A barátság fontos, de gyakran megfoghatatlan fogalom az életünkben. Barátaink társaságában nő a biztonságérzetünk, megszületik az igényünk, hogy megosszuk a másikkal belső világunkat, múltunkat, titkainkat. Lelki társunkkal való kapcsolatot különlegesnek tekintjük, de általában egyszerű szociálpszichológiai elvek mentén alakul ki, hogy kikből lesznek végül valódi társak. Kétrészes cikkünk végére kiderül, hogy hogyan és milyen módon válhatunk többé, léphetünk tovább saját magunkon barátaink segítségével. Székács Zsófia pszichológus írása.

A barátság intézménye már egészen fiatal korban megjelenik az ember életében, bár okait és céljait tekintve még nem összehasonlítható a kamasz és fiatal felnőttkorban kialakuló barátságokkal. Az óvodáskorban megjelenő interperszonális kapcsolatok elemi fontosságúak, hiszen gyakran ez az első olyan közeg, ahol a kisgyerek túllépve a szüleivel kialakított kapcsolati sémákon, új helyzetben a kortársaival kerül kapcsolatba. A későbbiekben látni fogjuk, hogy a

hely és időbeli közelség, a hasonlóság, és a közös érdeklődés kulcsfontosságú

abból a szempontból, hogy kit választunk barátunknak. Ez még óvodás korban sincsen másként: azzal a társunkkal játszunk, aki hasonlít ránk, akivel közel lakunk egymáshoz, és ami a legfontosabb: azzal a játékkal játszik, ami nekünk is tetszik. Természetesen ezek a kapcsolatok még rövid életűek, és könnyedén felbomlanak.

Ötéves kor környékére a barátságok az ún. egyirányú szolgálat szakaszába lépnek. Az ez idő tájt kialakuló kapcsolatokban már a felek saját szükségletei és szándékai is részt vesznek, de mindenre csak a saját nézőpontjukból, egocentrikusan látnak rá. Jellemzővé válik az önző, irigy, birtokló és a kirekesztő magatartás, amely megnehezítheti a kortársakkal való kapcsolatteremtést. Fontos megjegyeznünk, hogy ha olyan több gyermekes családban növünk föl, ahol lehetőségünk van pozitív testvérkapcsolat megélésére, akkor az egocentrikus látásmódot olyan pozitív képességek váltják fel, mint az empátia, az altruizmus, az osztozkodásra vagy az együttes élményre való igény. Ezek megélésével igen korán képessé válhatunk a szempontváltásra, és a másik igényének megértésével eljöhet a kétoldalú barátságok ideje. A testvéri és baráti kapcsolatok pro és kontra hatással vannak egymásra, így egy komplexusokkal terhelt testvérkapcsolatot is feloldhat egy működőképes barátság. Viszont egy nem feloldott

testvérkomplexus egy életre tönkre teheti személyközi kapcsolatainkat.

Mi állhat választásaink hátterében?

Mi az oka annak, hogy bizonyos emberek társaságára vágyunk, mások viszont érdektelenek számunkra, vagy akár taszítanak bennünket. Milyen tényezők állhatnak a viszonzatlan, beteljesületlen barátságok hátterében? Ahhoz, hogy megtaláljuk potenciális barátainkat, fontos, hogy figyeljünk és felfigyeljünk egymásra, hogy olyan vonásokat fedezzünk fel a másik félben, amelyek kiemelten fontosak a számunkra. Ezt a folyamatot a pszichológia szenzitizációnak, azaz érzékenyítésnek nevezi. A következőkben olyan közismert elveket tekintünk át, melyeket a szociálpszichológiai kutatások is alátámasztanak.

Valóban hasonlítunk a másikra, vagy a barátság tesz bennünket hasonlatossá a másikhoz?

Időbeli és téri közelség

A baráti kapcsolat kialakulásának egyik fontos feltétele a gyakori érintkezés. Ez alapulhat saját belső választáson, de külső, tőlünk független tényezők mentén is. Gyakran találunk jóbarátot osztálytársaink, munkatársaink között, és a kapcsolat fenntartását elősegítheti a mindennapi találkozás, az átélt közösségi élmény. Még a legerősebb, lelkitársi kapcsolatok is tovatűnhetnek, ha megszakad a folytonosság, és a felek egymástól távol élik mindennapjaikat. Természetesen akadnak kivételek, de hosszas távollét esetén mindkét fél részéről erőfeszítést kíván a kapcsolat fenntartása.

Hasonlóság – Madarat tolláról, embert barátjáról

Közeli kapcsolatainkban a biztonságot keressük, különösen fontos számunkra a

pozitív visszacsatolás és megerősítés.

Így szívesebben töltünk időt olyan emberek társaságában, akikkel közös az érdeklődési körünk, akiknek a világról alkotott véleménye hasonló a miénkhez, így ezáltal visszaigazolnak bennünket. Amikor a lelkitársak beavatják a másikat életük titkaiba, az is egyfajta törekvés a felek közötti összeillés növelésére.

Nem szívesen látjuk be, de a szenzitizáció feltétele gyakran társadalmi hovatartozás, vagy szociális státuszbéli egyezés is lehet. De nem elhanyagolható jelentőségű a fizikai hasonlóság kérdése sem. Szívesen választunk olyan barátokat, akiknek fizikai megjelenése tetszetős számunkra, de nem tekinthetőek szépségideálnak. Utóbbi gyakran riasztóan hat, negatív érzéseket, irígységet, frusztrációt hozhat a felszínre. Ezért általában olyan barátokat választunk, akik bár tetszetősek, de hibáik folytán megfelelő azonosulási pontot nyújtanak ahhoz, hogy projekciós felületté válhassanak.

Cikkünk második részéből kiderül, milyen egyéb rendeződési elvek állhatnak a barátságok hátterében, és hogy hogyan léphetünk túl barátink segítségével határainkon.

Székács Zsófia tanácsadó pszichológus, a Lisznyai Pszicho-Műhely munkatársa.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ