A kommunikáció fejlődése már a méhen belüli életben megkezdődik. Az újszülött csecsemők a nyelv iránti érzékenységgel és az emberekkel való kommunikáció hajlamával jönnek a világra. Ennek ellenére a néhány hónapos csecsemő beszédszervei még nem állnak készen arra, hogy a kommunikáció iránti vágyát beszéddel elégítse ki. Lássuk, milyen alternatív lehetőséget adhatunk kisbabánk kezébe, amivel kifejezheti vágyait és gondolatait! A babajelbeszéd egy olyan módszer, amely során a hatékony kommunikáció érdekében kézjeleket használunk a kisbabákkal, akár hónapokkal a beszéd megjelenése előtt. Mi is pontosan a babajelbeszéd? Cikkünkből kiderül.

A megszületés után a kommunikációs készségek fejlődése nagyban függ a gyermek szociális interakciós lehetőségeitől. A fejlődés alapja elsősorban

a szülő érzékenysége és válaszkészsége,

vagyis hogy jól tudja értelmezni gyermeke jelzéseit, és a gyermeki igényeknek megfelelően reagál is azokra. Elengedhetetlenül fontos, hogy figyelemmel kísérje kisbabája viselkedését, ismételje és értelmezze azt. A szülő-baba páros jóval az első szavak megjelenése előtt is képes már hangadással, tekintettel, gesztusokkal és egyéb nem verbális jelzésekkel kommunikálni egymással. A közös tanulás során szülő és gyermeke szépen lassan felismerik és megértik egymás szándékait. Előfordulhat azonban, hogy a közös tanulási folyamatban egy gát keletkezik. A baba vergődik és ordít, a szülők pedig kétségbeesetten néznek egymásra, hogy mit akarhat szerelmük gyümölcse. A babajelbeszéd hívei szerint egy közös jelrendszer segítségével kiküszöbölhetőek effajta incidensek.

Mit érdemes tudni a babajelbeszédről?

A kisbabák érzelmi és értelmi fejlődése jóval gyorsabb, mint a kifejező beszéd megjelenése. Hiába vannak tele közlési vággyal, a beszédszervek az első hónapokban még nem alkalmasak arra, hogy a gondolataikat élőszóval elmondják. A babajelbeszéd egy olyan korai kommunikáció, amelyet a siket személyek jelelési rendszere ihletett. Ebben az esetben viszont a halló szülő jelekkel kíséri mondandóját, a halló gyermeke számára. A babák természetes gesztikulálási hajlamára épít. Minden kisgyermek cseperedése során magától is kitalál és használ jeleket. Ezt a természetes folyamatot igyekszik a módszer egy strukturált keretbe helyezni, hogy szavak nélkül is kifejezhessék igényeiket, megoszthassák gondolataikat a legkisebbek is. A módszer lényege, hogy a kimondott szót a szülő mindig egy-egy jelhez kapcsolja. Vagyis soha nem némán mutogat, minden esetben verbálisan kíséri a jelelést.

A babajelbeszéd egy nonverbális kommunikációs eszköz lehet a gyermek számára, hogy még a beszéd megjelenése előtt kifejezhesse vágyait és gondolatait, ezáltal csökkentve a belső frusztrációját.

A babajelbeszéd hívei szerint a jelelő baba hamarabb tanul meg beszélni, nyitottabb és nyugodtabb lesz. Amint elkezdenek beszélni, elhagyják a jeleket, vagy pedig csak kiegészítő kommunikációs eszközként tartják meg azokat. A babajelbeszéd alkalmazói szerint ez a módszer sokban megkönnyíti a szülők dolgát, ha a síró, hisztiző gyermekük baját szeretnék megfejteni. A kicsik nemcsak egyszerű, hétköznapi dolgok jelelésére válhatnak képessé (pl. evés, ivás, alvás), hanem bonyolultabb érzelmi igényeiket is kifejezhetik ezzel a módszerrel. A babajelbeszéd követői szerint a jelek használata által a gyermek sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lesz. A szülők frusztrációját csökkenti, és erősíti a szülő-gyermek köteléket. Segíti a beszédfejlődést és növeli a gyermek önbizalmát, továbbá javítja az önértékelését.

Mit mond a tudomány a babajelbeszédről?

Egy kanadai egyetem kutatói a témában megjelent szakirodalmakat gyűjtötték össze, és a kapott eredményeket összehasonlították egymással. Véleményük szerint az eddig megjelent szakirodalmak, amelyek támogatják vagy pont hogy ellenzik a babajelbeszéd használatát,

sem az elméleti háttér, sem pedig a módszertani megfontolások szempontjából nem megbízhatóak.

Így csupán a témában megjelent tudományos cikkekre alapozva sem bátorítani, sem lebeszélni nem szabad a szülőket, hogy bevezessék kisgyermeküket a szimbolikus gesztusjelek világába. Hiszen egyelőre nem létezik kézzelfogható és egyértelmű adat arról, hogy a tipikusan fejlődő és jól halló három év alatti gyermekek számára jótékony vagy káros lenne a babajelbeszéd használata. Annyi viszont bizonyos, hogy megkérdőjelezhető a gyermek IQ-jára vagy veleszületett klinikai állapotára (pl. figyelemzavar, hiperaktivitás) gyakorolt pozitív hatása.

Egyelőre a pszichológiának sincs egyértelmű álláspontja a babajelbeszéd nyelvi fejlődésre gyakorolt hatásairól. Az ugyan vitathatatlan tény, hogy a babajelbeszéd tanításával járó megnövekedett interakciós idő, kötődés, szemkontaktus és közös figyelmi helyzet jó hatással van a kisgyermek szociális fejlődésére. Azonban ha rengeteget mondókázunk, beszélgetünk a gyermekünkkel már a legelső perctől kezdve, továbbá közléseinket jól értelmezhető gesztusokkal kísérjük és odafigyelünk az ő jelzéseire is, szintén sokban támogathatjuk a kommunikáció megfelelő fejlődését. Természetesen ha elköteleződünk a babajelbeszéd használata mellett, azzal sem árthatunk gyermekünknek. Ügyeljünk viszont arra, hogy ezeket a tanítási helyzeteket soha ne vigyük túlzásba, ne erőltessük mindenáron a jelek használatát, hiszen csak felesleges stresszt keltünk vele gyermekünk életében.

Babajelbeszéd ide vagy oda, a kommunikáció fejlődése szempontjából elengedhetetlenül fontos a szociális interakciókban gazdag, gyermek jelzéseire odafigyelő, válaszkész és megtartó környezet biztosítása!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ