Prezentációt tartani szinte mindennapos feladattá vált a 21. századi ember életében. Előadunk az osztálytársainknak az iskolában, prezentálunk az egyetemen, tökéletesre formázott diasorral próbáljuk levenni a lábáról a feletteseinket munkahelyünkön, vagy épp szakmai közönség előtt prezentálunk egy konferencián. Igazán jó előadókkal mégis elég kevésszer találkozunk. Milyen beidegződésekkel kellene végre végleg leszámolnunk, hogy előadásunk valóban élvezetes legyen? Hogyan válhatunk kiemelkedően jó előadóvá? Interjúnkban Faragó Dániel prezentációs coach-ot kérdeztük a tökéletes prezentáció titkáról. Interjúnk folytatása következik.

Mi a helyzet azokkal, akik alapvetően rosszul érzik magukat a közönség előtt állva? Te, mint prezentációs coach, mit kezdesz egy introvertált klienssel?

Ilyen esetekben jellemzően egy mindful előadó tréninget szoktunk ajánlani, amely rengeteget segít. Vizualizációs technikával dolgozunk. Ennek lényege, hogy fejben elképzeljük a prezentációnkat az első pillanattól az utolsóig, minden egyes részletet, az első szótól kezdve egészen a tapsig bezáróan. Ez tapasztalataim szerint egy bevált módszer, amit viszont nem csak az introvertáltaknak javasolok. Az extrovertáltak alapvetően szeretnek közönség előtt beszélni, de nekik pont azért van szükségük erre a technikára, mert ők az introvertáltakkal ellentétben hajlamosak a túlzott önbizalomra, és nem készülnek eleget.

Nem hiszik el magukról, hogy ennél még sokkal jobbak is lehetnek.

„Én vagyok a társaság központja, miben tudnék még fejlődni?” – ez a kérdés elég végzetes tud lenni az extrovertáltaknál.

Említetted korábban a mindful előadó tréninget. Hogyan lesz valakiből mindful előadó?

Amikor kimész a színpadra, előfordul, hogy nagyon izgulsz. A célunk a tréninggel nem az, hogy ez teljesen eltűnjön, mert ez lehetetlen. Szeretnénk viszont, hogy az előadás alatt a legjobb formádat hozd fejben, vagyis válj tudatos előadóvá. Az is lényeges ugyanis, hogy mentálisan ott légy az előadásod alatt. Lehet, hogy rengeteget készültél és nagyon otthonosan mozogsz a témában, de egyszer csak leblokkolsz a színpadon. Ezen lehet segíteni: mégpedig az előbb említett vizualizációs technikával. Ami még fontos, hogy pozitívan tudd megélni, hogy te erről a témáról az adott pillanatban éppen mint szakértő beszélsz. Ha ez megvan, akkor

híd szerepet tölthetsz be a téma és a közönség között.

Arra is elengedhetetlen felkészülni, hogy mit teszel, ha történik valami váratlan (fura kérdés, váratlan nevetés, egy távozó), hogyan tudod kezelni az ilyen szituációkat indulatok nélkül. Mindful előadóként végig meg tudod élni az előadásod, és így a közönséget is el tudod vinni magaddal az utazásra.

Hogyan érjük el, hogy a lehető legkevesebben hagyják el a termet az előadásunk alatt?

Fontos megértenünk, hogy az, ha valaki távozik a prezentációnk alatt, nem biztos, hogy egy nekünk szánt üzenet. Lehet, hogy épp fontos telefonhívást kapott, esetleg bármi más váratlan dolga akadt. Az is lehet, hogy időközben vette észre, hogy nem érdekli a téma, és nem mi untatjuk – bár egy igazán jó előadást úgy kell tudnunk kalibrálni, hogy az összes résztvevő értse és mindenki számára érdekes legyen.

A TED előadássorozatra is vállalsz felkészítést. Szerinted mi az a 3 jellemző, ami egy karizmatikus TED előadót jellemez?

Minden tanulható. Nem kell feltétlenül karizmatikusnak lennünk ahhoz, hogy sikeresek legyünk. Az, hogy miről tartunk előadást, főleg a TED-en, egy esszenciális kérdés. Fontos továbbá, hogy az előadó élvezetesen beszéljen a prezentációja alatt.

Hogyan tudunk magyar anyanyelvűként felvenni a versenyt például az angol anyanyelvű előadókkal külföldi közönség előtt?

Ez is alapvetően gyakorlás kérdése. Ha úgy szeretnénk előadni angol nyelven, mint egy angol előadó, aki ráadásul jó is abban, amit csinál, akkor a helyzet kicsit arra hajaz, mintha Usain Bolttal szeretnénk versenybe szállni 100 méteren, bokasúlyokkal a lábunkon. Rengeteg gyakorlást igényel a dolog, például ajánlatos többször előadni angol közönség előtt, hogy visszajelzést kapjunk. Ráadásul minden héten többször is elő kell adnunk élesben ahhoz, hogy ez jól működjön. De még így is tarthatunk sokkal jobb előadást, mint amilyet az angol anyanyelvűek 98%-a tudna. Jó előadók tehát természetesen lehetünk, csak sokat kell dolgoznunk érte. Ennek aztán persze az az előnye, hogy így szinte biztosan többet készülünk az előadásunkra, mintha az anyanyelvünkön tartanánk azt.

Említetted, hogy gyakran teszel fel nehéz és furcsa kérdéseket az ügyfeleidnek. Ez mit jelent?

Ezek általában olyan kérdések, amelyekre nem tud könnyen és egyértelmű választ adni az, akivel dolgozom. Fontosabb, hogy megértsük a jelentését annak, amit mondunk – a szavak mögött ugyanis van egy jelentéstartalom, amit valójában közvetíteni szeretnénk. Ezt keresem én a kérdéseimmel. Ez kell ahhoz, hogy valaki hitelesen tudjon beszélni a közönség előtt. Van egy lényeglátás része prezentációra való felkészülésnek, ebben például Steve Jobs egészen briliáns volt. Ezek a kérdések segítenek feltárni a lényeget. Egy ilyen nehéz kérdés lehet, amit feltehetünk egy felsővezetőnek, hogy „Oké, hogy buzdítod az embereidet, és ezzel növelni szeretnéd az elkötelezettségüket… de mi a helyzet a te saját elkötelezettségeddel? Mi fogja a számukra mutatni, hogy Te is elkötelezett vagy azon kívül, hogy ezt szavakkal kommunikálod?”.

A nagyközönség előtt tartott előadásokról a mindennapi életben tartott prezentációkra áttérve, az emberek nagy része úgy gondolja, hogy egy előadás kötelező része egy diasor elkészítése. Erről mi a véleményed?

Valójában sokan gondolkodnak úgy, hogy „ha elkészültem a ppt-vel, akkor kész is vagyok”. Ez egy rossz, bevett szokás. Persze fontos, hogy strukturáljuk a gondolatainkat, de ehhez pont nem nyújt jó alapot egy klasszikus diasor. Egyrészt a számítógép előtt ülve, maga a képernyő el fogja vonni a kreativitásunkat. Ennek pedig az oka, hogy

a gondolataink túl sok átláthatatlan diára esnek szét.

Nagy probléma, hogy sosem fogunk tudni egyben rájuk nézni, nem fogjuk látni, hogy ez így vajon koherensen működik-e. A formázás szintén nagyon sok időt emészt fel a prezentációra való felkészülésből, ami pedig nagy valószínűséggel az előadásunk kárára fog válni. Ilyen módszert követve két óra felkészülésre szánt idő során például könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy 1 óra 50 perc már el is telt, a prezentációnk vizuálisan 40%-os szinten áll, a témánk kicsit szétesett, de legalább abban bízhatunk, hogy majd le tudjuk olvasni a mondandónkat a diákról. Ennél sokkal jobb módszer lehet, ha az első 1 óra 40 percben csak azzal foglalkozunk, hogy mit mikor és miért fogunk mondani (itt a számítógépedet elő sem vesszük!), és a maradék 20 percet szánjuk arra, hogy olyan diákat alkossunk, amelyek vizuálisan alátámasztják a mondandódat. Az egy nagy tévedés, hogy a kivetített szöveg segítene a megértésben. A kivetített szöveggel azt érjük el, hogy amíg a közönség olvas, addig párhuzamosan süket füleknek tartjuk az előadást, az emberek ugyanis vagy ránk figyelnek, vagy pedig olvasnak. A kettő egyszerre nem megy. Egy olyan vizuális megjelenítéssel azonban, ami jól megtámogatja a mondandónkat, nagy sikereket érhetünk el. Ilyen például egy jól megválasztott ábra.

Iskolai/egyetemi környezetben sokszor elvárás, hogy egy előre meghatározott diasablon szerint készítsük el a prezentációnkat. Mit tehetünk ilyenkor?

Ezek kis tét-szituációk ahhoz, hogy ne kockáztassunk. Nem kellene magunkra kényszerítenünk egy rossz struktúrát. Ha történetet kell mesélnünk, de azt közben pontokba szedve kell megtennünk, akkor könnyel elbukhatunk. Amikor a barátainknak meséljük el a napunkat, azt sem így tesszük: „ma három dolog történt velem, amelyek a következők”. Ha így tennénk, a barátaink valószínűleg elég furán néznének ránk. Butaságokat tehát szerintem nem érdemes magunkra kényszerítenünk, ha alapvetően kicsi a tét, miközben más módszerrel sokkal jobb lenne az eredmény.

Ha mégis diasor készítése mellett döntünk, akkor mit ajánlasz? Prezi vagy PowerPoint?

Én nagyon-nagyon szeretem a Prezit, ugyanakkor sosem használom. A Prezi egy feketeöves eszköz, amit akkor ajánlatos használni, ha már hihetetlen jó vagy az információk és az érzelmek vizuális megjelenítésében. Kérdés, hogy a történetünket, amit előadunk, fel tudjuk-e fűzni egy olyan vizuális ívre, amelynek van egy képekben megfogalmazható fő gondolata. Ha pl. a naprendszerről szeretnénk előadni, akkor ahhoz a Prezi egy áldás. Ha viszont nincs megfelelő vizuális koncepciónk a prezentációnk mellé, vagy egyszerűen nem vagyunk annyira jók a grafikában, akkor akár rosszul is járhatunk vele. Ahhoz tudnám hasonlítani, mintha elmennénk kacsára vadászni, és kizárólag egy 16. századi mozsárágyú állna a rendelkezésünkre a kacsa elfogásához. Így viszonylag kicsi lesz az esélyünk arra, hogy sok kacsát lőjünk. Az embereknek persze lehet, hogy tetszeni fog, amit látnak, de a látvány ugyanakkor nem fog hozzáadni az elhangzottakhoz, sőt, talán el is vonja majd a figyelmet. Ebből a szempontból a powerpoint egy jobb megoldás, mert 1-2 képet könnyebb vele kivetíteni, és maga a váltás nem jelent nagy törést az előadásban. És könyörgöm,

ne vetítsünk szöveget!

Kép vagy diagram, esetleg egy grafikon, ez legyen minden, amit megjelenítünk. És ezek legyenek azonnal érthetők. A pontokba szedett szavak, vagy még rosszabb esetben a mondatok sokkal többet ártanak, mint használnak.

***

A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ