Hirdetés

Az elmúlt évtizedekben jelentős változásokon ment keresztül a gazdaságunk és a társadalmi berendezkedésünk. Ezek a fordulatok a huszonévesek életfeladatait jelentősen átszabták, és indokolttá tették egy új életszakasz bevezetését: a kibontakozó felnőttkort. Pontosan milyen társadalmi jelenségek vezettek el ahhoz, hogy napjainkban egyre később vágnak bele a fiatalok a nagybetűs életbe? A huszonévesek valóban éretlenek, vagy csak kénytelenek alkalmazkodni a társadalom által megszabott újfajta értékrendekhez?

Hirdetés

A legtöbben egyetérthetünk abban, hogy manapság sokkal tovább tart a gyermekkor időszaka, mint évszázadokkal ezelőtt. A meghosszabbodott gyermekkor magyarázata részben a továbbtanulási tendenciák megváltozásában keresendő. Az 1960-as években viszonylag kevés ember tanult tovább a középiskola után, ha egyáltalán eljutott addig. Az emberek majdnem fele viszont még a középiskolát sem végezte el. Ezzel szemben napjainkban a legtöbb ember középfokú végzettséggel rendelkezik, és jelentős mennyiségű hallgató vesz részt felsőoktatási képzésben is.

Az oktatáson túl, a házasságkötések időpontja is megváltozott. A ’60-as években az emberek döntő többsége 20-23 év körül házasodott meg. Jelenleg a húszas évei elején járó fiatalok jelentős része még komoly, elköteleződést igénylő kapcsolattal sem rendelkezik. A házasságkötés és családalapítás pedig egy távoli dolognak tűnik. Manapság a legtöbben közel a harminchoz kötnek házasságot, és ez a szám egyre csak növekszik.

Tehát sok szempontból megváltozott a fiatalok élete az elmúlt ötven évben. A változások indokolttá teszik egy újfajta életszakasz bevezetését, amely

ÖSSZEKÖTI A SERDÜLŐKORT A FIATAL FELNŐTTKORRAL.

Ezt nevezzük kibontakozó felnőttkornak. De miért is tart ilyen sokáig felnőni? Milyen jelenségek vezettek ahhoz, hogy a családalapítás és az önállósodás ennyire kitolódott?

Alapvetően négy meghatározó forradalom zajlott le az elmúlt évtizedekben, melyek jelentősen átszabták az emberek életét és átformálták az addigi társadalmi berendezkedést:

  1. digitális forradalom
  2. szexuális forradalom
  3. nőmozgalom
  4. ifjúsági mozgalom

A fizikai munkától a szellemi értékig

A digitális forradalom jóval túlmutat az okostelefonokon, tableteken, laptopokon és az interneten. A technológiai fejlődésnek köszönhetően a gazdaság teljesen átalakult. A termelés alapú gazdasági berendezkedést elkezdte felváltani az úgynevezett tudásgazdaság. A tudásalapú gazdaságban az emberi értelem gazdasági hasznosítása által érték jön létre. Ezzel együtt jár egy újfajta társadalmi berendezkedés is, az információs társadalom. Ebben a társadalmi formában a központi szerepet az információ előállítása, elosztása, terjesztése és használata tölti be. Manapság már nem szükséges a fiataloknak egy gyárban kezdeniük ahhoz, hogy elegendő bevételhez jussanak önmaguk és családjuk ellátásához. A tudásgazdaságban a legtöbb elhelyezkedési lehetőséget az információs, technikai és szolgáltató ipar kínálja. Ezek viszont mind megkövetelik a felsőoktatási végzettséget. Tehát

NAPJAINKBAN TÖBB EMBER JUT SZÉLESkörűBB KÉPZÉSHEZ HOSSZABB IDEIG, MINT KORÁBBAN.

Ennek következtében pedig kitolódik minden egyéb életfeladat. A tanulmányaik befejezését követően a legtöbben még évekig nem tudnak stabil karriert kiépíteni. Így később kezdődik az anyagi függetlenedés, ami kihat a családalapítás időpontjára is.

Azáltal, hogy egyre tovább ülünk az iskolapadban, az egyéb feladatok háttérbe szorulnak.
Azáltal, hogy egyre tovább ülünk az iskolapadban, az egyéb feladatok háttérbe szorulnak.

Szexuális forradalom

1984-ben a fogamzásgátló tabletta feltalálásával, valamint egyéb fogamzásgátló eszközök elterjedésével felbomlott a szexualitás és a reprodukció között ősidők óta fennálló szoros kapcsolat. Továbbá a házasság többé már nem volt a szexuális élet kibontakozásának előfeltétele.

A házasságkötések időpontja elkezdett egyre kitolódni, míg az első szexuális aktus egyre korábban következik be. Manapság a legtöbb tizenéves már aktív szexuális életet él, legalább egy évtizeddel azelőtt, hogy házasságot kötne és családot alapítana. Ezzel a huszonévesek úgynevezett egérutat nyertek. Lehetőséget kaptak, hogy minél változatosabb szexuális életet éljenek még azelőtt, hogy elköteleződnének a családi élet iránt.

Minden sikeres nő mögött (egy férfiönmaga áll

1960-ban a felsőoktatásban tanulók között a nemek aránya 1:2 volt a férfiak javára. Napjainkban a hallgatók kb. 60%-a nő. De nemcsak a női hallgatók mennyisége változott meg, hanem a terület is, ahol továbbtanulnak. Egyre több nő folytatja tanulmányait a jogtudományi karokon, orvosnak készül, esetleg üzleti iskolába jár. Ez megváltoztatja azt, ahogy a fiatal nők az életükre tekintenek, és ahogyan megtervezik azt. Régebben elsődlegesen a családalapítás volt a feladatuk, napjainkban sokkal nagyobb teret kap a karrierépítés és a szakmai fejlődés. Már nem feltétlenül szükséges egy férfi ahhoz, hogy az életben boldogulni tudjanak. Sikerült kitörniük egy kiszolgáltatottabb szerepből, és átvenni az irányítást az életük felett.

A XXI. századi nő minél inkább szeretne kitörni a konvencionális szerepek börtönéből, és egyenjogúságra vágyik az élet minden területén.
A XXI. századi nő minél inkább szeretne kitörni a konvencionális szerepek börtönéből, és egyenjogúságra vágyik az élet minden területén.

Ifjúsági mozgalmak

Régen felnőttséghez főként olyan pozitív fogalmakat társítottunk, mint a szociális státusz, vagy a tekintély. Ezzel az elképzeléssel az ifjúsági mozgalmak teljesen szembementek.

„I hope I die before I get old”

– szól a The Who – My Generation című száma, mely jól összefoglalja a mozgalom lényegét. Jelenleg csökkent a felnőttségnek és a kornak a jelentősége, míg a fiatalság az, ami igazán értékes. Ennek következtében a fiatalok nem sietik el a felnőtté válást. Próbálják olyannyira meghosszabbítani ezt az életszakaszt, amennyire csak lehetséges, igyekeznek kiélvezni minden pillanatát.

Egy új életszakasz – a kibontakozó felnőttkor

Korábban az emberek húsz éves korukra többé-kevésbé már kiépítették a felnőtt életük stabil alapjait.

Napjainkban azonban a 30 az új 20.

Azok az átmenetek, amelyeken az emberek korábban húsz éves koruk körül mentek keresztül, manapság a legtöbben a harmincas éveikhez közeledve tapasztalják meg. Sokan fenntartásokkal és negatív érzésekkel fogadják a kibontakozó felnőttkor megjelenését. A társadalmunk az utóbbi néhány évtizedben jelentős változásokon ment keresztül, amely kihatott számos területre mind kollektív, mind egyéni szinten. A korábbi korokban szocializálódott emberek viszont nem üdvözlik a társadalmi átrendeződést.

„Bezzeg a mi időnkben…”

Azáltal, hogy a régebbi mintáknak megfelelő fejlődést tartják az etalonnak, nyomást gyakorolnak a fiatalokra, hogy olyan szerepeknek és elvárásoknak tegyenek eleget, amelyek már nem a mai világukra vannak szabva. A szülők és nagyszülők sok esetben nem a fejlődést és a haladást látják az átalakulásban, hanem valamiféle hibás viselkedésnek tartják azt. A helyzet viszont az, hogy jelentősen megváltozott a „fejlődési órarend”, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni!

Nem arról van szó, hogy a mai fiatalokkal nem stimmel valami. Egyszerűen több időt vesz igénybe a tudásgazdaságra való felkészülés és az információs társadalomba való beilleszkedés. A termelői gazdaságnál sokkal komplexebb gazdaságban kell megtalálniuk a helyüket és boldogulniuk. Továbbá a női mozgalmak térnyerésével, a nők számára a lehetőségek korábban nem is remélt skálája vált elérhetővé. Ezt a változást semmiképp sem szabad a negatív fejlődés számlájára írni. Ez valójában egy nagyszerű dolog.

Ezenfelül, ha igazán mélyen magunkba nézünk, a legtöbben valószínűleg felelősebb döntést hozunk huszonnyolc-harminc évesen a párválasztással és a házasságkötéssel kapcsolatban, mint azt tennénk tizennyolc-húsz évesen. Napjainkban a legtöbb huszonéves még önmagát sem képes teljes mértékben ellátni, hát még egy családot. De ez nem feltétlenül baj. A társadalom és a gazdasági átrendeződés nem is várja el tőlük, hogy erre készek legyenek.

Élni, élni szabadon

Végezetül a kibontakozó felnőttkor a szabadság, egy korábban soha meg nem tapasztalt és példátlan formáját nyújtja. Ez az időszak, amelyben a fiatalok

OLYAN DOLGOKAT TEHETnek, MELYEKET GYEREKKÉNT SOSEM, ÉS AMIKRE KÉSŐBB NEM LESZ LEHETŐSÉGÜK.

Ez az időszak tökéletes alkalom a határok feszegetésére, újféle kalandok megtapasztalására, és csak egyszerűen arra, hogy átéljék, milyen is igazából élni. Emellett, lehetőségük nyílik az önmegvalósításra, a bennük rejlő potenciál kiaknázására. Kipróbálhatják magukat az élet különböző területein jelentősebb kötelezettségek nélkül.

Huszonévesen még senki nem függ tőlünk. Ily módon függetlenek vagyunk és kiteljesedhetünk a lehető legnagyobb szabadságban, amit életünk során valaha is megtapasztalunk.
Huszonévesen még senki nem függ tőlünk. Ily módon függetlenek vagyunk és kiteljesedhetünk a lehető legnagyobb szabadságban, amit életünk során valaha is megtapasztalunk.

Fontos, hogy ne hagyják, hogy a társadalmi nyomás megbélyegezzen! Olyan elvárásoknak pedig ne vessék alá magunkat, melyekre nem állnak készen! A világ jelentősen megváltozott és ezzel együtt szerepek is. A fiataloknak

AKKOR ÉRDEMES FELNŐTTÉ VÁLNiuk, aMIKOR  IGAZÁN KÉSZNEK ÉRZik MAGUKAT ARRA, HOGY FELNŐTTKÉNT VISELKEDJenek.

Mindenkinek magának kell döntenie az életéről! Arról nem is beszélve, ha egyszer valaki átlépi a felnőttkor küszöbét, onnan nincs visszaút.  Viszont, ha az emberek képesek  valamennyire megőrizni magukban a kíváncsi gyermeket és a kalandvágyó fiatalt, azzal nyerhetik a legtöbbet az életben.

Hirdetés
FORRÁSTEDx
MEGOSZTÁS
A szerző a Pázmány Péter Katolikus Egyetem pszichológia szakán végzett, az Élet & Pszichológia rovat szakújságírója, a Pszichológus Szemmel rovat társalapítója, valamint az insightOUT kutatócsoportjának tagja. Jelenleg a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem munka- és szervezetpszichológia specializációját végzi.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ