Tényleg perfekcionistának kell lennünk a mai világban, hogy elfogadjanak? Ez a fogalom egy pozitív vagy egy hátráltató jelenség az életünkben? Mit értünk pozitív és negatív perfekcionizmus alatt? Van számottevő különbség közöttük? Cikkünkből választ kaphatnak a kérdésekre!

A perfekcionizmus az egyike azoknak a kétértelmű fogalmaknak, amelyek esetében nem tudjuk, hogy büszkeséget vagy szégyent kellene éreznünk. Legyünk őszinténk! Olyan mintha egy interjún azt mondanánk, hogy perfekcionisták vagyunk, vagyis az a fő gyengeségünk, hogy csak a munkára tudunk gondolni, és ezért a hétvégére is haza kell vinnünk belőle. Azt feltételezhetjük, ahhoz hogy komolyan vegyenek minket, a legjobbnak kell lennünk az élet minden területén. Ezáltal elérhetetlen standardokat állítunk magunk elé, és megjelenik a vágy, hogy folyamatosan emeljünk a lécen. Kutatások szerint amikor a diákoknak az a céljuk, hogy

pozitív visszajelzést kapjanak kortársaitól vagy tanáraiktól, perfekcionistáknak írják le magukat.

Szóval a perfekcionizmus egy tulajdonság amivel kérkedhetünk vagy a sikerünk blokkolója?

Mind a kettő lehet. A maximalizmus szakirodalma megkülönbözteti a perfekcionizmus két típusát: adaptív vagy pozitív perfekcionizmus és a maladaptív vagy negatív perfekcionizmus.

A két típus több vonásban hasonlít, mint amennyiben különbözik egymástól. Mindkettő magas standardokat állít maga elé, és ezeket a kiemelkedő, magas célokat próbálja megvalósítani. Ugyanolyan keményen dolgoznak, hogy elérjék, amit akarnak, és fontosnak tartják, hogy jó munkát adjanak ki a kezükből. Mind a két típus hasznos készségeket fejleszt ki a folytonos erőfeszítésük eredményeként, továbbá ragyognak abban, amit csinálnak.

Egy kicsi különbséget mégis felfedezhetünk közöttük. Ez az aprónak vélt különbség mégis nagyban elkülöníti őket.

A pozitív perfekcionisták teljesítményorientáltak,míg a negatív típusúak kudarcorientáltak.

Amíg a győzelem ugyanolyan mértékben fontos a pozitív és a negatív perfekcionistáknak, a győzelem akarása mögött meghúzódó ok lényegesen különbözik. A pozitív perfekcionisták meg akarják nyerni a versenyt. A negatív perfekcionisták nem akarják elveszíteni a versenyt. A célorientációban felfedezhető különbség hatással van a célkitűzésükre, a munkájukkal kapcsolatos érzésekre, visszaesésekre és csalódásokra adott reakciókra.

A pozitív perfekcionista azért költ pénzt és időt, hogy egyre jobb legyen. A negatív típus azért, hogy ne legyen rosszabb.
A poitív perfekcionista azért költ pénzt és időt, hogy egyre jobb legyen, míg a negatív típus, hogy ne legyen rosszabb.

A pozitív perfekcionista számára a célmegvalósítás egy életmód

A pozitív perfekcionistákat a növekedés vágya, valamint a kihívás érzésével járó élvezet hajtja előre az életben. Értelmet és elégedettséget ad számukra, hogy dolgokat jobbá tehetnek. Szeretnek jók lenni valamiben, mégsem reagálnak túlzottan azokra az eseményekre, amikor alulteljesítenek. Helyette inkább arra fókuszálnak, hogyan tudnának javulni. Ők ritkán gondolnak a dolgok feladására, hiszen a célok megvalósítása egy mód, ahogy ők élnek. Amikor akadályba ütköznek, probléma megoldó üzemmódra váltanak. A kudarcra való válaszuk a munkájuk újra tanulmányozása, az eredmények analizálása, majd a következő lépés megtervezése.

Például egy pozitív perfekcionista munkavállaló, azért dolgozik keményen, hogy megszerezze az előléptetést, dicséretet kapjon vagy fizetésemelést. Egy ilyen típusú egyetemi tanul, a szükségesnél több órát tölt egy beadandó dolgozat megírásával. Sokkal többet tanul a kötelező anyagokon túl, hogy tovább fejlessze a tudását. Egy ilyen klinikai pszichológus rengeteg pénzt költ arra, hogy folytassa a tanulmányait, és megbizonyosodjon arról: a kliensei az általa kínált legjobb ellátást kapják.

A negatív perfekcionista próbál lépést tartani a céljaival

A munkavállaló egy negatív perfekcionista verziója az előző példából kiindulva, azért dolgozik keményen, hogy elkerülje a kirúgást vagy a rossz visszajelzést. Az egyetemi diák órákat tölt egy beadandó megírásával abban a félelemben, hogy rosszabb jegyet kap a jelesnél. A klinikai pszichológus azért megy és tanul több kurzuson, mert aggódik a kliensei elvesztése miatt, és hogy nem tud eleget tenni a követelményeknek, hogy a jogosultságát megtartsa. Érezhető, hogy miben különbözik a két típus? A negatív perfekcionisták úgy érezhetik, hogy a céljaikkal próbálnak lépést tartani összehasonlítva a másik típussal, akik átlépni szeretnék a maguk elé tűzött célokat.

Mi rejlik bennünk?

A célorientációban lévő különbségnek hosszú távú következményei is vannak. Kutatások azt mutatják, hogy a pozitív perfekcionisták védettek az emocionális distressztől. Egészségesebbnek bizonyultak pszichológiailag és érzelmileg stabilabbnak. Ezzel szemben a negatív perfekcionistákhoz kapcsolható az alacsony önértékelés, magasabb szorongás és a depresszió magasabb szintje.

Az igazság az, hogy mindannyiunkban van egy kicsi pozitív és egy kicsi negatív perfekcionista is. Saját magunk tökéletességének a vágya egy természetes hajlam. A vágy, hogy létrehozzunk egy értékes terméket, jó szolgáltatást nyújtsunk, magas teljesítményt érjünk el, nem hiba. Ez egy egészséges törekvés. Ám amíg a saját pozitív perfekcionista részünk előre tud lendíteni, addig a negatív részünk visszatarthat.

Hogyan ismerhető fel melyik perfekcionista típussal birkózol meg az életed során? Ha az eddigi összefoglalót csak egy rövid mondattal kéne leírni, akkor ez lenne az:

Tisztázzuk a különbséget a „lehet jobb” és a „nem elég jó” között!

Kezdjük ott, hogy megkérdezzük magunktól! Melyiket használjuk gyakrabban a munkánk véleményezésére?

***

A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ