Hirdetés

A hagyományos nevelési elvek a gyakorlatban megcáfolódtak – vezette be modern nevelési elvekről szóló előadását dr. Kádár Annamária a XII. Budapesti Pszichológiai Napokon. Milyen nehézségekkel néz szembe egy úgynevezett modern szülő? Létezik-e egy sikeres nevelési elv? Tudósításunk. 

Hirdetés

Még mielőtt megházasodtam volna, hat elméletem volt a gyermeknevelésről; most hat gyerekem van, s egyetlen elméletem sincs” – John Wilmott szellemes mondásával kezdte el előadását dr. Kádár Annamária, aki amellett, hogy pszichológus és pedagógus, gyakorló anyuka is, így több szempontból is tudott mesélni az újabb nevelési elvekről.

A modern gyereknevelési elvekről egyre többet beszélünk, mert ma már evidencia, hogy ezek a hagyományos elvek a gyakorlatban rég megcáfolódtak. Szülőként is érezhettük már, hogy a régen bevált nevelési elvek nem az elvárt eredményt hozták.

Ahogy a vezetésben sem csak egy nevelési stílus sikeres, úgy a gyermeknevelésben sem emelhetünk ki egy stílust vagy elvet sem, ami mindig sikeresen működne. A vezetéselméletben létezik a helyzetfüggő vezetési modell, mely szerint a vezetésben sincs egy egységes stílus, sokkal inkább a dolgozóknak a motivációja és a képessége alapján kell alakítanunk ezeket a vezetési elveket. Amikor korábban ezt az elméletet mutatta be egy workshopon a pszichológusnő, akkor döbbent rá, hogy ezek nagyon jól alkalmazhatók akár a gyereknevelésben is.

Autoriter nevelési stílus

Autoriter nevelési stílus akkor indokolt, amikor az alkalmazott (jelen esetben gyerek) sem nem motivált, se nem képes adott dolog megtételére. Igenis

vannak olyan helyzetek, amikor az autoriter, az irányító nevelés nagyon fontos.

Számos kutatás mutatja be azt, hogy a serdülő gyerekek esetében az agy jutalmazó központja ebben az időszakban annyira aktív, hogy nem képesek racionális elemzésre. Ebből következik, hogy nagyon sok veszélyes dolgot tesznek meg, mivel nem mérik fel a következményeket. Például ha a gyermek azt mondja, hogy haza szeretne vezeti egy éjszakai buli után frissen szerzett jogosítványával, akkor teljesen indokolt, hogy autoriter módon – ha már elmondta nekünk – azt mondjuk, hogy nem – magyarázta Kádár Annamária.

A gyermek életkorától függően fontos, hogy meghúzzuk ezeket a szabályokat, kereteket, és hogy autoriter módon nemet tudjunk mondani. Ez mostanában elég nagy probléma, és nagyon sokszor a pszichológusnő pont itt látja a modern gyermeknevelésnek a buktatóit.

Szülők panaszkodnak neki, hogy a gyermekük nem csinálja azt, amit mondanak neki. Kiderül, hogy nagyon kedvesen, lassan, csak kérlelve mondják az utasításokat. A hanglejtésben, a tonalitásban, a testtartásában, a gesztusaiban, a nonverbális kommunikációban nincs benne a szándék. A gyermek a szándékot fogja értelmezni, és ezekből a kérlelő kijelentésekből csak annyit ért meg, hogy ha folytathatja az eddigi tevékenységét, semmi baj nem fog történni. Szerinte ezért nem működnek a „százszor megmondtam már” játszmák, mert ekkor már nem a gyerekben kell keresni a hibát, hanem a szülőben. Lehet, hogy elég autoriter mondatok használt, viszont a hanglejtése, a nonverbális kommunikációja nem ezt sugallta.

Delegáló nevelési stílus

Akkor van indokoltsága a delegáló nevelési stílusnak, amikor már a gyerek nagyobb, ezért nyugodtan ledelegálhatunk neki feladatokat. A vezetéselméletekben azt mondják, hogy amikor az alkalmazottak motiváltak és képesek is, akkor alkalmazzuk ezt a stílust, ebben a helyzetben gyermeknevelési stílust. Kisebb gyerekeknél még fontosabb, hogy nagyon konkrét határokat szögezzünk le. Nem kell túl sok szabály, de ezekhez következetesen kell tartanunk magunkat. A delegálás azt jelenti, hogy akár egy kisiskolás gyerek is megöntözheti a szobájában a virágot, időnként enni adhat a macskának, rendet tehet a szobájában.

Szülőként sokszor itt eshetünk át a ló túloldalára. Erre példa, amikor valaki helikopterszülőként folyamatosan ott köröz a gyereke fölött. A helikopterszülő merő gondoskodási vágyból soha semmit nem delegál a gyereknek, mert azt gondolja – és ez a vezetésben is egy nagy mítosz –, hogy mindig mindent sokkal jobban tud és meg kell a másikat kímélnie, mert a másik nem képes az adott feladat elvégzésére. Így termelődnek ki a bumeráng gyerekek. Ezeket a fiatalokat hiába indítjuk el a saját életútjukon, mint egy mesehős, folyamatosan visszatérnek. És ez abból fakadhat, hogy nem kezdünk kiskortól delegálni feladatokat – hangsúlyozta Kádár Annamária.

Bármilyen modern szülők legyünk, el kell engednünk a gyerekünk kezét.

A mesehős sem úgy indul el a mesében az útjára, hogy az anyukája és az apukája fogja a kezét,

hogy együtt küzdjenek meg a feladatokkal. A gyerekünk nem lesz rugalmas alkalmazkodó képességű és nem fog kialakulni az önbecsülése, ha időnként nem engedjük meg, hogy megtegye a saját életkori sajátosságainak megfelelő dolgokat.

Ahhoz, hogy gyermekünk rugamas alkalmazkodó képességű legyen és megfelelő önbecsüléssel rendelkezzen, meg kell engedni neki, hogy életkori feladatait saját maga csinálhassa meg.  Fotó: Illés Katinka

Együttműködő nevelési stílus

A következő vezetési, illetve nevelési stílus az együttműködő. Ekkor a gyerek nagyon motivált, de még nem képes különböző dolgokat megtenni. Nagyon szeretne segíteni és ott lenni, de a képességei még nem támogatják ebben.

Vonjuk be ilyenkor a gyermeket a különböző munkákba, önálló tevékenységekbe is, és nagyon fontos, hogy mindezt együttműködve tegyük meg vele. Úgy, hogy közben magyarázunk neki és megmutatjuk, mit hogyan kell. Így indítjuk el a gyermekünket szépen lassan az önállóvá válás útján.

A magyarázó nevelési stílus

A magyarázó nevelési és vezetési stílus az, amikor a gyerek – talán ez a legnehezebb része a gyermeknevelésnek – képes, de egyáltalán nem motivált. Ő meg tudná csinálni, de most egyáltalán nincs kedve. Ez a gyereknevelésben a prepubertás kortól kezdődhet (8-9 éves kortól) és eltarthat akár 35 éves korig is. Ennek a nevelési stílusnak a tanulsága, hogy időnként hagyjuk a gyereknek, hogy megtapasztalja a viselkedésének a következményeit – magyarázta az előadó.

Nem kell mindig megóvni a gyereket a következményektől, hiszen egy mesehősnek is végig kell mennie a saját tévutjain, nem egyenesen az égig érő fa tetején fog kikötni. Így nekünk is fontos, hogy elengedjük gyermekünk kezét, hogy megtapasztalja időnként a buktatókat és a tévedéseket.

Frusztrálódás hiánya és tűrése

Az instant generáció elég új keletű fogalom. Azokra használják, akiknek minden most kell. Az ilyen gyerekeknek minden vágyát teljesítik, nincs frusztráció az életükben. Pedig nagyon fontos dolog lenne, hogy időnként frusztrálódjak. Természetesen nem egy kétéves gyereket kell frusztrálni azzal, hogy nem adunk neki enni, mert az élet kemény, és meg kell tanulnia, hogy nem mindig akkor kapja meg a cumisüveget, amikor szeretné. Tudnunk kell a gyermek fejlődési sajátosságaihoz alkalmazkodni.

El kell fogadni, hogy egy kisgyermek életében nincs érzelmi önszabályozás. A gyermek 6-7 éves korban veszi át az irányítást az érzelmei felett.

Ekkor kezd el uralkodni saját érzésein, hiszen addig érzései uralkodnak rajta.

Pont ezért nehéz a gyermeknevelés korai szakasza, és sok frusztrációval is jár a szülő részéről, mert egy gyereknek nem tudja ész érvekkel megmagyarázni, hogy ő most ne akarja azt, amit akar. Sokszor az Etelka-módszer az, ami hatékony lehet. Ezt egy vicc kapcsán említette Kádár Annamária:

Kislány a bevásárló központban van az anyukájával és a kislány kampányol egy babáért. A baba most kell neki rögtön és azonnal. Az anyukája pedig nagyon nyugodtan és nagyon türelmesen mondja, hogy:»Etelka, nyugodj meg, 5 perc múlva a pénztárnál vagyunk.« Kislány artikulálatlan hangon üvölt, szétszedi a bevásárló központot, anyukája továbbra is türelmesen nyugodt hangon mondja: »Etelka, nyugodj meg, 5 perc múlva kint vagyunk a parkolóban.« Áll mögöttük a sorban egy hölgy, akinek fúrja az oldalát a kíváncsiság. Nem bír magával és megkérdezni: »Ne haragudjon hölgyem, de mégis milyen nevelési módszerrel neveli az Etelka nevű lányát?« Az anyuka pedig nagy csodálkozva ránéz és azt mondja: »De hát Etelka az én vagyok!«

Modern szülőként is nagyon fontos, hogy időnként tényleg bírjuk ezt a fajta frusztrációt, mert egy idő után elmúlik. Nagyon fontos, hogy nekünk mennyi humorérzékünk van ezekben a helyzetekben. Rengetegszer jó módszer, ha perspektívát váltunk, ha lekuporodunk gyermekünk mellé és az ő szemével látjuk a világot. Fontos, hogy tudjunk nevetni a saját szülői hülyeségeinken, mert szinte mindenki megtapasztalja, hogy azok a nagy nevelési elvek, amik a fejünkben vannak, időnként összedőlnek. És időnként tényleg semmi nem működik és nevetségessé válik. Nagyon sokszor az az egyetlen módszer, hogy lekuporodunk gyermekünk mellé és nevetünk saját hibáinkon – vallja Kádár Annamária.

Amit egy modern szülő megtehet

Kim John Payne Egyszerűbb gyermekkor című könyvében fontos tényezőket említ, amelyre fokozottan kellene figyelniük a mai szülőknek.

Heti egy-másfél órával csökkent a gyerekeknek a strukturálatlan szabadideje, játékideje.

Azt kell megértenünk, hogy a játék nem csak egy tevékenység a sok közül, hanem a gyereknek a játék maga az élet. Nem lehet szabad játékot játszani öt és hat óra között. Sokszor ez a strukturálatlan idő azt jelenti, hogy hagyjuk, hogy a gyerek szöszmötöljön és belemerüljön egy játéktevékenységbe és hagyjuk, hogy az időn kívüliségben létezzen.

Nagyon fontosak emellett a rítusok, mint például az esti mesemondás. Ez jó alkalom lehet, hogy megfelelő minőségi időt töltsünk gyermekünkkel. De vegyük észre, hogy a minőségi idő nem működik mennyiségi idő nélkül. Hiszen nem lehet a gyermeknevelést és a mesemondást összesűríteni három percbe, instant megoldásokba.

A gyermekek rengeteg külső képpel szembesülnek, videók, mesék és más digitális játékok formájában. Óvodáskor végéig a húsz perc lenne a maximális napi adag, amit külső képből fogyaszthatnának. Miért is olyan veszélyes ez? Ha mesét mesélünk a gyermeknek, láthatjuk, hogy elmereng, szinte transzba kerül. Ilyenkor egy nagyon produktív belső munka zajlik benne. Ha külső képeket, videókat néz, akkor is látjuk, hogy a semmibe mereng, viszont itt már nincs olyan mértékű agyműkődés és kiszolgáltatott ezeknek a külső képeknek.

•••

Kiváncsiak vagyunk a véleményedre! Ha van pár perced, kérjük segíts a Család és Gyermekpszichológia Rovatnak egy kitöltéssel, hogy a jövőben az igényeidnek is megfelelően tudjunk a problémákra és különböző nevelési kérdésekre válaszolni. Előre is nagyon köszönjük.

A kérdőívet ITT ÉRHETED EL.

Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ