Momentumnyi sikerek?

0

A Momentum 2015-ben alapult, 2017 februárjában a NOlimpia kampánnyal robbant a köztudatba, majd ez év márciusában párttá alakult. De kikről is van szó valójában? Miért tudnak annyi fiatalt megszólítani? A rendszer elleni lázadás, ha alternatíva mentességgel párosul vajon milyen következményekhez vezethet? Véleménycikk.

Víziók és illúziók

Víziójukban öt ügy mentén fogalmazzák meg alapelveiket, ezek: az egészségügy, az oktatás, a közlekedés, a lakhatás és a megélhetés. A kormányt azzal kritizálják, hogy a GDP meglehetősen alacsony százalékát költik ezekre, ők pedig emelni akarnak. Tény, hogy többet kell fordítani az adott ügyekre, de felmerül azonban a kérdés, hogy akkor honnan vennének el? Az ügyek mentén és alapszabályukban is hangoztatják az esélyegyenlőség fogalmát, kifejezetten az oktatás és egészségügy terén. Utóbbi programjukban pedig olvasható, hogy meg akarják szüntetni a hálapénzt. Bár első hallásra

nagyon vonzó egy ilyen program, de valahogy mégis megfoghatatlan.

Az esélyegyenlőség elméleti síkon most is jelen van, az egészségügyön belül például az alapellátást minden (egészségbiztosítási járulékot befizető) igénybe veheti, aki pedig megengedheti magának, az a magánellátás fele fordul. Az alapellátás eszköz-és gyógyszerhiánya vagy a várólisták rövidítése miatt kétség kívül szükség van az anyagi támogatásra és fejlesztésekre, de illúzió azt gondolni, hogy emellett megszüntethető lenne a hálapénz intézménye.

Az oktatást is reformálnák, a GDP magasabb százaléknyi ráfordítása mellett olyan iskolákat teremtenének, ahol a tanulóknak és a szülőknek is nagyobb befolyása lenne az intézmény életére, mivel szerintük a diákok érdekei és szükségletei az elsők, ezért a helyi közösségek befolyását erősítenék. Bár Magyarországot még nem árasztották el a radikális PC kirekesztő és destruktív hullámai, nem alaptalan a félelem, hogy a szülői szerveződések befolyásának erősödése nem feltétlen a gyerekek fejlődését szolgálná. A kovalens kötés és másodfokú egyenletek megtanítása és számonkérése egy alapvetően humán beállítottságú fiatal esetében ugyanis nem a tanárok feszültségének kiadására szolgáló eszközök, hanem hozzájárulnak a fiatal gondolkodásának alakításához, fejlesztéséhez. A szülők azonban gyakran nem ezt, hanem gyermekük tananyag miatti szorongását látják és a szakszerű segítség vagy differenciálás helyett könnyebb felmentést kérni. Ha pedig ehhez megvan a rendszer által biztosított megfelelő befolyásuk, netán többen is érintettek, sok akadály már nem áll előttük. A szülői és helyi közösségek befolyásának erősítését így szabályozott keretek közé kell szorítani, máshogy káoszba fulladhat.

Identitásalakulás és a fiatalok

A Momentum számára fontos, hogy programjukat úgy alakítsák: megkérdezzék potenciális választóikat, felmérjék igényeiket – ezért is szerveznek több fórumot, ahol erre lehetőséget biztosítanak. Ha a megkérdezettek alapján alakítják programjukat, azzal

folyamatosan formálódik politikai identitásuk is:

ez viszont korántsem jelent stabilitást. Ha megjelenik egy új párt a platformon, nekik kell „ajánlatot tenniük” a szavazók felé – hiszen mennyire kelt bizalmat egy olyan párt, akinek sokan mondanak sokfélét és azt ígéri, ő majd eleget tesz minden igénynek. Ez egész egyszerűen átlátszó ígérgetés, amiből majd később kiforrhat valami stabil, de ne lepődjünk meg, ha az nem lesz teljesen ugyanaz, mint amit most mondanak.

Ha vetünk egy pillantást a vezetőség születési évszámaira, láthatjuk: ’89 és ’95 között születtek, így nem meglepő, hogy a fiatal szavazói réteg könnyebben azonosul velük. Ha megnézzük az elmúlt hónapok kormányellenes megmozdulásait, az azon résztvevők átlagéletkora is hasonló. A mintakövetés és azonosulás szempontja a párt és szavazóik között is fontos szempont, de nem ez az egyetlen oka, hogy 

a Momentum könnyebben szólítja meg a fiatalokat.

A fiatal generáció ugyanis a társadalmi problémákkal való szembesüléseik során hajlamos utópisztikus, idealista eszméket követni, aminek gyakori velejárói a tüntetések, lázadások. Jellemző rájuk a valami-ellen való érvelés a valami-mellett való helyett: a protest pártok tehát vonzóbbak számukra, még akkor is, ha azok alternatíva mentes megoldásokat kínálnak csak.

A következő év nagy kérdései

Legutóbbi üzeneteikben azt kommunikálják, hogy csak az általuk képviselt értékek, megoldások a jók, de ezzel az attitűddel

ugyanolyan offenzív eszközökhöz folyamodnak, mint az általuk kritizált rendszer:

lásd megosztó látogatásuk az Origonál. Ez az összetett és ellentmondásos viselkedés nem enged másra következtetni: a Momentum eddig kommunikált tervei és megmutatott értékei csak tortadarák a lázadás és hatalomra törés vágyának sodójában tocsogó identitástortájuk tetején.

Ha nem konkretizálódik és áll a még egészen kiforratlan identitásuk szilárdabb talajra, megeshet, hogy a beléjük most bizalmat fektetők rövid időn belül csalódni fognak, ahogy történt ez sokaknál az Origo incidens után is. Az ellenzéki társadalom így is megosztott, nagy része apátiába fordult: de vajon hova vezet még az új szervezetből való kiábrándulás is? A következő egy évben valószínűsíthetően kiderül: csak a kiábrándult és apatikus szavazók momentumnyi feszültségszelepének tekinthetőek vagy többek ennél?

NINCS MÉG HOZZÁSZÓLÁS

VÁLASZ