Hirdetés

Hogyan befolyásolja sorsunk alakulását az a tényező, hogy nőként láttuk meg a napvilágot? Milyen elvárásokat kell teljesítenie napjaink családanyáinak? Létezik még a férfiakkal szembeni negatív megkülönböztetés, vagy kivívtuk a jogegyenlőséget? Mi az, ami valójában hozzájárul a nemi sztereotípiák kialakulásához? Cikkünkből kiderül.

Hirdetés

A 21. század az önmegvalósítás, a teljes emberi szabadság korszakaként vonult be a történelembe, a klasszikus nemi szerepek létezését azonban a demokrácia sem oldotta fel tökéletesen. Bár az elmúlt években jelentősen átalakultak a női szerepek, a nőknek ma is több fronton, így a gyermeknevelés, a háztartási munka és a karrier területén is helyt kell állniuk. Ez azonban nem mindig volt így.

Korábban a nőktől szinte teljes áldozatot követeltek, maguk is gyerekek voltak még, amikor belekényszerítették őket a szülők által gondosan kiválasztott érdekházasság elfogadásába. Egyértelműen a férfi alárendeltjei voltak, szinte semmihez sem volt joguk, nem tanulhattak, nem dolgozhattak, mindennapjaikat otthonuk gondozásával, gyermekeik nevelésével töltötték el. Napjainkra ez sokat változott, bár a gyengébbiknek titulált nem évezredekig tartó elnyomását a női tudattalan mai napig is őrzi talán. Ma már nem szükségszerű, hogy csakis kizárólag a nő feladata legyen a gyermeknevelés, a hagyományos női szerepek egyre jobban felcserélődnek. Már nemcsak a nők, de a férfiak is gyakran érzik úgy, hogy egyensúlyt kell találniuk a család és a karrier között, a férfiak is sokféle szerepmodelltől és elvárástól szenvednek. Úgy tűnik, széles körben támogatják a férfiakat, hogy jobban vegyék ki részüket a gyereknevelésben, mint a múltban.

Család vagy karrier?

Nem új jelenség már, hogy egyre több nő részesíti előnyben a munkáját. Folyamatosan emelkedik a felsőfokú oktatási intézményekben tanuló hölgyek száma is: arányuk már a tipikusan férfias, felső vezetői posztok betöltéséhez szükséges karokon is eléri a férfiak arányát. Mivel a karrierépítés és a családalapítás időszaka a nők esetében egybeesik – többnyire húsz-harmincéves korra tehető –, sokuk számára a gyermekek érkezése hivatásbeli, előrejutási konfliktusokkal járhat. Különösen igaz ez a versenyszférára, ahol a gyermekvállalás szinte lehetetlen: aki a csúcsra akar jutni, az

nem engedheti meg magának az otthon töltött éveket.

Emiatt egyre több nő dönt a későbbi gyermekvállalás mellett azzal érvelve, hogy majd addigra kialakul egy stabil anyagi biztonság is, valamint így az egyéni ambíciók, vágyak is megvalósulnak. A késői gyermekvállalás egészségügyi statisztikája azt támasztja alá, hogy bizonyos életkor felett megszült gyermekek többszörös egészségügyi rizikónak vannak kitéve. Hazánkban is jellemző a „diplomahalmozás”, illetve a szülőkkel való együttélés (mamahotel), a családvállalás és a szakmai karrierépítés akadályai.

Mi aktiválja a sztereotípiákat?

Nemi sztereotípiák mindenütt vannak. A férfiakat gyakrabban tekintik vezetőnek, mint a nőket, valamint a legtöbb ember szerint a nők érzékenyek, melegszívűek, gyengék és érdeklődnek a gyerekek iránt; míg a férfiak erősek, önállóak, ambiciózusak és agresszívak. Ezek az előítéletek automatikusan is aktiválódhatnak. Ez abban az esetben a leggyakoribb, amikor az ismerősség fennáll, mert ilyenkor hajlamosabbak vagyunk felületesen feldolgozni egy információt, hiszen úgy véljük, hogy nem szükséges alaposabban foglalkoznunk olyasmivel, amivel kapcsolatban van korábbi tapasztalatunk, amiről egyszer már feltehetőleg alaposabban elgondolkoztunk a múltban. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az előítéletmentesség nem azt jelenti, hogy nincsenek sztereotíp gondolataink és érzéseink, hanem azt, hogy

elismerjük létezésüket, és tudatos erőfeszítéseket teszünk arra, hogy elhárítsuk a befolyásukat.

Általában az egyes csoportokról alkotott sztereotípiáink a csoporttagokra jellemző társas szerepek sajátosságait tükrözik. Valójában a férfiak és a nők eltérő társas szerepei járulnak hozzá a nemi sztereotípiák kialakulásához. A gyengébbik és az erősebbik nem gyakorlatilag minden társadalomban többé-kevésbé különböző szerepeket és foglalkozásokat tölt be. A nyugati kultúrákban például a férfiakat gyakrabban szólítja el otthonról a munkájuk, míg a nők inkább az otthon és a család körüli teendőkért felelősek.

A munkavállalói szerepek olyan vonásokat igényelnek – feladatorientáltság, önérvényesítés, racionalitás –, amelyek a hagyományos férfi sztereotípiára jellemzőek. Ezzel szemben a háztartás vezetése olyan tulajdonságokat kíván – kapcsolatorientáltság, érzékenység, érzelmi melegség –, amelyek a női sztereotípiát jellemzik (Eagly és Steffen,1984). Ebben a tekintetben a férfiak és a nők általában a szerepeiknek megfelelő viselkedésformákat végzik.

Nők a médiában

Társas csoportokkal kapcsolatos tapasztalataink nem csupán közvetlen, személyes interakcióinkból származnak: a művészet, az irodalom, a könnyűzene, a filmek, az internet és a televízió révén szintén tanulunk másokról. A média által közvetített, nőkkel kapcsolatos üzenetek azonban gyakran ellentmondásosak. Egyrészt a TV-műsorok egyre inkább valósághű, illetve a sztereotípiának ellentmondó szerepekben ábrázolják a nőket. Népszerű televíziós drámák, szappanoperák, vígjátéksorozatok gyakran mutatnak be kompetens, önérvényesítő, független és sikeres karriert befutó női szereplőket, míg a reklámszünetek alatt teljesen más üzenetet kapunk.

A reklámok megerősítik a nemi sztereotípiákat,

ezt bizonyítja az is, hogy a férfiak és a nők általában ezeknek a sztereotípiáknak megfelelő termékeket ajánlanak: a férfiak fűnyírókat és számítógépeket, a nők pedig cipőket és tisztítószereket. Sok vizsgálat eredményeit összegezték a kutatók, amikor megállapították, hogy a médiatartalmak növelik a nemi sztereotípiák elfogadottságát a nézők körében.

Korunk értékrendjének legfontosabb, legmeghatározhatóbb tényezői közé sorolhatjuk az újításokra és változtatásokra való törekvést, valamint a nemek közti különbségek eltűnését. Egy nő sem feledkezhet meg élete során a legnagyobb kiváltságáról, az életadás csodájáról, az anyai hivatás betöltésének lehetőségéről. Ez egy olyan áldás, melyet semmi nem pótolhat, ezért kell különös gonddal mérlegelni, mit jelent számukra a gyermekáldás lehetősége, és hogyan egyeztethető ez össze a munka világával. Fontos belátnunk, ha valamivel nem vagyunk elégedettek, akkor elsősorban saját életünk szintjén kell változtatnunk, a probléma ugyanis ilyenkor az, hogy nem abban a szerepben vagyunk, amelyben jól érezzük magunkat, ez pedig könnyen boldogtalansághoz vezethet.

 

Felhasznált szakirodalom:

Csernus I. (2015). A nő. Jaffa Kiadó, Budapest.

Eagly, A. H., Steffen, V. J. (1984). Gender stereotypes stem from the distribution of women and men into social roles. Journal of Personality and Social Psychology, 46(4), 735754.

Léder L.(2015).  Család vagy karrier? A boldogtalanság gyilkos kódjai

Póta Sz. (2014). Szerepzavar a 21. századi férfi univerzumban

Smith, E. R., Mackie, D. M., Claypool, H. M. (2016). Szociálpszichológia, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest.

További forrás itt.

Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ