Hirdetés

Az autisták életét nemcsak fejlődési zavaruk, hanem a tágabban vett környezetük is megnehezíti. A szerető családtagok és barátok segítségével ellentétben, mind az oktatásban, mind a munkaerőpiacon akadályokba ütköznek. Mit tehetünk ez ellen? Megfordítható a kirekesztés folyamata?

Hirdetés

A világon egyre több ember születik autizmussal. Míg az Egyesült Államokban 1970-ben átlagosan 14 ezer közül egy gyermek volt autista, addig mára már ez a mutató fokozatosan 1/68-ra romlott. A drasztikus növekedés egyrészt az autisták a számának emelkedésével, másrészt a diagnozálási módszer megváltozásával magyarázható.

Az autizmus egy agyi rendellenesség. Többek között tüneteihez sorolhatjuk a nonkonform viselkedést, a magas fokú zaj- és fényérzékenységet és az ezekből fakadó gyenge szociális érzéket. Mindezek különböző intenzitással léphetnek fel. Elképzelhető, hogy egy autistát a tünetei csak kis mértékben zavarják, és kvázi-teljes életet tud élni, ugyanakkor vannak olyan esetek is, amikor a fejlődési zavar nagyban korlátozza az érintetteket (szemléletes példa erre, hogy az autista gyerekek negyede egyáltalán nem beszél).

Annak ellenére, hogy az autisták több mint fele átlagos vagy az átlagosnál magasabb intelligenciával rendelkezik, mind az oktatásban, mind a munkaerőpiacon

NEGATÍV MEGKÜLÖNBÖZTETÉSSEL KEZELIK ŐKET.

Franciaországban az autisták 90 százaléka kezdi el az általános iskolát, ugyanakkor gimnáziumba csupán egy százalékuk jut. Ami a munkaerőpiacot illeti az Egyesült Királyságban a felnőtt autisták 12 százaléka dolgozik teljes munkaidőben, és az ENSZ mérései szerint az autisták 80 százaléka egyáltalán nincs is foglalkoztatva.

Ezek a számok azt mutatják, hogy van egy olyan réteg a világon, akik önhibájukon kívül a munkától elkülönülten élnek. Habár az érintettek szülei, rokonai és barátai próbálják őket támogatni és segíteni, ezek csak tüneti kezelések. A valós problémát nem oldják meg.

Gyermekkor, iskola és munkahely

Megoldás lehet a gyermekkori terápia elkezdése. Szerencsére az orvostudomány fejlődésének köszönhetően a szakemberek általában már a gyermek 2 éves korára el tudják dönteni, hogy az érintett autista vagy sem. A korai életszakaszban diagnosztizált fejlődési zavar és a rögtön elkezdett kezelés óriási segítséget jelent a későbbi iskolai évek tekintetében. A fejlett országokban az átlagos diagnosztizálási kor 3 és fél év.

Egy másik megoldást jelenthet a megfelelő oktatási rendszer kialakítása. A szakirodalomban vita van arról, hogy az autista gyermekeket integrálva vagy szeparálva célszerű oktatni. Habár mindkét oldalnak megvannak az érvei, annyi bizonyos, hogy az autista gyermekeknek az oktatása több forrást és odafigyelést igényel az intézményektől és a tanároktól, mint az egészségeseké. A költségeken felül további problémát jelent a tanárok felkészültsége is. Egy kutatás szerint a brit tanárok 60 százaléka érezte magát felkészületlennek autista diákok tanítására.

Egy fokozatot továbblépve, a munkavállalók is tehetnek a szegregáció csökkentéséért. Az egyik legnagyobb problémát a kiválasztás jelenti. A munkáltató a kiválasztási procedúra alatt olyan feladatokat használ, amik egyáltalán nem autistákra vannak szabva. A klasszikus, feszült interjúhelyzet helyett

CÉLSZERŰ LENNE GYAKORLATIASABB FELADATOKAT ADNI AZ AUTISTA JELENTKEZŐKNEK.

Olyan feladatokat, amelyek a munkához szükséges készségekre fókuszálnak. Egy esetleges felvétel után további segítséget jelenthetnek olyan apró változtatások, amiknek a költségük marginális, ugyanakkor nagyon sokat segíthetnek a munkavállaló komfortérzetén (például: nyugodt környezet biztosítása, érthető írásban, vagy vizuálisan kifejezett feladatok).

Kutatni, de miből?

Végezetül, a probléma orvoslásaként kiemelendő a kutatások támogatása. Manapság a tudósok egyetértenek abban, hogy mind a gének, mind a környezeti hatásoknak kardinális a szerepük. Ennek ellenére a területen számos kérdés maradt még nyitva, amelyeket csak a kutató csapatok további támogatásával lehet megválaszolni. Elgondolkodtató, hogy még az Egyesült Államok is csak akkora összeget költ az autizmussal kapcsolatos kutatásokra, amennyit 100 súlyosan autista személy élethosszig tartó kezelése emészt fel.

Hirdetés
FELHASZNÁLT IRODALOMThe Economist
MEGOSZTÁS
A szerző közgazdász, a Mindset Pszichológia ügyvezetője.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ