Az egyetlen állandó dolog a változás. Gyakran mégsem tudjuk elképzelni magunkat máshogy, mint amilyenek most vagyunk. Azt hisszük, a jelen pillanat az, amikor elérjük mindig is vágyott személyiségünket. Sokszor alábecsüljük értékeink, ízlésünk változását, és csak utólag döbbenünk rá, hogy mennyit tévedtünk a változásunkkal kapcsolatban. Dan Gilbert a 2014-es TED konferencián beszélt kutatásáról, melyből kiderül az is, hogy a befejezett történet illúziója hatással van a döntéshozatalunkra is.

„Életünk minden pillanatában döntéseket hozunk, melyek alapvetően befolyásolják az életét annak, akikké válni szeretnénk” – kezdi Dan Gilbert pszichológus előadását. Mikor azonban azzá válunk, korábbi döntéseink sokszor csalódást okoznak nekünk. A fiatalok komoly összegeket költenek tetoválások eltávolítására, melyekre kamaszként még komoly pénzeket adtak ki. A középkorúak sietve válnak el azoktól, akikkel fiatalon még sietve kötöttek házasságot. A kérdés, ami pszichológusként foglalkoztatja Dan Gilbertet az az: miért hozunk olyan döntéseket, melyeket jövőbeli énünk olyen gyakran megbán?

Az egyik ok az, hogy van egy alapvető tévhitünk az idő hatalmával kapcsolatban. Mindannyian tudjuk: az emberi élet során a változás üteme lelassul. Mintha a gyerekeink pillanatok alatt változnának, miközben szüleink évek alatt. De vajon melyik az a mágikus pontja az életünknek, amikor a változás hirtelen lelassul? Nem a kamaszkor a középkorúság vagy az időskor. A pszichológus kutatásából kiderül, hogy a válasz a legtöbb ember számára a jelen pillanata, bárhol is van éppen.

Mindannyian egy ábrándban ringatjuk magunkat –  vallja a pszichológus.

Azt hisszük, hogy személyes élettörténetünk épp most ér véget.

Azt hisszük, most válunk azzá az emberré, aki mindig is lenni akartunk, és aki életünk hátralévő részében leszünk.

Értékeink, személyiségünk és preferenciáink is többet változnak, mint várjuk

Gilbert és munkatársai publikáltak egy kutatást, mely az emberek által vallott személyes értékek időbeli változásáról szól. A kutatók megfigyeltek három értéket – öröm, siker, hűség – melyet mindannyian fontosnak tartunk, azonban a közöttük lévő sorrend eltér a különböző korcsoportokban. Kamaszkorban a legfontosabb még az öröm, a középkorúak esetében a siker számított leginkább, míg az időskorúak a hűséget írták az első helyre. A kutatásban szereplők felét megkérték, hogy írják le, szerintük az értékeik mennyit fognak változni a következő tíz évben. A csoport másik felének az elmúlt tíz évük értékváltozásait kellet leírniuk. Összehasonlíthatóvá vált így a 18 évesek előzetes jóslatai a 28 évesek tapasztalataival. Az eredmények szerint a változás az idő előrehaladtával valóban csökken. Ugyanakkor az előzetes várakozásokkal szemben korántsem olyan gyorsan.

18-68 éves korukig az emberek jócskán alábecsülték, mennyire fognak megváltozni a következő tíz évben. A kutatók a befejezett történet illúziójának nevezték ezt el. A 18 évesek csak annyi változásra számítanak, mint amekkoráról az 50 évesek számolnak be utólagosan. Ez a jelenség azonban nem csak az értékeknél figyelhető meg. A személyiség is hasonlóan változik. A pszichológia szerint 5 személyiségvonás mentén lehet megkülönböztetni az embereket: extroverzió, lelkiismeretesség, tapasztalatokra való nyitottság, érzelmi stabilitás és együttműködés. A kutatásban újra megkérdezték az embereket a személyiségükről, és bár az átalakulás itt is lassult, de minden korcsoport alábecsülte a változást a következő évtizedben. Hasonló a helyzet a preferenciák terén is, azaz hogy mit kedvelünk és mit nem. A hobbi, a kedvenc zene, a legjobb barát személye is másképp alakult sokszor, mint azt előre várták.

audience-1867754_960_720
A preferenciáink, így a kedvenc zenekarunk is gyorsabban változik, mint előzetesen gondolnánk.

Dan Gilbert nem ért egyet azzal a megállapítással, hogy ez csak egy következmények nélküli félrevezető megérzés, mely nem számít. Jelentősen torzítja ugyanis a döntéshozatalt. Az emberek sokkal többet költenének az aktuális kedvenc együttesük koncertjére 10 év múlva, mint a 10 évvel ezelőtti kedvencük jelenlegi fellépésére. Felülbecsüljük kedvenceink maradandóságát, ezért túlértékeljük az árukat. Ennek valószínűleg köze van ahhoz, hogy a legtöbben vissza tudunk emlékezni kik voltunk tíz évvel ezelőtt, de nehezen képzeljük el, hogy kik is leszünk majd egy évtized múlva. Abba a hibába eshetünk, hogy amilyen személyiséget nehezen tudunk elképzelni, olyanok biztos nem leszünk. A sajnálkozás, mikor az emberek azt mondják „El se tudom képzelni”, általában a saját képzeletük elégtelen működéséről szól, nem pedig az adott eseménynek a valószínűtlenségéről.

Az időnek hatalmas ereje van. Átalakítja a fontossági sorrendet, formálja az értékeket és változtatja a személyiséget. „Úgy tűnik elfogadjuk ezt a tényt, de csak utólag” – állapítja meg Dan Gilbert.

Csak visszapillantva döbbenünk rá arra, mennyit változtunk egy évtized alatt.

Mintha a legtöbbünk számára a jelen egy varázslatos pillanat lenne. Egy pillanat, mikor végre önmagunkká válunk. „Az emberi lények befejezetlen alkotások, melyekről ők tévesen feltételezik, hogy már készen vannak. A személyek, akik épp most vagyunk, éppen olyan mulandóak és átmeneteik, mint az összes valaha élt ember.” Az egyetlen állandó dolog az életünkben a változás.

***

A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ