Zsófi 26 éves, pár perc után zokog a rendelőmben. Nemrég szakított vele párja egy másfél éves kapcsolat után. Válaszokat keres, miért hagyták el? Ha már egyszer így történt, miért reménykedik? De legfőképp miért gyengül el annyira, hogy újra és újra visszatér a férfihez? Cikkünkből kiderül, hogyan lehet erősebben kikerülni egy kapcsolatból, helyreállítva lerombolt önértékelésünket. Kovács Orsolya, tanácsadó pszichológus írása.

A fiatal lány vadul keresi az okokat, miért ment tönkre a kapcsolata. Hisz olyan hamar fellángolt köztük a szerelem, szenvedélyes szexuális életet éltek, megosztották egymással mindennapjaikat. Végig lelkesen támogatta párja ötleteit, igyekezett lesni kívánságait. Érthetetlen számára, mégis mi történhetett. Egyre csak azon gondolkodik, a másik miért hozta meg ezt a döntést.

Becsapottnak, értéktelennek érzi magát.

Arra bátorítottam, vizsgáljuk meg, milyen visszatérő mintázatot vél felfedezni reakcióiban. Ahogy mesél, nagyon szembetűnő, hogy elbeszélése két téma köré rendeződik: mennyi mindent tett bele ő a kapcsolatba a másikhoz képest, valamint a másik félnek mik lehettek felé a valódi érzései, motivációi.

Az énállapotok és a tranzakcióanalízis

Ezekben a fordulatokban felismerhető a gyermeki énállapot működése. A felnőttben tovább élő gyermeké, aki a szülők igényeinek akar megfelelni reakcióiban, hogy el ne veszítse szeretetüket. Csak most már nem a szülők, hanem a társ szeretetének elvesztése tűnik fel fenyegető erőként. Ezt pedig mindenáron el kell kerülni: folyamatosan megpróbál a másik kedvében járni, vagy éppen szégyent, bűntudatot él meg a másik fél szidásának hatására. Ha a feszültség átlép egy bizonyos szintet, dührohamot kap, hibáztatni kezdi a másikat. Ezt a működésmódot nevezi Eric Berne, a tranzakcóanalízis atyja gyermekinek.

Berne pszichoterápiás elméletében még két működésmódot határoz meg. A szülői énállapotban lévő személy gondolatait, érzéseit, viselkedését a korai gyermekkorban a szülőktől, illetve más autoritásszemélyektől tanultak dominálják. Ez egyrészt lehet túlkritikus szülői attitűd: „Még ezt sem tudod megcsinálni!” „Szégyelld magad!”, vagy gondoskodó szülőfigura: „Vigyázok Rád!”. Amikor büntető vagy gondoskodó szülői énallapotba kerül valaki, akkor

úgy bánik másokkal, ahogy vele bántak gyermekkorában.

A harmadik meghatározó érzelmi, gondolati mintázat a felnőtt énállapot. Ebben a működésmódban a személy felismerései a saját tapasztalataira való reflektálásból származnak, nem pedig a gyermeki impulzusokból vagy alkalmazkodásból. Nem is a szülői túlkritikus vagy túlgondoskodó szerepből. Ilyenkor a személy tudatos, nyitott, elfogadó, asszertív, képes különféle szituációk jelentésére rátalálni, azokban építő módon jelen lenni.

Ha a tranzakciónalaízis szemüvegén keresztül vizsgáljuk meg Zsófi párkapcsolatát, elég hamar világossá válik: a fiatal nő ideje nagy részében gyermeki énállapotban működött kedvesével. Amikor először találkoztak teljesen elbűvölte őt, mennyire érdeklődik iránta a férfi. Szenvedélyes fizikai vonzódásuk euforikus érzéseket okozott neki, a jóváhagyás iránti igénye pedig jól passzolt a férfi gyakran kritikus szülői énállapotához. Minél jobban kritizálta őt a férfi, Zsófi annál inkább próbált a kedvében járni.

Tudattalanul ez kiválóan betöltötte Zsófi belső önkritikus szülői énállapotát, amely szerint ő nem lehet elég értékes mások számára. A fiatal nő gyermekkorában azt tapasztalta meg, hogy ha kifejezi szükségleteit, elveszítheti szülei szeretetét, elfogadását, így a legjobb stratégia, ha folyamatosan arra ügyel, hogy előtérbe helyezze gondozói vágyait. Ha önmagát tenné első helyre, az félelmet, a biztonság hiányának újraélését okozná számára.

A felnőtt énállapot tudatos megerősítése hozzájárul a párkapcsolat minőségének javulásához.
A felnőtt énállapot tudatos megerősítése hozzájárul a párkapcsolat minőségének javulásához.

Amikor Zsófinak a kapcsolatuk során sikerült ráhangolódnia a férfi iránti saját érzéseire, belépett a felnőtt énállapotba, tisztába került azzal, hogy az őt érő kritikák nem igazak, hanem bántóak. Ezekben a pillanatokban azt is tudta: ez a kapcsolat mérgező, és romboló hatással van az önértékelésére. Mégis könnyen visszacsúszott a gyermeki működésmódba, amikor szüksége lett az értékessége érzésének külső megerősítésére.

Egy erős, stabil felnőtt énállapot kiépítése,

fejlesztése tette Zsófit képessé arra, egészségtelen kapcsolatát maga mögött hagyva egy értékes párkapcsolatot hozzon létre.

Hogyan lehet mindezt utána csinálni?

  1. Ennek első lépéseként meg kell tanulnunk felismerni, mikor milyen énállapotban vagyunk, mire van szükségünk, mik a sebezhető pontjaink, illetve hogyan, mikor tudjuk ezeket kifejezni.
  2. Amikor már képesek vagyunk észrevenni, különféle helyzetek, emberek hogyan hatnak működésmódunkra, érdemes mintákat kialakítanunk arra, hogyan kezeljük őket másképpen, minél tartósabban felnőtt szerepben maradva.
  3. Fókuszáljunk arra, múltbeli tapasztalataink a felnőtt énállapotban milyen sikerekhez vezettek, ezzel segítve önbecsülésünk növelését. Igényeinknek megfelelő értékrendszer kialakításával szintén hozzájárulhatunk önértékelésünk reálisabbá formálásához, felnőtt énállapotunk újradefiniálásához.

A szerző Kovács Orsolya, tanácsadó- és iskolapszichológus, a Lisznyai Pszicho-Műhely tagja, humánerőforrás szakértő.

***

A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!

NINCS MÉG HOZZÁSZÓLÁS

VÁLASZ