Hirdetés

Gyakran a hétköznapi teendők és történések nyerik el figyelmi kapacitásunk jelentősebb részét: „Ezt és ezt tettem ma. Még ezt kell megtennem. Ennek a határidőnek meg kell felelnem. Ezeket a számlákat be kell fizetnem.” Sokszor a felszínt kapargatjuk csak, de nem tesszük fel magunknak azokat a kérdéseket, amik igazán számítanak. A Facebookon gyakran becsekkolunk. De vajon milyen gyakran csekkolunk be önmagunkba? Hátszegi Eszter pszichológus cikkéből kiderül, mit tehetünk a mélyebb kapcsolatért önmagunkkal.

Hirdetés

Tény, hogy a normál, napi életvitelünk mellett nehéz időt találni arra, hogy igazán elmélyüljünk önmagunkban, reflektáljunk saját magunkra. Nem utolsósorban, nem szívesen tesszük föl magunknak a nehéz kérdéseket, és inkább csak bujkálunk saját érzéseink, gondolataink elől. Holott ezt időről időre létfontosságú volna megtenni, hiszen a problémáinkra sem találhatunk gyógyírt anélkül, hogy ráismertünk, beismertük volna: baj van. Nem tudjuk megteremteni magunknak azt az életet, amire vágyunk, ha nem tudjuk, valójában mit szeretnénk. Nem haladhatunk előre, ha a tájoló nem mutatja az irányt.

Ryan Holiday és Stephen Hanselman The Daily Stoic Journal című önsegítő könyvükben olyan módszereket, kérdéseket osztanak meg az olvasókkal, amik segíthetnek a megfelelő kérdések feltevésében és a megfelelő válaszok megtalálásában.

Az alábbiakban megosztunk néhány kérdést, melyek teret adhatnak némi önreflexiónak, és segíthetnek elgondolkozni életünk tágabb perspektíváján is:

  • Mik azok a dolgok, területek, melyek valóban az én befolyásom alatt állnak?
  • Mik azok a lényegtelen dolgok, amiket kiiktathatok az életemből?
  • Melyek azok a tárgyaim, amik birtokolnak engem?
  • Van-e olyan kedvtelésem, ami valójában büntetés?
  • Hogyan tudok kedveskedni másoknak?
  • Hogyan tudnék ma szellemileg felfrissülni?
  • Milyen területen van szükségem segítségre? Kit kérhetnék meg rá?
  • Fontos-e számomra, védem-e kellőképpen a saját időmet, figyelmi kapacitásomat?
  • Mik azok a fájdalmas dolgok, események, melyekért én vagyok a felelős?
  • Mit tanulhatnék másoktól – különösen azon emberektől, akiket nem kedvelek?
  • Mit érzek olyankor, amikor felnézek az égre?
  • Szerethetek-e mindent, ami velem történik a mai napon?

Miután megtaláltuk a válaszainkat, próbáljuk meg őket cselekvésekbe fordítani. Ezeknek nem szükséges nagy, látványos eseményeknek lenniük, elég, ha csak egy apró változtatás, egy kis lépés valami új irányába. Mondjunk nemet egy olyan dologra, ami valójában nem fontos nekünk. Ne kövessük az olyan embereket a közösségi médiában, akik nem inspirálnak bennünket, vagy esetleg rossz érzéseket keltenek bennünk – mivel ahelyett, hogy felfrissítené a lelkünket, inkább csak elszívja energiáinkat, lefoglalja időnket és figyelmünket.

Találkozzunk új emberekkel. Kedveskedjünk idegeneknek. Hasznosítsunk újra, adományozzunk, szabaduljunk meg régi, nem használt dolgainktól!

Mindegy, mibe kezdünk, a lényeg az, hogy időről időre szakítsunk időt arra, hogy végiggondolhassuk, mi fontos számunkra, és milyen irányba szeretnénk, hogy haladjon az életünk.

Hirdetés
FORRÁSTartakovsky, M. (2017). Daily Prompts for Deeper Reflection. Psych Central.
MEGOSZTÁS
A szerző pszichológus, tanácsadó szakpszichológus jelölt, pár-és családterapeuta jelölt. 2016 májusa óta a Lisznyai Pszicho-Műhely tagja, mint tanácsadó pszichológus; munkája során gyermekekkel, felnőttekkel, családokkal és párokkal egyaránt foglalkozik. Emellett a Mindset Pszichológia Személyiségfejlesztés rovatának állandó szerzője.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ