Cikkünk első részében elkezdtük sorra venni azokat a tényezőket, melyek megmagyarázhatják az úton elég gyakran tapasztalható, néha meghökkentő mértékű indulatot. A folytatásból kiderül, mi játszhat még szerepet a dühöngésben, és adunk pár egyszerű ötletet is, mellyel csökkenthetjük saját reakcióink hevességét. Szekeres-Gaál Bence pszichológus írása.

Korábbi cikkünkben már bemutattunk az agresszív vezetés mögött álló legfontosabb 6 tényező közül hármat, a továbbiakban pedig a folytatás olvasható:

4. Szándéktulajdonítás: Korábban az agresszív vezetés kategóriájába soroltunk olyan közúti vétségeket, mint jelzés nélkül sávot váltani, vagy előzés után valaki elé bevágni. Ezek a manőverek valóban rendkívül veszélyesek, ám korántsem mindig szándékosak. Előfordulhat, hogy csak azért hajtunk túl közel valakihez, mert elbambulunk, vagy azért megyünk bele egy kockázatos előzésbe, mert késében vagyunk. Ugyan teljes joggal leszünk dühösek ilyenkor, ám a kutatók szerint legtöbbször tudattalanul (ártó) szándékot is feltételezünk a másik sofőr részéről, ami meghatványozza indulatainkat.

5. Énhatárok kitágulása: Alapvetően énhatáraink csak a testünkre terjednek ki, vagyis a testünkkel azonosítjuk magunkat. Érthető módon minden esetben, amikor testünket veszélyezteti valami, magunkat kezdjük el félteni, és igyekszünk lépéseket tenni testi épségünk megóvása érdekében. Amennyiben egy másik személy fenyeget bennünket, úgy nagy valószínűséggel agressziót is átélünk. Egyes elméletek szerint vezetés közben énhatáraink kiterjednek és

egynek érezzük magunkat az általunk irányított autóval.

Ez hozzájárul a hatékony vezetéshez, de egyszersmind érzékenyebbé is tesz minket minden autónk ellen irányuló fenyegetésre. Ezért részben elképzelhető, hogy kitágult énhatáraink és megnövekedett személyes terünk miatt reagálunk sokkal hevesebben az úton tapasztalt agresszióra.

6. Deindividualizáció: A szociálpszichológiában régóta nyilvántartott hangzatos kifejezés egyéniségünk (individuumunk) elvesztésének érzését jelenti. Jellemzően akkor áll elő ez az állapot, ha egy csoport szerves részének érezzük magunkat, például mikor több száz másik autó között ülünk. Ilyenkor általában úgy érezzük, anonimitásunk biztosítva van, hiszen az autók csoportjában való elvegyülés mellett

identitásunkból csak márkajelzésünk marad meg.

Az pedig már elég régi tanulságnak számít, hogy az anonimitás köpenyébe burkolódzva az emberek sokkal kevésbé hajlamosak gátolni impulzusaikat. Az anonimitáson túl azonban az is jelentősen csökkentheti a későbbi megtorlás valószínűségét, hogy lényegében egy menekülésre tökéletesen alkalmas gépben ülünk.

1294200341_9c08c813a5_o
Az anonimitás leple alatt hajlamosabbak vagyunk kimutatni agresszivitásunkat

Mivel az összes eddig felsorolt tényező egymással kombinálódva van jelen az utakon, ezért mondhatjuk, hogy az országúti környezet kimondottan elősegíti az agresszivitás kibontakozását. Szerencsére azonban a kutatók azért igyekeznek minél pontosabban körüljárni a veszélyes vezetés témakörét, és okait, hogy megoldási javaslatokkal tudjanak szolgálni. Lezárásként következzék pár tanács, mellyel felvértezve talán több esélyünk van elkerülni az indulatkitöréseket.

Hogyan csökkenthetjük volán mögötti agressziónkat?

Mint a legtöbb hasonló helyzetben, a problémát egy csapásra tökéletesen megoldó varázsszer itt sem létezik (esetleg ha nem vezetünk többet, de ez elég szélsőséges megoldás). Van viszont két tipp, amit érdemes lehet kipróbálni.

Ha valamilyen atrocitás ér minket, mondjuk a sokat ismételt példánál maradva hirtelen bevágnak elénk, próbáljunk meg felidézni olyan esetet, amikor mi magunk követtünk el hasonló szabálytalanságot. Ezzel hatékonyan emlékeztethetjük magunkat rá, hogy (remélhetőleg) mi is csak kényszerűségből, és nem szándékosan mások kárára hajtottunk végre hasonló manővert.  Így csökkenteni tudjuk a korábban már kifejtett szándékosságot feltételező torzítást, és könnyebben empatizálunk sofőrtársunkkal. Ennek következtében kevésbé leszünk dühösek, és könnyebben megtudunk bocsátani.

Szerezzünk magunk mellé utast! A költséghatékonyságon és környezetvédelmen túl ez azért is hasznos módszer, mert az autóban utasként jelenlévők ritkán idegesítik fel magukat annyira, mint sofőrjeik. Objektívabban tekintenek a történtekre, így ők lehetnek azok a horgonypontok, akik alkalmanként helyrebillenthetik a vezető morális egyensúlyát.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ