„Sémáinkkal együtt, az önmagunkról alkotott képet is szeretnénk mindenáron fenntartani” – hangzott el a minap Dr. Almási Kitti teltházas előadásán, a Pszichológiai Felnőttképzés szervezésében. De vajon miért van ez így? Miért rettegünk attól, ha valaki másként látja a dolgokat? Mi is az a konfliktus? Hogyan alakul ki? Mit tehetünk ellene? Ezekre a kérdésekre válaszolt, az előadónő. Noha Almási Kitti a héten a hatodik előadását tartotta, most is ugyanolyan energiával és humorosan beszélt, mintha először szólalt volna fel. Tudósításunk.

Egy vicces történetre átültetve tökéletesen lehet szemléltetni azt a helyzetet, amikor két ember vitázik:

Egy házaspár elmegy a terapeutához. Először a nő mondja el neki, mi a problémája. A terapeuta válasza: „Önnek igaza van.” Ezután a férfi is elmondja, mit gondol. A terapeuta azt mondja: „Önnek is igaza van.” Erre a házaspár felháborodik azon, hogy nem lehet mindkettőjüknek igaza. A terapeuta némi hallgatás után azt feleli: „Önöknek ebben teljesen igazuk van.”

A lényeg tehát, hogy létrejöhet olyan helyzet, amelyben mindkét félnek igaza van. Tulajdonképpen, ha azt vesszük alapul, hogy mindkettő másként látja a helyzetet, a saját perspektívájából, akkor elfogadhatók az eltérő „igazságok”. A baj akkor alakul ki, ha ezt nem látjuk be. Nem vagyunk kíváncsiak a másik igazára.

Milyen szemüvegen keresztül szemléljük a világot?

Dr. Almási Kitti, klinikai szakpszichológus
Dr. Almási Kitti, klinikai szakpszichológus

Az előadó szerint akkor alakul ki két ember között nézeteltérés, ha nem azt halljuk meg a másik mondandójából, amire ő tényleg gondolt. Ez előfordulhat azért, mert rossz napunk volt: leöntöttük magunkat kávéval, kiabált velünk a főnök, dugó volt, satöbbi. Ezek után, ha hazaérünk a párunkhoz, érthető, hogy bármit mond, azt mi támadásnak vesszük. Hiszen egy zord és gonosz helyről értünk haza, ahol mindenki bántott minket. Ugyanez igaz fordítva is: ha szerelmes SMS-ünk érkezik, minden tökéletesnek látszik. Nincsenek megoldhatatlan gondok és még az eső is feldob minket.

A szakértő azt tanácsolja: próbáljunk meg a vitáinkban is asszertívek lenni: ne támadjunk agresszívan vissza egyből egy kijelentésre, de ne is hunyászkodjunk meg, mint egy sértett áldozat. Almási Kitti elmondta: ha csak annyit magunkkal viszünk az előadásról, hogy:

„Hallgasd végig a másik embert!”

Akkor azt már sikerként könyveli el. Persze ez nem is olyan könnyű feladat. Mi a két legfőbb oka a konfliktusoknak?

Az első: félünk a különbözőségtől.

Jeges félelemmel tölt el minket, ha kiderül, a másik nem is olyannak lát, amilyennek én gondolom magamat. Ha pedig észrevesszük, hogy a másik nem is pont olyan, ahogy mi elképzeltük, egyenesen haragszunk rá. A pszichológus egy párterápián feltette a kérdést: „Mi volt a legintimebb pillanat önök szerint az elmúlt héten?” A férj válaszolt először: „Amikor szeretkeztünk szerdán.” Erre a feleség kikelve önmagából, kerek szemekkel odafordult férjéhez: „Neked most komolyan ez volt a legintimebb pillanat? Hát kész. Ennek így semmi értelme.” Ebben a helyzetben a nő amiatt érzi sértettnek magát, mert ő nem erre gondolt. Azt várta férjétől, hogy ő is azt felelje, amit ő várt. Holott lehet, hogy a férfinek tényleg ez volt a legszebb pillanat – és nem feltétlenül csak a szex miatt –, aminek a nő akár örülhetne is.

Almási Kitti szerint ez a legfőbb párkapcsolati probléma, hogy azt várjuk: a párunk mindenben azt tegye, mondja, amit mi szeretnénk. Ám hol van itt akkor a szerelem? Hogyan várhatjuk el egy embertől, hogy ne a saját véleményét, hanem a mi akartunkat közvetítse? – teszi fel a kérdést az előadó.

„Ennyi erővel egy betanított majommal is élhetnénk.

Ő feltehetően azt fogja tenni, amire kérjük” – magyarázza.

A szakember úgy véli, hagynunk kellene, hogy a másik hasson ránk! El kellene engednünk el berögzült struktúráinkat! Lehet, hogy amit a másik mutat, még jobb is lesz, mint amit mi eddig elképzeltünk. Attól lesz igazi egy kapcsolat, ha nem tudjuk száz százalékig, milyen a másik, mit fog mondani egy szituációban. Így maradhat meg az izgalom, a rácsodálkozás és a szerelem.

almasi_kitti_eloadas_04_06_8
Hallgassuk meg a másikat. Mi több, figyeljünk oda mondandójára.

A második konfliktus generátor: „Igazam kell, hogy legyen!”

Az előadó tapasztalati alapján a magyar emberek fejében az a tévhit él: ha nincs igazam, kudarcot vallottam. Pedig az életben számtalan helyzet van, amiben nem győzhetünk. Mégis megszállottként hiszünk abban, véghez kell vinnünk tervünket: a vita végén nekem kell, hogy igazam legyen! De miért is jó ez nekünk? Egy súlyos, elfajult vita végére elérünk arra a szintre, hogy szinte ki szeretnénk véreztetni párunkat.

Előjönnek a mélyen sértő mondatok.

De a másik akár vissza is tud vágni. Mi lesz, ha a végén valaki győz, és úgymond rááll párja tetemére? Egészen egyszerűen annyi, hogy egyedül marad. Egyedül marad önmagával, győzelmével. Ergo: hihetetlenül elmagányosodik. Hiszen ott fent a trónon nincs senki, csak ő. Kérdezi tehát a szakértő: Biztosan megéri ez a fajta önigazolás?

Visszautalva a kiemelt mondatra, a lényeg: hallgassuk meg a másikat. Vegyük észre az ő igazát. Képzeljük bele magunkat az ő helyzetébe. Ezen kívül vizsgáljuk meg: valóban konfliktusról van-e szó, vagy csak a másiknak rossz napja volt? Ez egy könnyűnek látszó feladat, de kivitelezni nem is olyan könnyű. Gyakoroljuk hát!

***

Ennyi fért bele a tudósítás első részébe. A következőben olvashattok a jó és a rossz kompromisszumokról. Megtudhatjátok miért nem jó a barátnőkkel, haverokkal kitárgyalni szerelmi életünket. Kiderül mi is az a hápogás! Majd további hasznos tanácsokkal is gazdagodhattok!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ