi vagy hobbi.

Örülünk, hogy mi vagyunk az első kislány focicsapat.

Ha már itt tartunk, mit szólnak ahhoz, hogy fiúk ellen játszanak?

T.T.: Én kicsit örülök is neki, mert a fiúk kicsit máshogy játszanak, illetve sokszor gyorsabbak is, szerintem ez rendkívül fejlesztő hatású.

B.Sz.: Igen, ezzel én is egyetértek. A felnőtt férfi és női focimeccseken is szembetűnik, hogy a lányok kicsit másként játszanak. A fiúk inkább el akarják pusztítani az ellenfelet és mennek előre folyamatosan. Az eddigiek alapján azt tapasztaltuk, hogy a lányok óvatosabbak és néha meg is szeppennek.

T.T.: Szerintem ez felfogás kérdése. Én úgy látom, hogy a lányok sokkal megfontoltabbak, jobban kivárják a helyzetet, míg a fiúk hirtelenebbek, egyenesen mennek előre a kapu felé. Illetve az is érdekes, hogy a fiúk szinte csak a győzelemnek tudnak örülni, míg a lányoknak az is nagy örömöt okoz, ha rúgnak egy-két gólt.

Hogyan viszonyulnak a vereséghez?

Nem bántja őket annyira, nem veszik véresen komolyan, de azért szomorkásan megjegyzik, hogy kár, hogy nem nyertek. Nórit inkább az keseríti el, ha ő nem játszik jól, ha önmagához képest nem úgy produkál, ahogy szeretne. Ha vannak ügyes és emlékezetesebb mozdulatai, akkor nem bánkódik. Amennyiben nem emlékszik ilyenre, akkor vigasztalásképp mondunk neki olyanokat, amelyekre mi emlékszünk.

Az edzéseken kívül focizik, van igénye arra, hogy labdás vagy bármilyen más jellegű mozgást végezzen?

Teljes mértékben, bár a hétköznapokon sokszor már nagyon fáradtan ér haza, kimeríti mentálisan az iskola. De például a múlt hétvégén leszúrtunk pár botot a kertben és úgy fociztunk, amit hihetetlen mód élvezett. Ekkor jött az ötlet, hogy karácsonyra focikaput és bójákat kap ajándékba.

Mit gondolnak, előfordulhat, hogy Nóri pár év múlva úgy dönt, hogy őt inkább egy másik sportág érdekli?

Egyelőre ez nincs képben, és amíg lelkesen jár edzésre, addig mi mellette leszünk. Ha kicsit kedvét veszti, akkor próbálunk neki segíteni, de nem egyből a sportágváltást fogjuk tanácsolni.

Számunkra mindegy mit csinál, csak élvezze.

Ha ez megvan, akkor mi támogatni fogjuk.

Milyennek látják a fociedzőt, milyen a kapcsolat vele?

Mindnyájunknak nagyon jó vele a kapcsolata. Nóri oda meg vissza van érte. Nekünk mindig kikéri a véleményünket meccs után, e-mailben, telefonon és személyesen egyaránt folyamatos a kapcsolattartás. Ez nagyon motiváló mindenki számára. Az első nyílt edzésen nagyon meglepő volt, hogy úgy tart edzést, mintha nagyokkal dolgozna, betartatja a szabályokat és figyel a rendre. Még mindig furcsa ez kicsit, de nagyon pozitív, hogy ennyire

partnerként tekint a gyerekekre,

ezáltal ők is felnéznek rá. Ha megkérnénk, hogy beszéljen Nórival, mert nem viselkedik jól az iskolában, akkor lehet, hogy előbb hallgatna rá, mint ránk. Illetve egy költözés miatt szóba jött, hogy esetleg másik focisuliba vigyük Nórit, azonban Zsolti bácsinak nem tudtunk nemet mondani.

Mi magunk is megtapasztalhattuk milyen a hangulat a pörgős, játékos, szakmailag összetett edzéseken.

Szoliva Zsolt hét éve dolgozik edzőként, folyamatosan képzi magát e téren, két éve saját klubot alapított, sajátos filozófiával. Idén augusztustól pedig a Mészöly Focisuli U8-as lány csapatának edzője. Vitathatatlan, hogy megérdemelt számára ez a szerep, hiszen a kislányok és a szüleik egyaránt kedvelik, lelkesednek az edzésekért. Emellett csillapíthatatlan elánnal olvassa a női focis szakirodalmakat.

A nemi sztereotípiák egyre kevésbé vannak jelen a társadalomban. Köszönhető ennek a női foci térnyerése?

Azt gondolom, hogy társadalomban a nők karrierlehetőségeinek bővülése jó hatással van a focira. Ezt mutatja az is, hogy a különböző világversenyeken egyre magasabb számban vannak jelen nők. A hölgyek társadalmi helyzetének javulása az ötven vagy akár a tíz évvel ezelőttihez képest mindenképp jó hatást gyakorolt a női labdarúgásra. Magyarországon – sok minden más mellett – kevésbé nyitottak a női focira, sokaknál, ahogy meghallják, aktiválódnak a nemi sztereotípiák. Kevesen látják az ebben rejlő potenciált, pedig óriási kitörési lehetőség van benne a lányok és Magyarország számára egyaránt. A fiúknál hatalmas a verseny, rengetegen fociznak. A lányoknál megfelelően kiépített rendszerrel, akár nagy versenyeken is esélyes válogatottat tudnánk kinevelni rövid idő alatt.

Nyugaton már nagyobb sikernek örvend a sportág női változata és az utánpótlás is fejlettebb, amit a számok is bizonyítanak. Hazánkban miért ilyen alacsony a lányok száma a futball egészét tekintve?

A sztereotípiáknak mindenképp szerepe van ebben. Sokszor ha egy szülő meghallja, hogy lányfoci, akkor furcsállja a dolgot és meg sem adja az esélyt a kipróbálására. Tehát ki sem derül, hogy a lánya élvezi-e vagy sem a futballt.

A pozitív élmények segítik a gyerekkori elköteleződést a sport iránt,

azonban bezárkózott szülőkkel ez nem megvalósítható. A skandináv népek általánosságban nyitottabbak a világ dolgaira, és ez meg látszik azon is, hogy náluk vannak a legnagyobb arányban női labdarúgók. Mondhatjuk úgy, hogy a számok egyenesen arányosak a társadalmak fejlettségével és nyitottságával.

Hogyan kerül be egy kislány a foci körforgásába?

Meglátásom szerint három típusú lány kerül be manapság. Legnagyobb számban azok csatlakoznak, akiknek van egy fiú testvére és ő is focizik. Ezáltal kialakul a családban egyfajta futballkultúra, igény a focira. A lányok a testvér edzéseit látva megkedvelik a focit és ők is ki akarják próbálni. Őket én csak amazonoknak hívom, mivel a mai utánpótlás körülmények között az amazonok általában egyedül vagy maximum egy-két másik kislánnyal vannak egy fiú csapatban. Ha az amazonok kitartóan végigcsinálják az edzéseket, akkor tizenhárom éves korukra úgy fognak focizni, mint a hasonló korú fiúk.

A másik nagy csoportba azokat sorolnám, ahol apuka fiút szeretett volna, de lány született, és az édesapa – kissé csúnyán mondva – ráerőlteti a focival kapcsolatos, be nem teljesült vágyait a kislányra, aki a nyomás ellenére megszereti a labdarúgást. A harmadik típusba azok tartoznak, akik valamilyen más, véletlen úton kerülnek be. Ők nem feltétlenül focizni, hanem inkább labdázni, sportolni szeretnének. Ovikban nem egyszer tapasztaltam, hogy egy év alatt a kislány teljesen odalett a fociért. Innen a következő lépcsőfok, hogy a szülők elhozzák egyesületbe a gyereküket, ily módon lehetne tömegesíteni, majd minőséget kiemelni.

Azonban a legkiemelkedőbb és legjobb helyzetben lévő kluboknál is csak U13-tól kötelező kiállítani lány csapatot.

Az a probléma ezzel, hogy sok lány csak tizenkét éves kora körül kezd el egyesületben focizni, így kimaradnak a fejlesztés szempontjából nagyon fontos évek. A nyolc-tizenegy éves kor között szerzett lemaradást később nagyon nehéz behozni. Magyarországon a klubok hozzászoktak, hogy csak akkor csináljanak valamit, akkor válnak motiválttá valamilyen lépés kapcsán, ha azt anyagilag megfelelően kompenzálják. A változás eléréshez mindenképp egy felülről induló, de az alját, a kiskorú tömegesítést megcélzó intézkedés lenne szükséges.

Hogyan lehet segíteni a kislányokat abban, hogy elköteleződjenek a labdarúgás vagy akár a sport iránt? Ebben nagy szerepe van az edzőnek is.

Egyrészt azzal, ha több lány focizik a közösségen belül. Hasonló dolgokon gondolkodnak, poénkodnak, nevetgélnek, ezáltal jobban érzik magukat edzésen, nő az elköteleződésük. Örömteli látni, hogy nálunk összejött egy ilyen csapat. Jó lenne, ha egyszer tudnánk csak lányokból álló együttes ellen játszani. Ez biztos nagy élmény lenne mindenki számára, és motiválóan hatna a kislányokra. És igen, az edző szerepe nagyon meghatározó.

A szülő és a gyerek sem sportágat, hanem edzőt választ.

Ha jó az edző, jó az edzés. Ha jó az edzés, a gyerek jól érzi magát. Ha jól érzi magát, akkor megszereti. Ha megszereti, akkor elköteleződik.

A hétvégi meccsen szívmelengető volt látni a lelkes közösséget – ehhez szülők is hozzátartoznak –, hallani a „Hajrá csajok!” buzdításokat.

Igen, ez a szülőt is elkötelezi. Ilyen kis korban talán ez is ugyanannyira fontos, mint a gyerek elköteleződése. Ha a szülő látja, hogy vannak sorstársai, akkor az még egy pluszt ad ahhoz, hogy hetente két-háromszor elhozzák a gyereküket fociedzésre.

Visszautalnék két dologra, ami számomra ellentmondásos. Az amazonoknak nevezett lányok tizenhárom éves korukra olyan ügyesek lesznek, mint a fiúk, mégis nagy szerepét látja annak, hogy külön lány csapatok alakuljanak.  Elképzelhető, hogy egyes lányok fejlődését visszaveszi, ha nem fiúk között edződnek?

Igen, emiatt kiskorban a fiúkkal való közös edzéseknek, fiúk ellen való versenyeztetésnek abszolút helye van. Ezt egészíthetik ki a lányok ellen vívott meccsek és a lányos edzések, amelyek a közösség összekovácsolódását alapozzák meg. A nagy probléma az, hogy tizenhárom évesen szétválasztják őket és a lányok kapnak a csapatukba néhány amatőrt, akiknek nem merik passzolni a labdát. Nehezen tudom azt elképzelni, hogy egy U13-as lánycsapat újonnan becsatlakozó játékosok nélkül induljon el, csupa képzett kislánnyal. Ehelyett a gyakorlatban fiatalabb lányokat játszatnak feljebb.

Mit gondol, önnek, illetve a labdarúgásnak milyen személyiségfejlődést segítő hatása van? Hogyan igyekszik ezt támogatni?

Ami nagyon fontos, hogy kreatív megoldásokra kényszerítsem őket. Egy-két fiú személyiségéből adódóan hozza magával a nem várt cseleket, lövéseket. A lányoknál ezt sok játékkal, beszélgetéssel ki kell kényszeríteni, gyorsan és jól válasszanak döntési helyzetekben.

Milyen fejlődési különbségeket lát lányok és fiúk között?

Biológiai érettséget tekintve ezek a lányok egy évvel előbbre járnak, mint a fiúk.

Jobban figyelnek, gyorsabban gondolkodnak.

Ezáltal valamivel könnyebb velük dolgozni, és jóval látványosabb fejlődést lehet elérni. Sajnos nagy átlagban a sebességük jóval lassabb, mint a fiúké, kevesebbet is lépnek. Ezért minél több olyan gyakorlatot próbálok beiktatni, ami a lányok gyorsaságát is fejleszti. Különbség még a gólszerzés iránti vágy, a lányoknak nem okoz akkora eufóriát, ha gólt szereznek. Ennek jó oldala, hogy a vereség sem okoz akkora törést. Mivel versenyrendszer, ezért meccsek várnak rájuk, így ezt a vágyat növelni kell bennük. Alapvetően a lányok nagyon élvezik azt is, ha csak vezetgetik a labdát, vagy adnak egy jó passzt, attól függetlenül, hogy ez előrébb viszi-e a csapatot vagy sem.

Miért a lányokat választotta, hogyan jött, hogy velük dolgozzon?

Nekem mindig is jó kapcsolatom volt a lányos családokkal. Tudtam, hogy rájuk kissé jobban kell figyelni, hogy meglássák, a foci igenis való nekik, megtalálhatják a számításaikat. Szerencsés vagyok, hogy sok kislánnyal dolgozhattam együtt, örömteli volt bekapcsolni őket a labdarúgásba. Azonban szépen lassan megfogalmazódott bennem, hogy szeretném ezt továbbvinni, látni a kimenetelét a munkámnak. Más jellegű kihívás, mint fiúkkal dolgozni.

Talán ebben a korosztályban még nem jellemző, de mit lát, vannak tipikus konfliktusok a szülők és az edző között?

Persze, néhány egyszerűt említve: miért ő játszik, miért ő a kapus, miért edzünk kint hidegben, miért nem nagyobb a terem, satöbbi. Én mindig a többség érdekeit nézem és a lányok felé kommunikálom ezt. Éretten gondolkodnak, ők is látják a hibákat. Tudunk közösen is döntést hozni. A szülő pedig alárendeli magát és saját elképzeléseit ezeknek a döntéseknek, tehát elfogadják ezeket. Ez így van helyén.

A szülők nagyon pozitívnak látják a kommunikációt önnel, illetve azt is, hogy a lányokat partnerként kezeli.

Ha van egy probléma, akkor azt sok apró kérdés segítségével próbálom velük megválaszoltatni. Abszolút egyenlő félként kezelem őket. Ha úgy teszem fel a kérdést, hogy érzik, hogy egy szinten vagyunk, akkor egyből jön némi megfelelési kényszer, amely révén elkezdenek gondolkodni. Nálam ez egy fő oktatási eszköz. Ha dilisen kérdezek, dilisen válaszolnak. Persze rengeteg teret hagyok nekik, hogy gyerekek maradjanak, főleg edzés előtt és után, mindemellett az edzésen is a játékos elemek vannak előtérben, szimbólumjátékokat játszunk.

A mentális felkészítés miben nyilvánul meg ebben a korosztályban?

Ennyi idős gyerekeknél az a legfontosabb, hogy egyedül döntsön és jó döntést hozzon. Hiába a technikai felkészültség, ha meccshelyzetben leblokkol, és nem tudja ezeket a képességeit érvényre juttatni. A kognitív fejlesztés nagyon fontos.

Nem szabad a gyerekeknek megoldásokat adnunk.

Ez nemcsak a kislányokra vagy csak a kicsikre igaz, hanem általánosságban, sőt akár más sportokban is. Ha a gyerek magától jön rá egy megoldásra, az maga a tanulás. Ha tőlem vagy a bekiabáló szülőtől kapja, az időleges, ráadásul pillanatnyilag megzavarodik tőle. A mentális oldal, a gondolkodás fejlesztése nálam kiemelt fontosságú, teszem ezt színekkel, hangokkal, szimbólumokkal, kérdésekkel.

Mi a célja a női focival?

Jelenlegi célom a tömegesítés, hogy minél több kislánnyal megszeretessem a labdarúgást, beépítsem őket a rendszerbe. Szeretném megteremteni sokakban az igényt, hogy maguktól mondják otthon, hogy focizni szeretnének. Szeretném megtalálni azokat a lányokat, akiknek a foci való. Szerencsére megvan a lehetőségünk, hogy hosszú távon gondolkodjunk és egy teljes perspektívát kínáljunk a szülőknek. Azonban annak is örülnék, ha minél több klub lenne motivált kislányok leigazolásában.

Hol látja magát 10 év múlva?

Én nagyon örülnék, ha addigra a jelenleg velem dolgozó lányok közül sikerülne néhányat korosztályos válogatott csapatokban látni. Akkor már nagyon elégedett lennék, ha sikerülne néhány kislányt kinevelni, aki válogatott mezt visel.

•••

A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ