Kortól és nemtől függetlenül, legalább egyszer mindenki elgondolkodik azon, hogy karrierje érdekében munkahelyet váltson és új lehetőségekkel éljen. Bármi is legyen az oka a gondolat megfogalmazódásának, érdemes alaposan végiggondolni és több szempont alapján mérlegelni. Cikkünkben hasznos tanácsokat adunk azoknak, akiknek segítségre van szükségük a témában.

Egy, a LinkedIn által készült riport szerint a platform 313 millió felhasználója közül mindössze 25% aktív munkakereső, 60% pedig passzív – ők azok, akik konkrétan nem keresnek új munkahelyet, azonban nem zárkóznak el a felkínálkozó lehetőségek elől sem. Továbbá folyamatos növekedést figyelhetünk meg a magánvállalkozók és alkalmi munkavállalók számában is az elmúlt két évtizedben. Ezek az adatok még a jobb gazdasági helyzetben lévő, alacsonyabb munkanélküliségi rátával rendelkező országokban is érvényesek, úgy mint az Egyesült Királyság vagy az Egyesült Államok. Ennek különböző okai lehetnek, például a vállalkozói szellem túlértékelése, a megosztott gazdaság, a nem túl hatékony vezetők.

ugyanakkor az emberek természetüknél fogva gyakran elkerülik a változást,

még akkor is, amikor az aktuális állapot kellemetlen. Meta-analízises módszerekkel kimutatták: az emberek gyakran maradnak meg egy állásban abban az esetben is, ha alacsony az elégedettségük, rossz a munkával kapcsolatos attitűdjük, nem eléggé elkötelezettek, vagy nem tudnak azonosulni a munkahely szervezeti kultúrájával.

Miután pedig a karrierünkben gyakran az emocionális faktorok vezetnek minket a racionálisak helyett, gyakran csalódás érhet bennünket. Van tehát valami megnyugtató abban, ha az életünk némely területe – például a munkáé – kiszámíthatóbb, biztonságosabb. Ahogyan a dán filozófus, Søren Kierkegaard mondta: „A szorongás tehát a szabadság szédülete”.

A döntésképtelenség még önmagában is szorongáskeltő lehet,

mivel növeli a bizonytalanságot a jövőnkkel kapcsolatban. Továbbá a legtöbb ember értékeli a munkahelyi stabilitást. Nem túl nagy meglepetés, hogy az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) úgy véli, az életminőségünk fontos kulcsa, hogy biztonságban érezhetjük-e magunkat a munkahelyünkön vagy sem. Emellett akadémiai tanulmányok leírják, a munkahelyen tapasztalt bizonytalanság a stressz egyik fő oka.

Ne csodálkozzunk tehát: ez mind megmagyarázza, miért is olyan nehéz elhagynunk a munkahelyünket, nem számít, az mennyire unalmas vagy monoton. A következő pontok segítségül szolgálnak, hogy eldönthessük, vajon itt van-e az ideje annak, hogy másik munkahely után nézzünk.

Már nem tanulunk a munkahelyünkön. Kutatási eredmények szerint a boldog fejlődéshez felnőtt- és időskorban szükséges, hogy a munka, amelyet nap mint nap végzünk, stimulálja az elménket és folyamatos tanulásra ösztönözzön. Ez különösen akkor fontos, ha a kultúrával, az élményekkel és a tapasztalással kapcsolatos nyitottságunk igen magas (a Nyitottság a Big Five személyiségvonások egyike). Az ilyen személyiségvonások összekapcsolódnak a kreativitással és a tanulás szeretetével.

Alulteljesítünk. Amennyiben jelentkezik a stagnálás, és úgy érezzük, a munkánkat álmunkban is el tudnánk végezni, vagy csak a szükséges minimumot tesszük meg, minden bizonnyal alulteljesítünk. Idővel ez rányomja a bélyegét a megítélésünkre. Ha szeretnénk boldogok és elégedettek lenni a munkánkkal, talán jobb, ha olyan után nézünk, amely a teljesítményünk maximalizálására sarkall minket.

Alulbecsültnek érezzük magunkat. Ha a munkavállalók boldogok a fizetésükkel és egyéb juttatásaikkal, amíg nem érzik magukat megbecsülve (főleg a feletteseik által), nem fogják élvezni azt, amit csinálnak. Továbbá akik nem érzik magukat megbecsülve, sokkal hajlamosabbak a kiégésre és a kontraproduktív viselkedésre, mint például a távollét, lopás és mások munkájának szabotálása. Ez pedig, lássuk be, kinek lenne kedvező?

Kizárólag a pénzért dolgozunk. Habár az emberek hajlamosak beérni a kevésbé jövedelmező állásokkal, ez vezethet a legnagyobb demotiváltsághoz. Ahogyan azt már rég tudjuk, a munkavállalói elégedettség sokkal inkább belső motivációkon alapszik, mint külsőkön.

A főnök kiállhatatlan. Szokták emlegetni, hogy az emberek vállalatokhoz lépnek be, de a főnöknek mondanak fel. Ez azt is jelenti, hogy nagy átfedés van azok között, akik nem kedvelik az állásukat, és azok között, akik nem kedvelik a főnökeiket.

Természetesen nincsenek kizárólagos tényezők, illetve nem csak ezek lehetnek a jelei annak, hogy munkahelyet kellene váltanunk. Vannak egyéb tényezők is, amelyeket érdemes figyelembe venni, mint például a munka-magánélet egyensúly, a környezeti nyomások, a szilárd leépítések, vagy a munkahely lokációjának hirtelen változása. Azonban ezek a tényezők tőlünk sokkal függetlenebbek, inkább kontextuálisak. A döntéseink után azt kell figyelembe vennünk, mik a konzekvenciák, amelyeket levonhatunk, elégedettek vagyunk-e a végeredménnyel, és természetesen ezek mind nehezen megjósolhatók. Ahogyan Abraham Lincoln mondta, „the best way to predict the future is to create it”, vagyis alkossuk meg mi magunk a jövőnket, úgy tudunk a legjobban jósolni! Hogy megtudjuk, jó irányba halad-e a karrierünk, tegyük meg hozzá a kellő lépéseket!

***

Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ