„Magyarország a több millió oktatásszakértő országa, mindenki tudja, hogyan kell az oktatást helyre tenni” – ezzel a gondolattal nyitotta Prof. Dr. Csapó Benő a Mindset Szeged Pszicho-Kávéházának második évadát. Ezen alkalmon rendhagyó kerekasztaltagok formáltak véleményt a magyar oktatás hiányosságairól és jobbítási lehetőségeiről. Felhívjuk a figyelmet, a közönség ezentúl havi rendszerességgel vehet részt a szegedi Pszicho-Kávéházakon a Campus Beer&More-ban! Tudósításunk következik.

Amikor az oktatási rendszerről formálunk kritikát, legtöbbször úgy gondolkodunk, hogy egy-két bizonyos probléma megoldásával rendbe lehetne tenni az oktatás. Prof. Dr. Csapó Benő szerint ez a gondolatmenet hibás, ugyanis nem pár meghatározható probléma van, hanem nagyon sok, amit nehéz csupán aköré rendezni, hogy mi baj van az oktatási rendszerrel.

Le vagyunk maradva? Vajon kié a felelősség?

„Magyar oktatással az a probléma, hogy hiányzik az oktatási rendszer fejlesztéséből a tudás” – véli Csapó Benő. Az emberiség több évszázad alatt felhalmozott tapasztalata általánosságokba sűrűsödött össze. Ezek közül némelyiknek van tudományos alapja, de sok helytelen, melyek fennmaradtak és analógiájuk a közoktatásban is megtalálható. Egy húsz évvel ezelőtt induló mozgalmat hangsúlyoz előadónk, mely szakít ezzel a tendenciával, és olyan oktatás fejlesztést épít ki, mely bizonyíték alapon működik. Ez az evidence-based oktatás. De vajon mennyire jutott ez el Magyarországra? Mi sem válaszolja ezt meg jobban, mint a Google-találatok száma a bizonyíték alapú oktatás kulcsszóra és annak kombinációira. Míg angol nyelven kb. 44 000, addig magyarul 49 találattal szembesülünk. Ez tükrözi, hogy nem lett itthon egy átütő szemlélet, hisz nem forog a közbeszédben, nem fordul elő olyan helyeken, amit a Google leindexelne. Csakugyan erről árulkodik az egy főre jutó neveléstudomány publikációk száma is. Tehát inkább a felhalmozott tapasztalatokra építünk, mintsem felmérnénk a körülöttünk folyton változó helyzetet?

A Neveléstudományi Doktori Iskola vezetője szerint, ha a döntések nem tudományos alapon történnek, azért részben a tudomány felelős. Abból a szempontból, hogy nem teszik le azokat az eredményeket, nem öntik el az országot olyan mértékben a publikációk, hogy azok meggyőzőek legyenek mindenki, többek között a politikusok számára is.

“Az oktatás javítása elemi kötelessége mindannyiunknak” – Csapó Benő. Fotó: Modla Márk

A magyar közoktatás ellentmondásai

Három tendenciát mutatott be előadónk, mely rávilágít, hogyan hiányozhat az oktatásból a tudás:

  1. Amikor téves elgondolásra épülnek bizonyos változtatások: Akadnak széles körben elfogadott hiedelmek, melyekre oktatási döntések épülnek. Ilyen a rossz tanulók szegregációja, ennek ellentéteként a tehetséggondozást és a kisebb osztályok létrehozását. Ezekről a koncepciókról ugyanis az a vélekedés, hogy általuk jobban teljesítenek a diákok. Prof. Dr. Csapó Benő hibásként érzékeli ezeket, s úgy gondolja, ezek a helytelen meglátások csak növelik a költségeket, hatásuk viszont negatív.
  2. Az alapelvek jók, de ami a valóságban történik, az pont az ellentettje: Erre a tendenciára azt a példát hozza fel a szakember, hogy a széleskörű alapműveltség alapkövetelmény a legtöbb helyen, de a tananyag sokféle tanórára van szabdalva, ezért nem értik meg a nagy alapelveket a diákok. Illetve másik paradoxon az igény, hogy legyen több természettudós, viszont a középiskolában egyre kevesebb matematika óra van.
  3. Az elgondolás jó, de a kivitelezés szakszerűtlen: Ilyennek látja a szakértő a Bologna-rendszert, továbbá az egész napos iskolát. A tankerületek létrehozása is ebbe a körbe tartozik: sok esetben nem a lakossághoz van igazítva, az egységek autonómiája hiányzik, adatokkal szembemenő törvénykezést figyelhetünk meg.

Nemzetközi felmérésekben mutatható eredmények: TIMSS és PISA

TIMSS felmérésének eredményei 2011 és 2015 között egy kis javulást mutattak, a PISA eredményei ezzel szemben romlottak ezen időszakban. Hogyan lehetséges ez? Ennek megértéséhez meg kell vizsgálni, mit is mér ez a két teszt. A professzor és munkatársai látják, hogy a diákok abban az esetben reprodukálják jól a tananyagot, ha azt változatlan formában kérik tőlük számon. „Ha teszttel mérjük a tudást, és úgy tesszük fel a kérdést, ahogy a diákok megtanulták, akkor jó eredményeket kapunk. Viszont ha azt nézzük, hogyan hatott az iskola a gondolkodás fejlődésére, negatív lesz az eredmény. Továbbá a másféle formában feltett kérdésekre azt a választ kapjuk a gyerekektől, hogy »nem tanultuk«.”

A pedagógusképzés és továbbképzés katasztrófája

Rengeteg pedagógus panaszkodik arra, mennyire leterheli őket a munkájuk, mely nemcsak a munkaidőn túli extra feladatok végzését takarja, hanem a tanítói munkával járó adminisztrációt is. Előadónk úgy véli, magas szintű tanári képzettséget kellene megvalósítani, emellett azokra a feladatokra, melyek nem igénylik ezt a képzettséget, asszisztencia bevezetését javasolja a pedagógusok segítésére. Más területen megfigyelhetjük ennek a megvalósulását: az egészségügyben minden orvosra jut kb. három nővér. Ha magasan képzett és megfizetett pedagógusokat alkalmaznánk, akik mellett asszisztensek terelgetnék a gyerekeket, s ők írnák be a jegyeket a naplóba, akkor egészen másképp nézne ki az oktatás.

Ezentúl iránymutató lehet a magyar pedagógusképzés számára a finn-modell, mely szerint kutatói készségeket kell tanítani a pedagógusoknak. „Újfajta tanárságról van szó. A tanároknak a munkájukhoz szükséges eszközöket kell a kezükbe adni, utána hagyni kell őket, dolgozzanak szabadon, tegyék azt, amit jónak látnak. Nem pedig kívülről diktálni nekik, mint egy betanított munkásnak.”

A szegedi Pszicho-Kávéház mostantól egy moderátori szereppel bővül. Aktuálisan ezt a feladatkört a csapat tagja, Kazinczi Csaba(bal) látta el. Bal oldalán Dr. Gellérfi Gergő foglal helyet. A képet készítette: Modla Márk.

Az előadás után következett a Pszicho-Kávéház előadásforma jellegzetessége, a kerekasztal-beszélgetés. A Mindset Szeged rendhagyó kerekasztalának tagjai: Mihalik Árpád szociálpszichológus, Dr. Gellérfi Gergő klasszika-filológus és Jagodics Balázs ex-iskolapszichológus, tanácsadó szakpszichológus.

Kinek az érdeke az oktatási rendszer?

– teszi fel a kérdést Mihalik Árpád. Véleménye szerint mindenki fontosak tarja, viszont állandó bűnbakként is jelenik meg, ha bármi nem úgy alakul, ahogy mi szeretnénk. Könnyű azt mondani: azért nem tudok valamit/vagyok sikeres az adott területen, mert rossz volt a tanárom, nem volt ilyen tantárgyam stb. „A diákok hajlamosak sikereiket maguknak, a kudarcaikat a rendszernek tulajdonítani. A hála nagyon ritkán csapódik vissza a rendszerre, vagy a képzőhelye felé”– véli. Dr. Gellérfi Gergő ehhez a gondolathoz kapcsolódva felveti, vajon ez a működésmód akadályt jelenthet-e. Mihalik Árpád úgy vélekedik, rendszerszintű változás akkor fog megindulni, ha ennek a felismerése a tanárokban is megjelenik. „Nem kell egy tanárnak hibátlannak lennie. Kitől tanuljanak meg hibázni a diákok, ha nem az oktatási rendszertől.”

„Bezzeg a mai diákok…”

A nálunk egyre fiatalabb korosztályok, a mai diákság negatív tulajdonságokkal való felruházása tendencia szintű: lustábbak, agresszívebbek és kevésbé szeretnek iskolába járni. Jagodics Balázs úgy látja, nem változott nagyon sokat a diákok agressziója. A leterheltség viszont nagyon is jelen van. Egy középiskolás diák nagyjából harmincnyolc órát tölt a tanórákon hetente, amit még iskola utáni elfoglaltság és az órákra való készülés követ. Ez az elfoglaltság közel súrolja a felnőttek számára előírt munkahetet. Dr. Gellérfi Gergő az egyetemi oktatásban mégis azt tapasztalja, hogy a hallgatók szövegalkotási és értési képességei egyre romlanak, emiatt a tananyagot gyakorta félreértik.

Még jőni kell, még jőni fog…

„Az oktatás javítása elemi kötelessége mindannyiunknak, hisz az minden fejlődésnek az alapköve.” Prof. Dr. Csapó Benő szerint az értelmiségieknek az értékrendjéből következik, hogy műveltnek és okosnak lenni jó. Személyes érzését is megosztotta a közönséggel: jobban érezné magát egy olyan országban, ahol több művelt ember lenne, hiszen  a társadalmon szerkezete, a fogyasztás minősége és a köztisztaság is más egy olyan országban, ahol művelt emberek élnek. Ennek az megvalósulásához többek között arra is rá kell jönnünk, hogy az oktatásban nem működik az előíró rendszer. „A modern oktatás nem így működik. Az azon belüli szabályozásról nem a törvényeknek, hanem az önszabályozásnak kell eszünkbe jutnia (..) Nem tudjuk hogy milyen lesz a jövő: rá kell bízni a pedagógusokra, hogy amit ők látnak, aszerint tanítsák a gyerekeket. Nem tudjuk az íróasztal mellől megmondani, hogy egy kis faluban bizonyos diáknak mi a konkrét problémája. A pedagógusok kreativitását, alkotóképességét kell felszabadítani, hogy ők tudjanak reflektálni. Ne egy meghatározott ösvényen kelljen haladniuk előre.”

A rendezvényt támogatta:

Campus Beer&More

Sugar&Candy

Fotoszintézis Virágüzlet

Szegedi Bortársaság

Libri

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ