Hirdetés

Az idei, XXIII. téli olimpiai játékokat 2018. február 9–25. között rendezik meg a dél-koreai Phjongcshangban. A játékok alatt összesen 102 versenyt bonyolítanak le 15 sportágban, és ez lesz az első olyan téli olimpia, ahol több mint 100 aranyérmet osztanak majd ki. Számos sportágban izgulhatunk magyar versenyzőkért is, legyen az műkorcsolya, gyorskorcsolya vagy akár sífutás. Kónya Ádám olimpikonnal beszélgettünk sportágáról, terveiről és a Phjongcshangba vezető útról. Interjúnk.

Hirdetés

A sífutásban a versenyzőket FIS-pontjaik alapján rangsorolják, illetve ezek alapján húzzák meg a határokat az olimpiai „A”, illetve „B” kvalifikációs szinthez is. A húszas éveinek elején járó magyar sífutó már a kvalifikációs időszak elején, egy szlovák versenyen elért 70 ponttal, és az ehhez tartozó 12. helyezéssel kiharcolta magának a téli olimpián való indulás jogát.

Magyarországon nem annyira elterjedt sport a sífutás. Hogyan és mikor ismerkedtél meg vele?

Még egészen kiskoromban sífutottam először egy úszó edzőtáborban. Akkor nagyon nem élveztem, szerencsére ez annyira nem maradt meg bennem. Később triatlonoztam, duatlonoztam, utána pedig atletizáltam. 15 évesen azonban elmentem Ausztriába nyelvet tanulni. Olyan iskolát kerestem, ahol tudok komolyan sportolni: elsődlegesen futni szerettem volna, de az nem volt, így lett a sífutás. A felvételin nagy nehezen sikerült bekerülnöm, végül az egy év helyett ott maradtam egészen az érettségiig.

Mit érdemes a sífutásról tudnia egy laikusnak?

Sífutásban általában háromféle távon rendeznek versenyeket. Vannak a sprintszámok 1,4–1,8 kilométer hosszúak, mely a terepviszonyok függvényében változhat, hiszen a pályán lehetnek emelkedők, lejtők, lehet kanyargós és sík is a terep. Középtávon 15 kilométert kell megtenni, hosszútávon pedig 30 és 50 kilométert. Stílus szerint kétfélét különböztetünk meg: a klasszikus- és a szabadstílust. Én legtöbbet sprinten és 15 kilométeren versenyzek, de

az olimpián tervezem a 30 kilométert is kipróbálni.

Hogyan zajlik általában egy edzésnapod?

Igazából ez attól is függ, hogy éppen mire edzünk és mikor. Télen egy nyugodt hosszú edzés 2-3 óra is lehet, olyankor csak lazán megyünk egy tempóban. Sprintedzés során a technikára kell koncentrálni, ez 1,5-2 óra között van, és vannak a különböző résztávos, intervall edzések, amelyeknél rendkívül sok lehetőség van.

Az olimpia előtti nyári felkészülést itthon csináltam, bár voltam edzőtáborozni Ausztriában és Szlovéniában is. Nyáron kiegészítésként sokat úsztam, bicikliztem és futottam. Ezt az időszakot nagyon színessé lehet tenni a különböző sportágakkal. Van egy speciális eszköz, a síroller, amivel gyakorlatilag ugyanazt a mozgást lehet végezni, mint a síléccel, ezt is sokat használom.

A szeptember felét már kint töltöttem az osztrákoknál, novemberben Norvégiában és Svédországban voltam. Itthon sajnos csak bizonyos dolgokat és csak egy bizonyos szintig lehet csinálni, és a tapasztalat azt mutatja, hogy ebben a sportban úgy nem lesz valakiből profi, ha nem jár külföldre.

Te viszonylag fiatalon és hamar lettél profi a sportágadban, mit gondolsz minek köszönhető ez?

Én az utolsó utáni pillanatban kezdtem el sífutni. Állóképességi sport révén a technika is nagyon fontos, de itt ezt inkább be lehet hozni, mint a lesiklásban. A kinti edzőm sokat foglalkozott velem külön is, és nagyon figyelt arra, hogy minél hamarabb felzárkózzak az osztrákokhoz. Már az első évben indultam versenyen, de legalább három évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a technika ne hátráltassa a futásomat.

Most már 10 éve sífutok. Egy nagyon jó barátom egyszer azt mondta, hogy legalább 10 év kell egy sportnak ahhoz, hogy a mozgásanyaga berögzüljön. Még most is kell technikát gyakorolnom – nem azért, mert rossz, hanem azért, mert mindig lehet jobb.

Forrás: Natalie Paloma Photographie

A sportpszichológia szerint a technika mellett a mentális felkészültségnek is igen nagy szerepe van. Dolgoztok sportpszichológussal is az edzéseken kívül vagy a versenyek közeledtével?

Az eredményesség érdekében édesanyám hatására kezdtem el ezzel foglalkozni. Nyár közepe óta járok sportpszichológushoz, de úgy érzem, kicsit többet kellene vele foglalkoznom. Az időráfordításom attól is függ, hogy milyen formában vagyok, és milyen távol van a verseny. Ahogy közeledik, próbálom elővenni a technikákat, minél többet foglalkozni vele. Az északi versenyeimre készültünk mentális tervekkel, az utóbbiaknál azonban én nem igényeltem. Leginkább relaxációs és meditációs, illetve fókuszgyakorlatokat alkalmazunk, de gyakorlom a különböző mantrák használatát is. Néha jobban, néha kevésbé sikerül ez. Leginkább arra törekszem, hogy az aktuális fizikai állapotból és felkészültségből a legtöbbet tudjam kihozni.

Az olimpia közeledtével milyennek látod a felkészültségedet, aktuális formádat?

A tesztek alapján a nyári felkészülés jól sikerült. Télen volt olyan verseny, ahol jól éreztem magamat, és volt olyan, ahol fáradtabb voltam. Az edzőváltás hirtelen jött, és nem volt tervezett, de nagy változtatások nem történtek az edzésmunkában. Most, hogy februárban olimpia, nem lehet egyfolytában versenyezni, edzeni is kell, de csak óvatosan. Igazából csak

februárra kell teljesen formába jönnöm.

Milyen céllal indulsz neki a phjongcshangi olimpiának?

Több távon is indulok majd. Először síatlonon, ami 30 kilométer. Ennél a versenyszámnál 15 kilométer klasszikus stílusú futás után be kell menni egy depóba, ahol lécet és botot cserélünk, majd jön 15 kilométer korcsolya. Utána jön a főszámom, a sprint és a 15 kilométer. A versenyek között lesz minimum két nap pihenő, de maguk a versenyszámok elég fárasztóak.

Valahol az a cél, hogy olimpiai bajnok legyek, de a reális persze nem ez – egyelőre. Most azt mondanám, hogy a mezőny kétharmadának az elejére várom magamat, a 60. hely körülre.

Mennyire mertél erről álmodni korábban?

A szüleim 5 évesen vittek el úszni, de én be sem mentem a vízbe. Akkor azt mondtam, 6 évesen lemegyek az edzésre majd magamtól. Le is mentem, de nem a tanmedencébe küldtek, hanem a nagy 25 méteres medencébe. Akkor úgy mentem, hogy én olimpiai bajnok leszek úszásban, és ezt gördítem tovább folyamatosan az éppen aktuális sportágban. Fanatikusan kezdtem neki, és az elejétől kezdve mindig is álmodtam az olimpiáról.

Szurkoljunk együtt Kónya Ádámnak, hogy a 2018-as phjongcshangi olimpián valóra válthassa az álmát!

Hirdetés
MEGOSZTÁS
A szerző viselkedéselemző, a Mindset Sportpszichológia rovatának szakújságírója. Jelenleg az ELTE klinikai- és egészségpszichológiai mesterképzésének hallgatója, a Ferencvárosi Torna Club Szinkronúszó szakosztályának edzője.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ