Hirdetés

Leginkább a leterheltség hat a kiégésre. Ha a követelmények nagyobbak, mint a rendelkezésre álló erőforrások, nagyon valószínűvé válik a kiégés” – számolt be kutatásával kapcsolatban az előadó, Szabó Éva. A kiégés központi és sokunkat érintő témakörét járta körbe egy remek előadás keretein belül, melynek kezelése és megoldása ugyancsak számos segítő szakmában dolgozó szakember érdeke. Rövid összefoglalót olvashattok most erről, a kiégés megelőzéséhez, kezeléséhez szükséges lehetőségekkel.

Hirdetés

A Magyar Családterápiás Egyesület XXXII. Vándorgyűlésén, Szegeden plenáris előadás keretében beszélt Szabó Éva klinikai szakpszichológus, az MPT Iskolapszichológia szekciójának és a Szegedi Tudományegyetem Pszichológia Intézetének vezetője a kiégés folyamatának hátteréről, annak lehetséges megelőzési és kezelési módjairól.

Mi mint segítők

A segítő szakmákban fokozottan jelen van a kiégésre való veszélyeztetettség, hiszen magas követelményekkel, emellett nagy fokú leterheltséggel kell szembenézniük az ilyen területen dolgozóknak (pl. szociális, egészségügyi, oktatási szféra). Szabó Éva előadásában a modern kiégési elméletet, annak tényezőit járta körbe pedagógusokkal való kutatásain keresztül, mellyel támpontot adhat azok számára, akik ilyen területen dolgoznak, vagy érzik a kiégés előszelét. Továbbá olyan technikákról is beszámolt, mellyel óvhatjuk magunkat a kiégéstől, amelyek „segítenek úgy őrizni a lángot, hogy közben ne égessen ki bennünket”.

Merre billen el a mérleg?

Jelentősége a téma kapcsán igazából annak van, hogy a munkahelyi, illetve ennek kapcsán a magunkkal szemben támasztott követelmények, és az ezek ellátásához szükséges erőforrások milyen arányban vannak jelen életünkben egymáshoz képest. Tehát, hogy merre is billen el az a bizonyos mérleg. A segítő szakmákban különösen nagy jelentőséggel bír ez, hiszen nagyon magas a kiégés által veszélyeztetett munkaerő aránya hazánkban. A kiégés mint egy majdnem elkerülhetetlen veszélyforrás van jelen.

„Minél lelkesebben vágunk bele a munkánkba, minél nagyobb lánggal égünk, annál gyorsabban végbemegy ez a folyamat” – mondta Szabó. Ez azért lehetséges, mert egyfajta irreális optimizmussal viseltethetünk munkánk, hivatásunk iránt, nagy lendülettel vágva bele feladataink végzésébe. Egy idő után azonban kénytelenek vagyunk szembenézni a realitással, az általunk nyújtott erőfeszítések adott esetben irreális és túlzott mértékével, mely könnyen kiábránduláshoz, stagnáláshoz vezethet. Ebből aztán frusztráció keletkezhet, majd az apátia, végül pedig a kiégés az, ami vár ránk. Tehát a mérleg egyensúlyban tartására kell törekednünk, hiszen ha a követelmények oldala többletsúlyt mutat, az egyenes úton vezet el minket a kiégéshez.

A kiégés veszélye a segítő szakmákban különösen magas. Bármely fázisában is vagyunk, fontos azt észrevennünk, tudatosítanunk és foglalkoznunk kezelésével, megelőzésével.

Mit tehetünk?

Elsőként egy jó gyakorlatként a szó szoros értelmében mérlegeljünk – melyet Szabó Éva be is mutatott a szakmai közönségnek! Állítsuk egy képzeletbeli vagy valóban megjelenített mérleg 1-1 serpenyőjébe a munkánkat jellemző követelményeket és erőforrásokat! Konkrétan vegyük számba egyenként azokat! Majd pedig pontozzuk: minden felsorolt tényezőért maximálisan 3 pont adható attól függően, milyen mértékben van jelen munkánkban. A követelmények kategóriájába tartoznak a következők:

  • a munkánk által megkívánt mentális erőfeszítés,
  • érzelmi terhek, kapcsolódó személyes konfliktusok,
  • az általunk képviselt munkamód (pl. időbeosztás).

Erőforrásaink oldalára pedig:

  • a rendelkezésünkre álló információ és a munkánkra kapott visszajelzések,
  • a munkánk feletti kontroll és a tervezés,
  • a személyes növekedés lehetősége,
  • illetve a társas kapcsolatok és támogatás mértéke.

Utóbbi két tényezőből azonban könnyen lehet számunkra követelmény is, így érdemes ezeket mélyebben is átgondolni, ha felállítjuk ezt a bizonyos mérleget. Akár elbillen a követelmények irányába, akár nem, gondoljuk végig, mi az, amit tehetünk lelki egészségünk megőrzése érdekében? Önmagában már annak felismerése és kimondása, hogy túlterheljük saját magunkat, vagy közvetve a munkánk által tesszük ezt, segítségünkre lehet.

Főként abban, hogy tudatosabban tervezzük életünket azáltal, hogy rálátunk működésünkre, belső folyamatainkra. Alkalmazhatunk különböző stressz- és feszültségcsökkentő módszereket, mint a különféle (számunkra kielégítő) sporttevékenységek, vagy mindfulness (tudatos jelenlét) meditáció és annak technikái.

Tehát ha észrevesszük, hogy túl sok követelménnyel kell szembenéznünk és láthatóan nincs elég erőforrásunk ahhoz, hogy töltekezzünk belőlük, és kiegyenlítsük a mérleget; ha egyre inkább a „szürke hétköznapokban” vagy abban a bizonyos „mókuskerékben” érezzük magunkat és érdektelenné kezdünk válni munkánk, hivatásunk iránt, akkor vegyük észre: változtatnunk kell! Segítsünk magunknak és

építsünk be olyan tevékenységeket az életünkbe, melyek fontos és értékes erőforrásokként szolgálhatnak

bennünket mindennapjaink során, segítve ezzel munkavégzésünket!

Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ