Hirdetés

Lundy Bancroft tizenöt éve foglalkozik erőszakra hajlamos férfiakkal csoportvezetőként, igazságügyi szakértőként és bírósági esetelemzőként. Több mint kétezer esettel találkozott eddigi munkája során, tapasztalatait pedig a Mi jár a bántalmazó fejében? – Az erőszakos és uralkodni vágyó férfi című könyv és több más publikáció formájában gyűjtötte össze. Ezek segítségével kíséreljük meg feltárni a bántalmazás hátterében húzódó tényezőket.

Hirdetés

Lundy Bancroft praxisa során megtanulta felismerni a kapcsolatokban jelentkező bántalmazás és uralkodni akarás korai jeleit. Felderítette, hogy milyen valódi jelentés állhat a nőt elnyomni vágyó férfi szavai mögött. Megtanulta észrevenni annak jeleit, ha a szóbeli és lelki bántalmazás a fizikai erőszak jelentkezése felé halad. Azt vizsgálta, hogyan lehet megkülönböztetni azokat a bántalmazókat, akik csak színlelik a változást, azoktól, akik valóban dolgoznak a változáson. Tapasztalatai szerint

a bántalmazásnak meglepően kevés köze van az agresszor érzelmeihez,

inkább abban áll a különbség, hogyan gondolkoznak. A bántalmazók gondolkodási sémáinak és viselkedési mechanizmusainak megismerése nagyban segítheti a bántalmazásban érintett családokat. A szakértő publikált tapasztalatainak segítségével könnyebben felismerhetik az érintettek, ha nem ideális irányba mutat a kapcsolatuk alakulása, és hamarabb megtalálhatják annak a módját, hogy kikerüljenek ebből a helyzetből, illetve elkerüljék, hogy újabb hasonló párkapcsolatba bonyolódjanak.

Kifogások és hiedelmek

Tényleg őszintén sajnálja, amit tett?” „Komolyan gondolja, hogy meg fog változni?” Gyakran hallhatunk hasonló kérdéseket az érzelmileg vagy fizikailag bántalmazott személyektől, leggyakrabban nőktől. A bántalmazó kifejezés azokra a személyekre utal, akik elnyomó, lenéző vagy megfélemlítő módon viselkednek a partnerükkel. Ez megnyilvánulhat fizikai erőszak formájában, fenyegetőzésben, megfélemlítésben, de kizárólag sértegetésben vagy a másik fél kihasználásában is. A bántalmazás változatos viselkedésrepertoárra utalhat, számos megnyilvánulást annak tekinthetünk, amely miatt a partner bántalmazva, lenézve, megszégyenítve érzi magát. A szakemberek tapasztalatai szerint a fizikai erőszakot is alkalmazó, illetve a szóbeli, azaz lelki és mentális bántalmazók hozzáállásában és magyarázataiban nem találhatunk jelentős eltéréseket. A két csoport partnerei pedig jellemzően ugyanazokat a lelki megpróbáltatásokat írják le.

A bántalmazás különböző formáinak egyformán romboló hatása van.

Ritkábban fordul elő, de a bántalmazó szerepében nők is lehetnek, és azonos nemű párok esetében is ugyanúgy előfordulhat ez a jelenség, mint heteroszexuális kapcsolatokban. A bántalmazók közül szinte mindenki érez némi bűntudatot vagy kínosnak tartja viselkedését, ugyanakkor általában mélyen meg vannak győződve saját igazuk és mentségeik jogosságáról.

Mi zajlik a bántalmazó fejében?

Bancroft és munkatársai bántalmazó férfiaknak tartanak csoportfoglalkozásokat. Ezek a férfiak időnként önszántukból vagy a partnerük unszolására érkeznek, legtöbbször azonban a bíróság kötelezi őket a terápiában való részvételre. A szakemberek csoportvezetőként szerzett tapasztalataikat kiegészítették a férfiak partnereinek interjúi során nyert tanulságokkal. A bántalmazó fél sokszor hárításokkal él és tetteit bagatellizálva, eltorzítva számol be viselkedéséről, emiatt kiemelten fontos a bántalmazott fél meghallgatása is. A bántalmazott személy beszámolóit is megismerve árnyaltabb kép alakulhat ki a terapeutában a valós problémáról.

A statisztikák szerint hazánkban a tizenöt és hetvennégy éves kor közötti nők negyvenkilenc százalékát éri súlyos lelki, tizenkilenc százalékát fizikai, hét százalékát pedig szexuális erőszak a partnerük részéről.

A bántalmazók általában foggal-körömmel küzdenek az ellen, hogy szembenézzenek vele, mekkora sérüléseket okoztak a párjuknak, sokszor a gyerekeinek is. Megrögzötten ragaszkodnak a mentségeikhez, legtöbbször az áldozatot hibáztatják. Ez a gondolkodásmód pedig megakadályozza, hogy tiszteletteljesen bánjanak partnerükkel és egyenlőségen alapuló, harmonikus kapcsolat bontakozhasson ki közöttük. A bántalmazók általában olyannyira mereven gondolkodnak és hozzá vannak szokva a bántalmazó viselkedésükből származó előnyökhöz, hogy nem is képesek elképzelni egy másképpen működő kapcsolat lehetőségét, nem látják annak előnyeit.

Mit tehet az elszenvedő?

Az első lépés, hogy az áldozat felismerje helyzetét, illetve annak lehetőségét, hogy ő is kísérletet tehet a szituáció megváltoztatására. Ennek pedig legjobb módja, ha szakember segítségét kéri. Akkor is érdemes segítségért fordulni, ha nem vagyunk biztosak abban, hogy mennyire súlyos a gond, nem tudjuk eldönteni, hogy csak mi reagálunk-e túl érzékenyen vagy valóban rossz irányba tart a kapcsolat. Sok érintett nő olyan mértékben túlértékeli párja pozitív tulajdonságait, hogy inkább önmagát hibáztatja a történtekért. Egy szakember képes lehet érzelmi támogatást nyújtani ebben a terhelt helyzetben, segíthet feltérképezni a változtatási lehetőségeket, segíthet rendet tenni abban az érzelmi zűrzavarban, amelyet átélnek az áldozatok. A bántalmazást sokszor

a két fél közötti kapcsolati dinamika is fenntarthatja,

így ha az elszenvedő elkezd foglalkozni a nehézségekkel, az ugyanúgy elindíthatja a változást, mintha az agresszort köteleznék erre. Sokan attól félnek, hogy környezetük kritizálni fogja őket, ha fény derül a bántalmazás tényére. Vannak, akik attól tartanak, hogy amiatt fogják megszólni őket, hogy nem hagyják el a partnerüket, mások pedig inkább attól félnek, hogy nem fogják elhinni a szavaikat. Mégis mindezen aggodalmak ellenére nagyon fontos, hogy az áldozat ne maradjon egyedül a nehéz érzéseivel. Egy bizalmas barát vagy közeli családtag is sokat segíthet, ha támasza tud lenni a bántalmazás elszenvedőjének.

Felhasznált szakirodalom:

Bancroft, L. (2015). Mi jár a bántalmazó fejében? – Az erőszakos és uralkodni vágyó férfi. Háttér Kiadó, Budapest

Bancroft, L., Silverman, J. G., Ritchie, D. (2011). The batterer as parent: Addressing the impact of domestic violence on family dynamics. Sage Publications.

Slote, K. Y., Cuthbert, C., Mesh, C. J., Driggers, M. G., Bancroft, L., Silverman, J. G. (2005). Battered mothers speak out: Participatory human rights documentation as a model for research and activism in the United States. Violence Against Women11(11), 1367-1395.

Wirth J., Winkler ZS. (2015). Nők elleni erőszak az adatok tükrében. FRA – népesség-bűnügyi statisztikák.

Hirdetés
MEGOSZTÁS
A szerző pszichológus, diplomáját az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerezte, specializációja a klinikai- és az egészségpszichológia. A Mindset Élet & Pszichológia rovatának szakújságírója, a Pszichológus Szemmel rovat társalapítója. 2013 óta az ELTE Kortárs Segítő Csoport keretein belül foglalkozik kortárs tanácsadással.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ