Hirdetés

A várandósság időszaka mind testi, mind lelki értelemben változásokat hoz. Triviális, hogy az édesanyák számára ez mindkét szempontból egy új helyzet, és ma már arról is egyre többet olvashatunk, hogy bizony az apukákra is erős hatást gyakorol a kilenc hónap, és ami utána jön – történetesen például meg is hízhatnak. 

Hirdetés

Az édesanyák várandósság alatti és azt követő súlygyarapodása egy sokat kutatott és jól megértett terület. Tudjuk, hogy a jelenség nagy része a terhesség alatt bekövetkező hormonális változásokkal függ össze, illetve azzal, hogy az édesanyák szervezete felkészül a csecsemők szoptatására. Az, hogy az apák is felszednek jó pár kilót ebben az időszakban, elkezd kerekedni az ő hasuk is, ezidáig inkább csak viccek és poénok tárgyát képezte. Manapság azonban egyre inkább kutatott területté válik ez utóbbi is, hiszen a felmérések azt mutatják, hogy az újdonsült apukák ugyanúgy hajlamosak a súlygyarapodásra a terhesség alatt, és ezek a kilók bizony sokszor meg is maradnak a szülést követően is – írja cikkében a Research Digest egy friss tanulmányra hivatkozva.

Betekintés a kilók mögé

Egy kaliforniai kutatócsoport arra tett kísérletet, hogy a jelenség mögött álló pszichés folyamatokat körvonalazza. Hét lehetséges mechanizmust írtak le, melyeken keresztül érthetőbbé válik az apukák felszedett kilóinak mibenléte. A kutatók azt gondolják, hogy ez egy fontos megalapozása lehet e mellőzött terület kutatásához. Ezt már csak azért is lényegesnek tartják, mert egy kiemelt egészségügyi kérdésről beszélünk. Az evolúciós szemléletet beemelve a gondolkodási folyamatba azt mondják, hogy míg az ősi időkben az édesapák profitálni tudtak a súlytöbbletükből (például segített túlélni a gyakori élelemhiányt), addig mára mindennek csak az egészségügyi hátrányát tapasztalják meg, nevezetesen a szív- és érrendszeri betegségekre való hajlam fokozódását.

Mi állhat tehát az apukák terhesség alatti és utáni elhízása mögött? A kaliforniai kutatók mindenekelőtt

az alváshiányt emelik ki.

Az újdonsült apukák ugyanis gyakran küzdenek alváshiánnyal és különböző alvási nehézségekkel, amik akár az olyan hormonokra is hatással lehetnek, melyek az étvágyat szabályozzák. Ehhez kapcsolódva említhetjük a testedzés hiányát is, hiszen az apává váló férfiak testedzésre fordított ideje átlagosan öt órával csökken – állítják a kutatók. Megvizsgálták az étkezi szokások változását is, azonban míg az édesanyák esetében kimutatható a megnövekedett zsír- és cukorbevitel, addig az apukák körében nem találtak ilyen jellegű változásokat a táplálkozásban.

Nem biztos, hogy a mérőszalag lesz a legjobb barát az apukák számára.

Ezzel szemben egy kardinális kérdésnek gondolják a tesztoszteronszint csökkenést. Meglévő tudományos adatokra alapozva úgy vélik, hogy a terhesség alatt egyre inkább

leépül a tesztoszteron magas szintjével járó, más férfiakkal versengő attitűd,

míg (szerencsés esetben) kihangsúlyozódik a gondoskodó és együttműködő viselkedés, ami azonban a tesztoszteron alacsonyabb szintjével jár együtt, ami pedig fokozottabb zsírlerakodáshoz és kisebb izomtömeghez vezet.

A különböző pszichés faktorok terén a depresszióval és a stresszel kapcsolatban tettek megállapításokat, nevezetesen, hogy mind a depresszió, mind a stressz szintje időben előrefelé haladva inkább növekszik az apaság időszakában, és ezeknek egy oda-vissza ható kapcsolata lehet az elhízással, azonban az még nem teljesen egyértelmű, hogy a negatív pszichés állapotok előidézői vagy inkább következménye a súlygyarapodásnak. Végezetül megemlítik, hogy a leendő szülőpár természetes módon hatással van egymásra, ezáltal az egyikőjük súlygyarapodása, életmódjának változása a másikat sem fogja teljesen semlegesen érinteni – adott esetben az egyik fél elhízása a másik félnél is hasonló folyamatot indíthat el.

Itt sem mindegy az apakép

Fontos kiemelni, hogy az imént ismertetett lehetséges mechanizmusok egyike sem önmagában, hanem sokkal inkább egymásra hatva, összeadódva okozhatják az apává váló férfiak látványos súlygyarapodását. Ám a jövőben szükség lenne ezzel kapcsolatban kultúrközi vizsgálatokra, hiszen ezeket a gondolatokat és eredményeket az amerikai minta ihlette. Nem mellékesek továbbá az egyéni, egyes apukákra jellemző személyiségjegyek vizsgálatai sem, hiszen ezek függvényében nagyon sokféleképpen árnyalható a téma.

Akárhogy is, az egyértelmű, hogy releváns kérdéseket feszegetnek a kutatók, már csak azért is, mert régebbi tanulmányok afelé mutattak, hogy

az édesapák elhízása sokkal nagyobb rizikófaktor a gyermek későbbi elhízása szempontjából,

mint az, hogy az édesanya is súlyfelesleggel küzd-e vagy sem. Úgy tűnik tehát, hogy nemcsak az olyan divatos témáknál kell kiemeltebb figyelmet fordítani az apákra, mint a korai kötődés, hanem sajnos ezt az elhízás kapcsán sem úszhatjuk meg.

 

Az eredeti cikkben hivatkozott szakirodalom itt található

Hirdetés
MEGOSZTÁS
A szerző pszichológus, pár-és családterapeuta jelölt. Gyakorló szakemberként elsősorban gyermekterápiákkal, másodsorban pár- és családterápiákkal foglalkozik. Főbb érdeklődési területei közé tartoznak a kötődéselmélet és a pszichoterápiák különböző ágazatai, illetve a művészetek és a lélektan kapcsolódási pontjai.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ