Hirdetés

Az üzleti életben az elmúlt években egyre inkább elterjedt fogalom lett az ún. job hopping, mely a gyakori munkahelyváltásra utal. Mit érdemes tudni a job hopperekről? Milyen tényezők állnak a jelenség mögött? Érdemes-e ugrálnunk a munkahelyek között? Cikkünkből kiderül.

Hirdetés

Az elmúlt években egyre elterjedtebb fogalom lett az üzleti életben az úgynevezett job hopping. A kifejezés a gyakori munkahelyváltásra, munkahelyek közötti ugrálásra utal. Általában a sokat emlegetett Y generáció kapcsán merül fel a fogalom. Ennek oka, hogy ez a 1980 és 1994 között született korosztály már nem ragaszkodik görcsösen egy-egy munkáltatóhoz, nem kötelezi el magát hosszú távon. Ha valamivel elégedetlenné válik, máris új állás után néz. Az ezzel kapcsolatos felmérések azonban nem támasztják alá egyértelműen azt, hogy ez kifejezetten az Y generáció sajátossága. Számtalan kutatás szerint a korábbi generációk, vagyis az X és a Baby Boomer, a húszas éveiben hasonló mértékben váltogatta a munkahelyeit tapasztalatszerzés és útkeresés céljából. A job hopping mögött azonban számtalan más tényező is állhat, ami már inkább kapcsolatható e generáció sajátosságaihoz.

A gyakori váltás lehetséges okai

A mai fiatalok számára még hangsúlyosabb, hogy lássák munkájuk értelmét, fontosnak érezzék azt, amit csinálnak. Hamar elgondolkodhatnak tehát a váltáson, ha ezt az adott szervezet vagy pozíció nem biztosítja számukra. Ezen felül általában hamarabb kerülhetnek magasabb pozícióba vagy jobb fizetést kaphatnak egy új helyen. Ugyanakkor tévedés lenne azt gondolni, hogy a fizetés a fő motivációjuk: ha a munkavállaló nem érzi otthonosan magát az adott cégkultúrában, akkor a bér sem lesz számottevő indok, hogy maradásra bírja. Valamint e generációnak még fontosabb, hogy fent tudja tartani a munka-magánélet egyensúlyt, így a váltást az is eredményezheti, ha az adott pozícióban túl sok a túlóra.

A tervezhető karrier út szintén fontos szerepet játszik

abban, hogy a munkavállaló marad vagy sem. A LinkedIn egyik 2015-ös felmérésében azt találta, hogy a dolgozók közel 60 százaléka vált munkahelyet amiatt, mert jobb karrierlehetőségeket lát egy másik vállalatnál.

Hopp és kopp? – érvek és ellenérvek a job hopping kapcsán

A job hopperekről sokszor negatív aspektusban beszélnek a munkáltatók, hiszen számukra kockázatos lehet felvenni egy olyan munkavállalót, aki nem kötelezi el magát pár hónapon túl egy adott szervezetnél. Egy új kolléga megtalálása és betanítása nagy költségekkel jár, így a cégek érdeke olyan személyeket alkalmazni, akikre hosszú távon is lehet számítani. Emiatt gyakori, hogy a kiválasztási folyamat során hátrányba kerülhet egy olyan jelentkező, akinek az önéletrajza azt mutatja, hogy sehol sem maradt túl sokáig.

A másik oldalról azonban előnyünk is származhat a munkahelyek közti ugrálásból. Amennyiben a huszas éveinkben több helyen is kipróbáljuk magunkat, széleskörű tapasztalatot szerezhetünk, fejleszthetjük készségeinket, valamint több szervezet működésébe, folyamataiba láthatunk bele. Ezek a későbbi munkánk során hasznosak lehetnek. Ezen felül minél több helyen fordulunk meg és keltünk jó benyomást, annál több értékes szakmai kapcsolattal gazdagodhatunk, melyek segíthetnek bennünket a jövőben karrierünk során. Nem utolsó szempontként pedig a gyakori váltás által gyorsabban juthatunk előrébb a ranglétrán, valamint a fizetésünk is magasabbra ugorhat, mintha az adott cégnél várnánk ki előléptetésünket.

Tanácsos tehát megtalálni az arany középutat, mert ha túl sokáig maradsz egy adott szervezetnél az azt is jelentheti, hogy nem vagy elég ambiciózus vagy nehezen alkalmazkodsz új helyzetekhez, emberekhez. Amennyiben pedig túl hamar távozol egy adott cégtől, nehéz lesz bebizonyítanod, hogy elég lojális tudsz lenni, és érdemes téged választania a leendő munkáltatódnak.

***

Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!

Hirdetés
FORRÁSForrások
MEGOSZTÁS
A szerző viselkedéselemző, a Mindset Pszichológia Karrier & Gazdaság rovatának szakújságírója, valamint a BME munka- és szervezetpszichológia mesterszakának végzős hallgatója. 2015 óta dolgozik HR területen, multinacionális közegben.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ